Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 24. szám - Tanulmányok a nemzetközi jog terén 1. [r.]

— 270 — ur mint finom érzékű politikus és modern gondolkodású férfin a szorosaid) értelemben vett szakhajlam nélkül is fel fogja ismerni, mert felismernie kell, az előzményekkel adott eme helyzetet. őszinték vagyunk B óhajtjuk, hogy az uj mintatér is olvassa cl e szaklap hasábjain irt nyilt sorokat, melyekkel bizonyára sem izgatni, sem arnyat hinteni egy* még egészen tiszta lapra nem akarhatunk. Ha ugyanis igaz az — és ezt minden oldalról erősitik, — hogy Bittó István ur csak a szervezés keresztülvitelére fogadta el az igazságügyi kormánypálczát. s ha neki más inspiratioi mint például az ügyvédség rendezése, a mar előtérbe helyezett kOzjegyzŐÍ intézmény felállítása, a codificatio nagj műveleteinek megindítása s keresztülvitele, a börtönügy végleges rendezése stb. nem volnának is, •— a közszellem annyival inkább megvárja az ő mindenütt dicsért emelkedett felfogása s politikai magas miveltségétől, hogy azon kevesebbet a mire vállalkozott, mindenesetre mint korát és annak UTalkodó eszméit a jövő irányulásával egyetemben isinerő férfin fogja elvégezui. Mi tehát részünkről nem is kicsinyeljük az uj uiiiiister vállalkozását, s nem értjük félre áldozatát és buzgalmát, melyet a jogélet sorompójába lépve, az országnak bemutatandó lesz. Mert jóllehet az igazságügyi szervezés önmagában csak rad hoc-feladat," de annak elvszerü keresztülvitele s olyatén megoldása, melyben sem az egyéni benyomásokra, sem a színfalak mögött működő görbe kezekre, sem a politikai pártszellem által jelölt irányra nem fognánk ráismerni, mindenesetre oly munka lenne, mely habár nem ölel is fel egy kort s évek sorának czélzatos törekvését, beijne s általa az egyéni kitűnőség, mikép egyetlen ecsetvonásban a mester keze, ép ugy felismerhetővé s tiszteletreméltóvá válhatnék. Teremteni egy jeles birói kart, véleményünk szerint épen viszonyaink között nehéz, habár az alkalmas anyagnak szükiben nem volnánk is. Nehézzé teszi e feladatot viszonyaink között magának a tájékozás hatásának nebézsége. A kiindulás tagadhatlanul nehéz. Kiindulni például abból, hogy mily mértéket vett a mostani megye az egyes erőkről, igen csalékony lehet. A megye sok minden okból teremte választottait, melyeknek talán utolsója volt az. mely jogositva van arra. hogy első legyen. Az egyes megyei úgynevezett notabilitások sugalatai és ajánlatai gyakran igen egyénies és provineziális kritikának felelnek meg, mely legtöbbnyire a vastag elfogultságtól nem ment. A főispánok eddig többnyire csak personal unióban vannak megyeikkel s okszerűen még csak meg sem is kérdezhetők. Az országgyűlési képviselők legtöbbnyire csak választó kerületükre szorított tájékozás iránt kérdezhetők meg. Nehéz tehát a tájékozás s nehezebb a képzett megitélés elfogulatlan alkalma zása. Mindez azonban nehéz lesz csak akkor, ha és .*) mennyiben a végrehajtó minister nem bizonyos elvek, hanem a viszonyok és körülmények után indulna. Az ország jogosult közvéleménye tehát, habár Bittó úrban a szakembert s a specificus hivatá férfiúját nem üdvözöl| heti is. benne még mindig nagy reméayeket helyezhet az ad hoc vállalkozás di'rsrcljes keresztülvitele tekintetében. Teljesen alkalmazható itt is ama példa, melyet legközelebb egy ellenzéki lap hozott tel Pauler minister helyzetére b. Eötvös után. mert valamint a boldogult minister egy kész magas irányt hagyott hátra szellemörökségül utódjának, melynek gondos és lelkes felkarolása s erélyes követésével a közmű veltség nagy czélja után a siker reményével lehet tova indulni, ép ugy Horváth I Boldizsár után, ki korát szintén felfogta l és megértette, üdvös alkotásokat, csak a mar ő általa kijelölt körben és irányban ! lehet a munka bármely feladatánál is létesíteni. Fogadja tehát az uj ininistert a szakértő közönség részéről is őszinte bizalom, kisérje szerencse az önmaga által | kimért pályakörben, s munkáját végezve legyen jutáim.: a nemzet el ismerése és • hálája. Tóth l'ápay Soma. \ Tanulmányok si nemzetközi jog terén. lJr. Spityer Adolf ügyvéd úrtól. Nemzetközi joggal nálunk nem igen I föglalkodnak, legalább irodalmunk e téren ' alig képes valamit felmutatni. Ennek oka közel fekszik. Hazánk évszázadok óta j valósággal önálló államként nem szereI pelt, meg volt a papíron de nem tényleg a függetlensége. Innen tulajdonképi nem! zetközi összeköttetései nem voltak, s így hiányzott az érdek, az indok és az alkalom nemzetjogi elveket vitatni. A szüj netlen alkotmátfyMiarcz absorbeálta az erő! ket, a közjog felé terelvén őket. Chartánk van, akár választhatunk múlt századbeli fundamentális törvényeink közt s mindegyik beillik annak, ha megtartaték vala. de sem biztos alapon kifejlett magánjogunk, sem mit ép e sorok érintenek, [ nemzetjogi kategóriáink nincsenek — még j a terminológia is hiányos, legalább igen nehézkes. Most. hogy hazánk alkotmánya megifjodott s hazánk sokrészben önálló államiságként szerepel, ez valószínűleg másként lesz; azért elismerést érdemel. Dr. Apáthy tanár, ki az egyetemen nemj zetközi jogról olvas ép oly avatottsággal mint a tárgyhoz méltó buzgalommal. Azt hiszem, ki szintén csak még kezdő vagyok e téren mely átkarolja a történet és az összes emberiséget: — hogy a nemzetközi jog tanulmányozása fiatalságunkra igen jó befolyással volna. Felemeltetnének azon minden na piasságból mely| be többé kevésbe ellapulnak, világuézleJ tet kapnának egyrészt, megerősödnének | másrészt nemzeti érzületeikben, mert a , nemzetjog ismerete megszünteti a nemj zeti jog korlátoltságát a mint érvényesiI teni segiti a nemzeti egyéniség igényeit. Hogy néhány kérdést a nemzetközi jog köréből megbeszéljek, képezi a következő sorok czélját, s mert e lapok hasábjai először nyílnak meg ily szakmáju tárgy előtt, fogadja a tisztelt szerkesztőség i ezért hálás köszönetemet. A franczia polgárháborúnak a com: mune tagjai külföldre menekülésével történt befejezése, s az állás, melyet az európai kabinetek a menekültek kiszolgáltatásával szemben elfoglaltak, a menedékjognak igen élénk hírlapi megvitására szolgáltatott alkalmat. Ez adott alkalomból a nemzetközi jog köréből itt közzéteendő tanulmányaimból első sorban a menedékjogról értekezem. Az állam azon joga, mely szerint jogositva van külföldieknek saját területén a tartózkodást megengedni, az állam területi főhatóságában találja alapját. 1. Vaunak, irók kik az állam ezen területi főhatóságát oly annyira korlátlannak tartják, hogy annak ezime alatt az államot — hacsak más állammal való egyezkedése az ellenkezőt nem határozza — jogosítottnak mondják, a területökre menekült külföldi bűntetteseket, az általuk elkövetett büntettek nemére vató tekintet nélkül, ndiiden esetben területi védhatósága alá venni, azaz nekik menedéket adni, — azon nézetből indulván ki, miszerint az állam büntető hatósága csak területi, nem nemzetközi, és hogy az állom csak a saját területére vonatkozó jogbiztosság fenntartására van hivatva felügyelni. i. Mások ismét a bűntettre való tekintet nélkül — mert a veszély mely a büntettek. — bárhol követettek'is azokéi, büntelenségéből az összes emberiségre háramlik, sokkal nagyobb, mint az áldozat, melyet a kiszolgáltató állam a bűntettesként üldözött kiszolgáltatása által területe főhatoságá rovására hoz : a kiszolgáltatás általában kötelező elvét állítják fel. 3. Végre mások a menedék megtagadását, illetve a kiszolgáltatást csak közönséges bűntettekre kváuják alkalmaI zandónak. azt tartván, hogy míg a köI zönséges bűntettesek megbüntetése álta\ lános emberi érdek — a közönséges büni tettek minden európailag civilizált állam j ban egyiránt ilyesekül levén elismerve, addig a politikai büntettek, tekintve az álkv • mok különböző kormányformáit és kormány intézményeit és azt, hogy a kik valamely állam áttal politikai bűntett miatt üldöztetnek, más államokban a szabadság mártírjaiul ünnepeltethetnek, az államokat nem '. az ily bűntettesek kiszolgáltatására, sőt egyenesen a menedékjog megadására, illetve a kiszolgáltatás megtagadására kötelezik. Mindegyik nézetben némi igazság rejlik, de csak helyes megkülönböztetésseli összefoglalásukból lehet a teljes igazságot leszármaztatni. Az első nézet elfogadása, mennyiben a közönséges bűntettesekre vonatkozólag a menedékjog megadását az állam kötelességévé teszi, ellenkezik a közönséges büntettek nemzetközi elismerésével és általánosan büntetendőnek elismert minőségével, ép ugy mint a ezélszerüséggel mely az államnak hová a közönséges bűntettes menekült azt tanácsolja, hogy oly bűntettest ki gonosz hajlamainak és büntettek elkövetésére való képességének tettleges bizonyságát adta, mint egy a saját területéni jogbiztosságot veszélyeztető egyént területi fővédhatóságával ne fedezze hanem az üldöző államnak kiszolgáltassa. Helyes az első helyen említett nézetben a politikai bűntettesekre vonatkozó felfojgás, rmely a 3. alattiban foglaltatik. : . Ép oly kevéssé áll teljességben az a j nézet mely szerint a bűntett minősegére j való tekintet nélkül, a menedékjog minden I esetben meg volna tagadandó ; mert a mint igaz, hogy közönséges bűntettesekre