Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 26. szám - A Karagyorgyevics per [3. r.]

Melléklet a „Themis" jun. 27. 26. számához. — 301 — működős által bűnrészes volna, bizonyítékok elég­telenségéből felmentve lön. Minek folytán, azon gyanuokok is, melyek egyenesen ezen állítólagos viszonyból következ­te vtt közreműködésre vonatkoznak, s a melyek fentebb már különben is megbírálva lettek; (Il-ik p. és a IV. p. első része) e helyen mellőztet­vén, további megbirálás alá csak azon gyanuo­kok vétethetnek fel, melyek a 2-od-rendü vád­lottnak a fennforgó gyilkossági merényletnéli kü­lönálló személyes közreműködésére következtet­hetnek. Ezek pedig, tekintettel 2-od-reudü vádlott­nak fentebb már idézett azon vallomására, hogy: 1-sőrendü vádlott, a Eadovanovics Pál által meg­rendelt fegyverek bevásárlásáról s átadásáról mit sem tudott, a Pestrőli távolléte miatt nem is tudhatott, továbbá, hogy a Vilotijevics András­hoz küldött 27,800 frtot is Karagyorgyeviehtől azon szóbeli utasítással vette át, hogy azt Vilo­tijevicsnek azon meghagyással adja át, hogy azon török telkeket vásároljon, ha pedig az árverés, nem sikerülne adja be a Kamarásiába, hogy on­nan, további rendelkezésére, Komaniába küldes­sék, két közelebbinek látszó gyanuokra illetőleg vádpontra vonhatik össze t. i. 1- ször azon kétségbe nem vonható tény kö­rülmenyre, hogy az 1868. jun. 10-én elkövetett gyilkosságnál, a közvetlen tettesek, azon fegyve­reket használták, melyek, Eadovanovics Pál meg­rendelésére, 1868. február első napjaiban, 2-od­rendü vádlott által vásároltattak meg, és hogy azon alkalommal adattak át, a midőn ott, Ea­dovanovics Pálnak, Temesváron 1868. febr. 10-én, éppen azon alkalommal adattak át, a midőn ott, Eadovanovics Pál állittása szerint, a Szerbiában szándékolt kormány felforgatás tárgyábani ta­nácskozásra jöttek össze, továbbá: 2- szor, Vilotijevics András vallomásából von­ható azon feltevésre, hogy a 27,800 frt. 2-od­rendü vádlott által azon szóbeli s utóbb Írásbeli utasítással adatott volna neki át, hogy azt, a gyilkosság s kormányváltozás megtörténtével, Eadovanovics Pálnak adja át. Ezek alapjául, és támogatásául pedig fel­hozathatok a fenntebb I, III, IV, V. VI és VII p. alatt már elősorolt vallomások s egyéb tény­körülmények. Az 1-ső gyanuokra vonatkozó adatok azon­ban megerőtlenittetnek: a) Maric Lázárnak s Eogic Sztanojénak, A. 1. a) és b) pont alatt idézett azon vallomásai által, hogy a véghez vitt gyilkosság, csak 1868. april első felében lett elhatározva, b) Eadovanovics Pálnak III p. alatt idézett azon vallomása által, hogy azon időben, midőn Trifkovicsal, Temesváron találkozott, és a midőn Triikovics szerint a fegyverek átadva lettek, még csak azon terv forgott agyában, hogy a fejede­lem Tománia házánál elfogassék s lemondásra kényszeríttessék, a gyilkossági gondolatra pedig Maric, még csak a tavasszal jött, s ekkor mon­dá neki, hogy az emiitett. terv, veszélylyel jár, s hogy ő a fejedelmet majd Topshiderben fogja agyon ütni. Mely körülmény, e törvényszéknek, jelen-ügy megbirálásánal elfoglalt, s az ítélet elején indokolt, állapontjánál fogva vétetett te­kintetbe. d) 2-od-rendü vádlott azon vallomása által, hogy ő a Belgrádból átküldött s neki felmuta­tott fegyvereket, Eadovanovics Pál írásbeli fel­kérésére vásárolta, a nélkül azonban hogy azok rendeltetéséről, vagy utóbb ki által és mivégre leendett használatáról tudomással vagy sejtelem­mel birt vagy bírhatott volna, és hogy ezen fegyvereket, Eadovanovics Pálnak Temesváron, csak az értük járó 105 frt. kifizetése mellett adta volna át. Mely állítást az azonnali nyilt vallomáson, s a 10 és 13 nszám alatti levélben foglalt megrendelésen kivül, támogatni látszik azon körülmény, hogy a kérdéses fegyvereket, a különben tőle függő titkolódzás nélkül, nyil­vánosan, s oly helyen vásárolta, a hol Őt sze­mélyesen is ismerik, ezen mentséget nem rontja le, a felperesi részről felhozott azon körülmény sem, hogy a vásárlásnál a fegyverek formája is különösen előírva lett, mert ez, az adott vi­szonyok közt, csak azt látszik igazolni, hogy azok, csakugyan megrendelésre, vásároltattak. Ezen fegyverek megrendelésére, s átadása idejére s helyére nézve pedig, 2-od-rendü vád­lott előadása elfogadandó azért is, mert Eado­vanovics Pál a közvetlen tetteseknél talált fegy­verekre nézve azt állitja, hogy azokat, György testvérével vásároltatta, Eadovanovics György pedig ezen állítás valódiságát beismerte. Ily kö­rülmények közt tehát a felhozott vád is, csak puszta feltevésen alapszik. Ezen vádat pedig érvényre nem emelheti azon körülmény sem, hogy ezen fegyverek át­adása, éppen akkor történt, nvdőn Eadovanovics Pál állítása szerint, egyenesen a kormány fel­forgatás feletti tanácskozásra jöttek össze, mert e) 2-od-rendü vádlott, Eadovanovics Pálnak, ezen — bár hitelesítés által is megerősített — vallomását határozattan tagadja. — Tagadja pedig mind azt, hogy: Eadovanovics, a fejedelem elfogásá­ra, slemondásrai kényszerítésére irányzott tervét vele levélben közölte volna, és őt Temesvárra ez iránti tanácskozásra hivta volna meg, mind pe­dig azt, hogy Eadovanovics Páltól, Karagyor­gyevich Péter számára, valami alkotmánytervet, az állítólagos utasítás mellett, átvett volna, ál­talában pedig, hogy Eadovanovics Pál terveiről tudomással is birt volna, f) mert Eadovanovics Pálnak ezen vallomása is a 354: 17 nsz. alatti végtárgyaláskor eszköz­lött puszta képzeleti szembesítésen felül, — sze­mélyes szembesítés által, megerősítve szinte nem lett. g) mert sem az emiitett alkotmáuyterv, sem Eadovanovics azon levele, melyre a 10 és 13 nsz. alatti levél válaszul szolgált, s a melyben, a mondott terv közölve lett volna, — feltalál­ható nem volt, h) mert 2-od-rendü vádlottnak a temesvári találkozás indokaira, és czéljára nézve előadott azon állittása is, hogy t. i. Eadovanovics Pál, őt, a hivatkozott levélben arra kérte fel, hogy Karagyorgyevichet venné rá, miszerint Oláhor­szági gazdasági felügyelőjének : Ljotics Dömének, a szerb kincstár követelése miatt eladatni szán­dékolt vagyonát váltaná ki— s hogy ő személyes értekezletre való meghívást is csak részint Ljo­tics iránti barátságból, részint azért fogadta el, mert ezen ügylet megkötéséből hasznot remélt, s végre hogy: a Temesváron történt tanácsko­zásnak tárgya, csakis ez volt, — némi támoga­tást nyer Ljotics Dömének 38 nsz. alatt foglalt azon vallomásában hogy t. i. a testvéreivel kö­zösen birt, jelenleg azonban csőd alatt levő va­gyonán, a szerbkincstárnak 3500 # követelése lévén, mind Eadovanovics, mind pedig Trifko­vics Pál neki tanácsolták, s ez utóbbi arra is buzdította, hogy Karagyorgyevichet kérné fel az iránt, hogy vagy a kincstár követelését, vagy pe­dig magát, a birtokot váltaná magához: és ő mondta is Eadovanovics Pálnak, hogy ha hiszi, hogy sikere lesz, kérje meg ez iránt Karagyor­gyevichet, i) mert a 10 és 13 nszám mellé csatolt le­vélről vont, s gyanút gerjesztő azon körülmény­re nézve, hogy t. i. a találkozás helyét, Temes­várról, Szegedre azért kívánta áttenni, mert Te­mesvárott őt jól ismerik, továbbá, hogy ezen le­vélnek lényegesebb részei titkos Írásjegyekkel ir­vák, s végre hogy általában Eadovanovics Pál­lali levelezéseinél titkos írásjegyeket, még pedig olyakat, a minőkkel Eadovanovics testvérei is éltek, — használt, — vádlottnak azon előadása, hogy t. i. Temesvárott Eadovanovicsal azért nem akart találkozni, mert ott, őt jól ismerik, s nem akarta ezt, mint szerb polgárt, compromittálui azzal, hogy őt egy számüzőttel együtt lássák, továbbá hogy titkos Írásjegyeket azért használ­tak, mert Eadovanovics Pál tapasztalá, hogy le­veleik felbontatnak, s ez okból kérte |őt fel, ar­ra, hogy jövőre az átadott titkos a-b-c-hasz­nálatával levelezzenek, végre hogy az idézett le­velet egészen chifrirozva azért nem irta volna, mert a betüzgetésbe beleunt, arról pedig hogy a-b-c-ével éltek, a mit Eadovanovics közölt, mit­sem tud, ha teljesen el nem oszlatja is a fenn­forgó gyanú, a fenntebb felhozott mentő körül­mények közt mindazáltal szinte birói figyelemre méltattathatik, h) mert végre, ha beigazolható volna is, az mit Eadovanovics Pál állit, hogy t. i. 2-od-reudü vádlottal, csak azon tervét közölte, és e felett is történt volna a tanácskozás, mely Mihály fe­jedelemnek Tománia házábani elfogatását, és lemondásra kényszerítését tárgyazá, e tény, mint sokkal később, és csak Marich Lázár esetleges közbejöttével elhatározott gyilkossággal szoros kapcsolatban nem álló, magában véve pedig, — a politicai bűntények kölcsönös megfenyitheté­sére megkívánt nemzetközi egyezmény nem lé­tében, mint a fennálló köztörvényekbe nem üt­köző, e törvényszéknek jelen ügy megbirálásánál elfoglalt állásponjához képest, birói tekintetbe csak akkor vétethetnék, ha ezen mivel sem tá­mogatott s egyedül csak Eadovanovics Pál val­lomásában emiitett tervezgetéseknek a véghez is vitt gyilkossággali okozatos összefüggése, es vád­lottnak ezen gyilkossági büuténynéli bünrészes­sége is teljesen beigazolható volna. A 2-dik, pont alatt felhozott gyanuok to­I vábbá szinte megerőtlenittetik: a) az által, hogy Vilotijevics András IV. . pont alatt idézett vallomása szembesítés által megerősítve nem lett, b) azon felmerült aggályok által, melyek az 1-sőrendü vádlott ellen előadott vádak tárgya­lásánál, ezen vallomás határozottsága, és rész­rehajlatlan igazsága ellen, 10, 11 és 12 pon­tok alatt már felsorolva lettek. c) 2-od-rendü vádlott tagadása, illetőleg azon állittása által, hogy ő a kérdéses 27,800 frt. utasításához képest azon meghagyás mellett kézbesité Vilotijevicsnek, hogy azt, a vásárlandó török telkekre fordítsa, ha pedig a vétel nem sikerülne, adja a pénzt a Kamarasiába át, hogy onnan,Karagyorgyevich rendelkezésére Komániába küldessék. d) Azon ellen bizonyítékok által, melyek Vilotijevics vallomásával szemben, vádlott val­lomásának hihetősége, s a kérdéses pénznek csakugyan a C. pont alatt előadott czélra leen­dett fordíttatása mellett, A: 12. p. alatt már körülményesen előadva lettek. c) 2-od-rendü vádlottnak 1868. május 17-ről fó-görög naptár szerint (május 5-ről) kelt, s Vilotijevics Andrásnál eredetiben feltalált azon levele által (354 : 19 nsz.) melyben Vilotijevi­cset, ezen pénznek aranyakra leendő felváltására, s a Kamarasiába leendő átvétele iránti tudako­zódásra ismételve utasítja. f) Vilotijevicsnek ezen levélre tett azon ál­lítására vonatkozólag, mintha az költött volna, — azon okok által, melyek fenntebb az A. 12. c, dd, és ff, pontok alatt már bővebben kifejtve lettek, g) azon tény által, hogy 2-od-rendü vádlott, a kérdéses pénz átadásakor „vagyis 1868. mar­tius elején, az egy hónappal később, és csak Marics Lázár esetleges közbejöttével s eltökéllé­sébó'l eredt gyilkossági tervről, vagy pedig Ea­dovanovics Pálnak, a puszta állításon kivül, a legparányibb adattal sem támogatott forradalmi törekvéseitől, tudomással vagy sejtelemmel sem bírhatott. Ezeu felhozott két közelebbinek látszó gyanú okot, s azok támogatására felhozott mellékada­tokat végre teljes bizonyítékká nem emelheti Eadovanovics Pálnak, börtönéből irt, s VI. p. alatt idézett levele sem, mert Eadovanovics Pál ezen levélben, a vele történtek s történendők elősorolása után Trifkovicsot csak arra kéri, hogy az 1-sőrendü vádlottól kivánt kárpótlás kiesz­közlésénél közbenjárója legyen, mely bizalmas kérés csak a köztük létezett s egyik fél által sem tagadott, baráti viszonyra mutat, de egy betűvel sem vonatkozik arra, hogy köztük, a fennforgó gyilkossági merényletre nézve is egyet­értés, vagy összeköttetés létezett volna. Ezen levélből vont következtetés végre meggyengíte­tik azon körülmények által is, mik e levél in­dokára és czélzatára vonatkozólag A: 7. pont alatt felhozva lettek. Ezekhez járul még az is, hogy Andrievics Istvánnak 141. p. alatt idézett s a fennforgó gyilkossággal s egyedül csak a vádlott régebbi forradalmi törekvéseinek kimutatására vonatkozó összeköttetésben nem is álló azon vallomását, miszerint az ott emiitett proclamatiónak s le­vélnek Popovics általi fogalmaztatására, 2-od­rendü vádlott által kéretett volna fel, — 2-od­rendü vádlott tagadja, — Andrievics István pe­dio- tapadásba veszi Popovics Zub-Acza azon ál­littását, hogy ezen proclamatiók, a tőle nyert értesülés szerint, Szerbiában is elterjesztve let­tek volna, s azt állítja: hogy ezen pi-oclama­tiókat, azon 6-példány kivételével, melyek közöl 4-et Trifkovicsnak, egvet Philippovicsnak kül­dött, 1-et pedig megtartott mind elégette s ar­ról s hocv a török Szultánhoz szóló levél w az illető helyre elküldetett csak hallomás utan érteSÜlt (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom