Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 23. szám - A miskolczi ügyvédi egylet észrevételei az ügyvédrendtartási törvényjavaslat tárgyában (folyt.)

— 265 — lálták szükségesnek az esküdtek feleletet adni. Ez igen természetes, mivel az esküdtek többsége (7) ugy volt meggyőződve, hogy a méreg szándékosan adatott a gyermeknek, ugyanezen esküdtek tehát nem mondhatták, hogy vétkességből adatott az neki. Az államügyész azonban azért, mivel a második vétkességi kérdésre az esküdtek nem adtak feleletet, semmiségi panaszszal élt. A főtörvényszék erre azt határozta, hogy azon kérdés, váljon forog-e fenn vétkes hanyagság, szintén tárgyalás alá veendő, kimondta azonban hogy azon Ítélet, mely által a szándékosság tagadtatott, az ujabbi eljárás által nem álteráltathatik. így jött ezen eset egy hármas, esküdtek nélküli tanács elé, mely a kisebb vétségek felett itél, és melynek itt feladata az voit, hogy eldöntse azon kérdést, váljon a gyermek halála vétkes hanyagság által okoztatott-e. Vádlottuő itt is tagadott mindent. Az államügyész elismerte, hogy homályos maradt, váljon miként jött a gyermek a méreg vételéhez, de az bizonyos, hogy azon időben a gyermek feletti felügyelet vádlottnőre volt bizva, és a szerencsétlenség nem történhetett volna, ha ő e kötelességét gondosan és lelkiismeretesen teljesiti. Ezt nem tette, és ebben áll vétkes hanyagsága. Az államügyész egy évi fogságot indítványozott. A törvényszék felmentette vádlottnőt, és ezen Ítéletét azzal indokolta, hogy a jogérvényes esküdtszéki verdikt folytán a szándékosság a lettnél ki lévén zárva, ezen irányban a törvényszék az esetet uj vizsgálat alá nem veheti; vádlottuő vétkes hanyagságára nézve pedig uiucs semmi támpont. Esküdtszéki tárgyalás. (Június 2-án.) (Elnök: Sárkány József. Birák: Üffner Ferencz, Knorr Alajos. Jegyző: Dulovics Béla. Vádló: Szemesi Xav. Fer. védője: Polonyi Géza ügyvéd. Vádlott: Vadnai Károly, a .Fővárosi Lapok* szerkesztője. Az esküdtek a következő tagokból alakultak: IscskoVics Döme, László Kálmán, Janovics Pál, Barabás József, Glück Izidor, Illés Antal, Hupf Ágoston, Bosetenberger Ede, L ei ch au s s c hn e i d e r Bernát, Marsovszky Gyula, Mirker Károly, Danzinger Károly. Póttagok: Nagy József, ZuUrwühr Ferencz.) Az inkriminált közlemény a „Fővárosi Lapoké-bán megjelent, a nőipar egylet alakulásáról szóló tudósítás azon tétele, melyben az mondatik, hogy „a jegyzőséggel megkoronázták a választásokat, a mennyiben Szepessy X. Ferenczet választották meg jegyzőnek ki hírlapírónak adta ki magát, kiről azonban minél kevesebbet beszélünk annál jobb rá nézve." Magánvádló becsületsértést lát abban, hogy az mondatik, róla miszerint hírlapírónak adja ki magát, a mi alatt csak azt érthetni, hogy ő nem hírlapíró, és hamisan adja ki magát annak. Felmutat tehát több vidéki lapot melynek a pesti tudósítója, a miáltal bebizonyítva látja, hogy ő hírlapíró. Az inkriminált közlemény másik tétele, mely igy hangzik, „kiről azonban minél kevesebbet beszélünk, annál jobb rá nézve" szintén becsületsértést foglal magában, mert ebből az olvasó csak is becstelenitő következtéseket vonhat vádióra nézve. Vádlott ennek ellenében előadta, hogy sértő szándéka nem volt hanem csak is kicsinylését akarta vádló irányában kifejezni, és figyelmeztetni akarta az egyletet arra, hogy Szepessy megválasztása által ártott magának a közvéleményben, mivel a közvélemény Szeppessyt már múltjával fogva sem tartja méltónak azon hely elfoglalására. Az esküdteknek feltett kérdések a feleletekkel együtt a következők: 1. Meg vannak-e az esküdtek lelkiismeretükben győződve, hogy az inkr. közleményben foglaltatott-e vádló ellen rágalom vagy nem? (Felelet 6 igen 6 nem.) 2. Vádlott Vadnai Károly a közlemény szerzője-e vagy nem? Felelet: Egyhangúlag: igen. 3. Váljon szerző a rágalmazási sajtóvétségben bünös-e, vagy nem? (Felelet: 10 igen 2 nem.) Ehez képest a bíróság vádlottat felmenti, és vádlót a 31 forintnyi perköltségekben elmarasztalja. Vádló ügyvéde ez ítélet ellen bejelenti a semmis égi panaszt. Yegyes közlemények. Lapszemle. A „Jogtudományi Közlönye-ben Dr. Suhajda János ur a „vegyes házassági válóperekről" kezdett meg egy czikksorozatot. melyikei a válóperek iránt a gyakorlatban felmerült kételyeket és a törvény téves alkalmazását kívánja megszüntetni. A vegyes házassági valóperek iránti törvények történetének vázolásai mellett első czikkében taglalja szerző ur a katholicus és evangelica vallásnak a házasságra vonatkozó elveit és szabályait azért; mert az 179 V2 XXVI. t. cz. 11. §-a szerint bár a házassági válóperekben a világi hatóságok által hozott íteletek polgári következményeikre nézve mindenütt érvényesektekintendők, mégis a püspököket a házassági kötelék semmiségeinek elismerésére és annak a katholicusokra kiterjesztésére nem kötelezhetik A kath. egyháznak a tridenti szinatou kimondott elve szerint a keresztények közt érvényesen létrejött és testi közösülés által is végrehajtott házasságnak köteléke csak a házásfelek egyikének halála által bonható fel; ezen kötelék tehát az előrebocsátott két lényeges kellékkel birva míg a hitestársak élnek, semmi szin és ürügy alatt fel nem bontathatik. Katholikusoknál tehát e szerint a házasság felbontására irányozott keresetekben nem is a kötelék felbontása hanem annak jogilag nem léte, és igy a házasságnak eredeti semmisége mondatik ki akaor, ha a házasság megkötése körül a felek szabad akaratának nyilvánítása a betöltésnek már akkor fennforgott és gyógyithatlan akadálya, vagy oly törvény által kimondott érvényességi akadály forog fenn, melytől felmentésnek végkép nincs helye : és igy a felek jogérvényes házasságot nem is köthettek. Ellenben az evang. egyház házassági hitelvei és szabályai szerint azokon felül, miket a katholikusokra nézve megjegyeztünk: a bár jogérvényesen megkötött és teljesített házasság is felbontható maga a kötelék tekintetében : szándékos nőparáznaság — hacsak a másik fél is hasonlót nem követett el, vagy azt el nem engedte ; — továbbá a gonosz hűtlen elhagyás, — a mennyi ben az elhagyó fél háromszori hirdetményes idézés után sem jelentkezik — a házastárs élete elleni leskeló'dés — s az engesztelhetlen gyűlölség miatt. Az osztrák törvény (115. §.) szerint öt évi börtönt maga után vonó bűntett, a házastársnak súlyos bántalmazása; az erdélyi ref. egyház elvei szerint a házassági kötelesség megtagadása miatt is, ha a nő magát a gyermekszülésre mesterségesen alkalmatlanná teszi: — holott ezen okok a katholikusoknál csak asztal és ágytóli ideiglenes, vagy a körülményekhez képest élethossziglan tartó asztal és ágytóli elválasztást vonhatnak maguk után. A kath. sz. székek tehát a vegyes házasságokat is csak katholikus szempontból fogták fel, és ítélték el; sőt figvelmezve a fennebb ielhivott 1791. XXVI. t. cz. 11. §-ra, mely szerint a világi hatóságok által evangélikusok házassági pereiben jogérvényesen hozott ítéletek a püspököket, illetőleg a kath. szentszékeket azoknak a katholikusokra való kiterjesztésére nem köteleztették : következéskép az ily Ítéletekkel is elintézett házasságokat is ugyanazon szempontok alá hették ; és ebből kifolyólag csak akkor engedhették meg az evang. vallás hitelvei s házassági szabályai szerint felbontott házasság folytán a felek valamelyikének katholikussal lépni házasságra : ha a házasság eredeti semmiség vagy érvénytelenség szempontjából bontatott fel, illetőleg ezen oknál fogva mondatott ki a házasság semmisége a világi bíróság által; mert e tekintetben az evang. vallás hitelve a kath. valláséval megegyez. De ha az evang. vallásnak a katholika vallástól eltérő hitelvei szerinti okból bontatott J fel a házasság: ily itéleteta szentszék el| nem ismerte érvényesnek, és a bár teljesen szabaddá tett evang. vallású lelnek kath. személyijei a házasságot meg nem engedte. Az osztr. polg. törvénykönyv (111. §.) felvette a kath. vallás sarkalatos hitelvét ; mely szerint az érvényes házasság köteléke kath. személyek közt csak az egyik házastárs halála által bontathatik fel. Sőt tovább is menve; azt mondja ki: hogy szintén ily feloldhatlan a házassági kötelék, hacsak egyik fél is már a házasságkötésekor katholikus valláson volt. Az 1856. okt. 8-án kibocsátott osztr. katholikus házassági törvény (57. §.) azt mondja: hogy olyan házasságok, melyek kötésekor a felek egyike katholikus volt, akkor sem bonthatók fel, ha ez később vallását megváltoztatván, mindkét fél nem kath. egyházi vagy vallási társulathoz csatlakozott; valamint olyan házasság] sem bontható fel, melybe a házasfelek, mint nem kath. vallásnak kelvén össze, katholikusokká lesznek, de ismét a katholika' vallásra visszalépnek. A fennebb mondottakból kővetkeztetőleg, ha az emiitett evangelika vallású a kötelék tekintetében elválasztott házasfelek valamelyike szintén evang. vallásuval második házasságra lépett, és ezen házassága szintén felbontatott az evang. vallás hitelvei szerint: az ekként szabaddá lett felek bármelyike kath. vallásuval házasságra léphetett, feltéve, hogy akkor már első házastársa nem volt életben; a mi egyelőre feltűnő, de következetes a kimondott elvvel, annyiban a menynyiben a kath. vallás házassági hitelvei szerint a második házasság, a mennyiben annak megkötése alkalmával még a másik házasság életben volt, érvénytelennek tekintetik; mivel az első házasság a világi bíróság által, és oljan ok miatt bontatott fel, melyet a kath. vallás el nem fogad; és igy a második bár szintén felbontott házasságot, mint az első házastárs éltében kötöttet az érvényében fenállottnak veendő házasság irányában eredetileg érvénytelennek kellett tekintenie.", (A czikksorozat még folytattatván, esetleges észrevételeinket fenntanjuk magunknak. Szerk.) A „Törvényszéki Csarnok "-ban Zlinszky Imre ur a sommás perekben használható fellebbvitel határidejéről értekezvén, a semmieőszék és legfőbb Ítélőszék azon ellentétes határozatai tekintetében, melyek szerint a semmitőszék a nem hirdetet hanem kézbesített sommás ítélet ellen 15 nap alatt beadott fellebezést elfogadta a legfőbb ítélőszék pedig azt mint a törvényszerű 8 napon tul beadottat, tehát elkésett visszautasitotta, — azt vitatja, hogy egy bíróságnak sem volt igaza, és nem járt el correcte „mert — mondja czikkiró ur — a ptrendt. 124. §. szerint a bíró a bíró a vesztes félnek kötelezettsége teljesítésére legfeljebb 8 napig terjedő határidőt szab, tehát — a körülmények szerint — rövidebb határidőt szabni is is jogában áll, akként, hogy a határidő elmulasztásával az ítéletben, a végrehajtás van egybekötve, a pprendt, 345. §-a szerint pedig a végrehajtásnak helye van. ha a marasztalt fél, az ítélet ellen törvényes határidő alatt fellebbvitellel nem élt, — mily anomália fejlődhetnék ki tehát abból, ha biró a vesztes félnek kötelezettsége teljesítését öt nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett meghagyja, — s az Ítélet nem hirdettetvén ki. hanem kézbesittetvén, a fél a fellebbvitel bejelentése által annak jogerejü váltát meg nem akadályoztathatja, ha elmúlván az 5 nap, s a vesztes fél sem kötelezettségét nem teljesiti, sem jogorvoslattal nem él, hatodik nap a nyertes fél végrehajtásért folyamodik, a biró el is rendeli, s a 8-ad napra vagy 15 öd napra fellebezés érkezik, — quid tunc? vagy a törvény azon rendelkezése compromitáltatik, mely a birót a kötelezettsége teljesítésére, 8 napnál rövidebb határidő kitűzésére is feljogosítja, vagy a 345. §. azon szabálya, mely szeréut a végrehajtás csak akkor rendelhető el, ha fél törvényes határidő alatt felebbvitellel nem élt." Czikkiró ur szerint tehát „oly esetekben, midőn a megjelent felekkel tárgyalt sommás ügyben az ítélet nem hirdettetik ki, hanem a felekkel Írásban közöltetik, a felebbvitel határidejéül azon határidőt kellett volna kiszabni, melyet a biró ítéletében a vesztes félnek a kötelezettség teljesítésére kitűzött, — ez által legalább minden anomáliának eleje vétetett volna." (Nézetünk szerint a kézbesített és nem hirdetett Ítélet iránti fellebbviteli egyszerűen vissza kell utasítani, és a bíróságot az ítélet szabályszerű közlésére utasítani, mert a törvény igen világos rendelkezése ellenére alaki kérdésben méltányossági szempontból határozni nem correct eljárás. Szerk.) A „Magyar Ujság"-ban Egry Sándor ur „törvényhozási botlások" czimü czikkében az 1852-ki ősiségi nvilt parancsot, valamint az az országb. értekezlet bevágó rendelkezéseit az 1847/s XV. t. cz. — ével szemben nagy botlásoknak jelezi és különösen a zálogváltási perekre nézve kívánja, hogy mind a pátens mind az orsz. bir értekezlet szabvánvai törvényhozás által H ősiségi viszonvok szabályozására hozandó törvények alkotásánál semmiseknek nyilvánítsa es ígnorálja.