Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)
1871 / 22. szám - A miskolczi ügyvédi egylet észrevételei az ügyvédrendtartási törvényjavaslat tárgyában (folyt.)
3Ieléklet a „Thcnris" máj. 30. 22. számához. — 257 — legfőbb Ítélőszék némileg módosította az itéle- i tet s a két első vádlottat félévre, a harmadikat egy havi börtönre s a költségek megtérítésére ítélte. * (Lapunk ez idei 17. számában) „egy termés és három gazda" czim alatt egy kis peresetet közöltünk a „Pester Lloyd" után, | melyre nézve a főszereplők t. i. Logothetty | Anastazia grófnő szül. Duka báróné, és férje L o- i gothetty Vincze gróf a „Neuer freier Lloyd"ban oda nyilatkoznak, hogy ezen közlemény teljesen valótlan, és valami ellenségük boszújának kifolyása. Nem tudjuk ugyan mennyire jogosult e nyilatkozat, mert az ügyet magát nem ismerjük, de miután az első közleményt átvettük, kötelességünknek tartjuk e nyilatkozatról is megemlékezni. Vegyes közlemények. Lapszemle. A „Jo gtudomány i Közlöny"-ben B. L. ur felemlíti, hogy Nyitramegyének minden jájásában működik, egy megyei tiszviselő „főgyám" név alatt, ki még most is, vagyis a polg. törvénykezési rendtartásnak már 1869. évi jun. 1-ső napján történt életbeléptetése után is a hagya- \ tékokat leltározza; az örökösöket, főleg ha azok j közt kiskorúak vannak, osztályrészeik mennyisé- | ge iránt egyezteti; a megkötni sikerült egyez- j séget jóváhagyás végett a megyei törvényszék I egyik osztályának, úgynevezett ár\ ástörvényszék- j nek jelentésében előterjeszti; a hagyatékot ezen j törvényszéknek kiküldetési végzése alapján el- ! adja; sőt ettől még a hagyatéki tömegnek fel- j osztásával és igy az osztálynak tényleges foga- . natositásával is meg szokott bízatni, — daczára , annak, hogy a prdts. VII. fejezete érteimébea } mindezen teendők megyékben kizárólag az illetékes járásbeli szolgabíróhoz tartoznak. Czikkiró ur felveti a kérdést: lehet-e a jog szempontjából : érvényesnek tartani a fentemiitett eljáráson ala- j puló osztálybeli intézkedéseket, ha azok az ér- j dekeltek bármelyike részéről ezután meg fogná- ; nak támadtatni ?; lehet-e, szabad-e a törvény | világos rendelkezése ellenére ilynemű eljárást oly ' közegre bízni, kit a törvény ilyen hatáskörrel föl ' sem ruházott ? : és hogyan történhetett, hogy a ; felsőbb biróságok és azon hatósági közegek, kiknek hivatásuk: a törvény végrehajtása felett őr- ! ködni, ilyen a törvény mellőzésével, sőt annak,, j ellenében már majd két év óta folytatott eljá- > rást még eddig nem észleltek ? (A megyéknek statuaris joga semmi esetre 1 sem terjedhet annyira, hogy világos törvény ellenére állapithatna meg joggyakorlatot, és igy valóban csak az a feltűnő, hogy ezen joggyakor- ! lat ellen csak most szólal fel valaki legelőször. Igaz, hogy az árvaügyek országszerte más és más gyakorlat szerint kezeltetnek, de e különböző gyakorlat csak a vagyon k ez e 1 é s re, gyám- j rendelésre sat, terjedhet ki, és korántsem alte- | rálhatja a törvény által előszabott eljárást Szerk.) A „Törvényszéki Csarnok*-ban Ga- i csályi Lajos ügyvéd ur az óhajának ad kifej e- ) zést, hogy a törvényhozó testület a perrend ja- : vitása alkalmával, az izraeliták esküjökre nézve törvényül a következőt fogadná el : „Izraeliták, akár mint tanuk, akár mint peresfelek, — azon egy eset kivételével ha, mint peresféltől, — ellenfele fő- vagy póteskü kínálásával határozót- j tan izraelita szokás és rabinus előtti hitletételt kérelmezne, -- esküt mindenkor a bíróság előtt tesznek." — Ezen §. által a peresfél kételye el- j oszlattatván, az ügy bevégzésére nézve teljes nyugodtsága állana be, míg most — czikkiró ur szerint, — a kevésbé müveit izraelita hon- ! polgárok csak akkor tulajdonítván az eskünek valódi erőt, ha az tőlük vallásos hitelveik és külformáik szerint vétetik ki, igen sok esetben könnyelműen, sőt határozottan meggyőződésük ellenére teszik le az esküt a biró előtt. (A tudós szegedi rabbi, Dr. Lőw, oly meggyőzőleg czáfolta „a zsidó eskü múltja, jelenje és jövője" czimü jeles értekezésében a czikkiró ur által most ujolag felelevenített balhitet, hogy ezúttal elégnek hisszük ez értekezésre utalni; attól pedig hogy a törvényhozás az alig életbeléptetett vallásbeli egyenjogúságot egy középkori esküforma becsempészésével akarhatná megsemmisíteni, legtávolabbról sem tartunk. Szerk) A „Pesti Napló"-ban Dr. Busbach Péter ur a kinevezendő uj igazságügyi minister feladatát vázolván, helytelennek mondja azok érvelését, kik az igazságügyministertől szakértelmet nem, hanem csak genialitást, szervező tehetséget, szilárd jellemet és függetlenséget kívánnak. „Azon tulajdonok — mondja czikkiró ur — melyeket a lapok közleményei az uj igazságügyministernél, mint valami ritka feltételt hangsúlyoznak — egyszerűen üres szavak; — s igen sajnálnám Magyarországot, ha egy igazságügyminiszterben más megkivántatóságokat nem keresne, mint az itt jelzetteket. Én ezt nem képzelhetem ; sőt azt hiszem, azon ministerelnök, ki pusztán a mondott criterion mellett javaslatba hozott igazságügyi ministerrel lépne a képviselőház elé — ennek élénk rosszalásával találkoznék. Nekem az igazságügyminister képessége, illetőleg megkivánatóságai tekintetében egészen más nézetem van. Hazánkban — bár az igazságszolgáltatás emelése és tökéletesítése tárgyában a kormány már eddig is sokat tett — munkássága még mindig az előmunkálatok keretéből ki nem lépett. S ez természetes is. Mert ott, hol a jövő épület helyén csak felhalmozott romokat találunk, elő'bb ezeket kell elhordatni, azután ásatjuk az alapzatokat, emeljük a falakat stb.; de mig a sor a lakások kényelmes bebutorzására kerül, ahhoz idő és költség kell. A jó igazságszolgáltatás ufjában állott romok elhordását a kormány már munkába vette, sőt már az uj épület anyagát is kezdette az épület helyére szállítani, s azon rövid idő alatt, mely rendelkezésére állott — az adott viszonyok közt — tetemesen előhaladt munkálataival. Most a megindult munkásság szervezője, a tervszerűen intézett előrehaladás szelleme eltávozott, s az épités folytatása más intéző gondjaira bízandó. E változásnál tehát első sorban nem az lesz a kérdés lényege : hol veszünk ácsot kőmivest stb; hanem az : az uj építőmester bir-e elég képességgel a létező anyag felhasználására, a kész tervek átértésére s keresztül vitelére ? Mert hiába a munkás — ha nincs miből és miszerint dolgoznia! Igen is, az uj igazságügyminister a visszalépett Horváth Boldizsár terveivel, előmunkálataival, anyaggyűjtésével minden lépten-nyomon találkozni fog; az a kérdés: tud-e nyomon tovább haladni; tudja-e, akarja-e a megkezdett munkát felhasználni és folytatni? Vagy önállón — eltérve az eddigi tervektől — fog uj irányt jelölni, uj terveket készíteni ? íme itt van p. o. a polg. perrendtartás, a büntető törvény, az ügyvédi, a közjegyzői rendtartás stb. részint már kész törvényjavaslatai, részint a szakbizottságok bírálata alatt levő tervezetei, ott van a polg. anyagi törvény codificatiójának óriási munkája; az a kérdés: ért-e ezekhez az uj minister ; képes-e azok irány- s alapelveit felfogni, megbírálni ? Helyeseknek s igy fenntartandóknak és bevégzendőknek tartja-e ezen előmunkálatokat, illetőleg egyes munkarészeket; vagy pedig hazánk és a tudomány szempontjából a választott alapelveket czéltévesztetteknek s igy elejtendőknek véli-e ? Az a kérdés: fog-e az uj minister vezérelveket kijelölni tudni ott, hol ilyek a megindítandó uj munkáknál megkivántatók lesznek, s képes lesz-e ez elveket az eddig életbeléptetett rendszer elveivel összhangzásba hozni ? vagy a hol szükséges fog-e uj rendszereket alkalmazni tudni? Ezek azon kellékek, melyek meg-vagy nem léte kell, hogy döntő legyen az uj igazságügyminister Kiszemelésénél; ezeket pedig semmi élettapasztalás, semmi természettől nyert genialitás egymagában nem nyújtja, ezekhez szakképzettség alapos tanultság szükséges. Kégi dolog, hogy az igazságszolgáltatás a közigazgatásnak mostoha gyermeke; de hogy nemcsak financzialis tekintetben éreztetik ezt vele, hanem annyira ignorálják, miszerint a vezetésével megbízott egyénben feltételezett képességek fokozatával is kimutassák azt, hogv mostoha — ez elszomorító dolog !" (Czikkiró ur nézeteit teljesen osztjuk; s nem is hihetjük egyébiránt,^ hogy oly szegény lenne Magyarország szakértő erőkben, miszerint épen az igazságyi tárcza betöltésére szakképzett és kiváló egyéniséget nem lehetne találni — ha az illetők ilyet találni akarnak! Szerk.) A „Pesti Napló". „Reform", „Hon" és „üngarischer Lloyd" czáfolatokat hoznak a szegedi királyi biztosság ügyében a „Lloyd" és a „Hon*bani czikkekre, melyek a mult héten ez ügyben tartott képviselőházi beszédek nagy részével is támogattattak. E czáfolatok melyekhez a belügyministernek a képviselőházban tett nyilatkozata is számítandó — kiemelik, hogy igaz ugyan miszerint kissebb és jelentéktelenebb bűnügyek elbírálásával is foglalkozik a delegált törvényszék, de e kisebb ügyek a nagyobb ügyek feletti vizsgálati eljárásból merülvén fel. azokkal kapcsolatosak és igy elbírálásuk más bíróságra nem bizhahatók; igaz, az is, hogy eddigelé már ^nálló tolvaj sági és sikkasztási bűnesetek is képezték a del. törvényszék Ítélethozatalának tárgyát, csakkogy ezek mindegyikében vagy a ministerium utasította vizsgálat eszközlésére a kir. biztosságot, pl, a zentai postasikkasztás esetében, vagy maguk az illető hatóságok és érdeklett felek folyamodtak azon okból, mert a rendes uton czélt érni nem tudtak: hogy a királyi biztos vagy közegei a delegált törvényszék felett fölényt gyakorolnak, vagy birói teendőket végeznek, azt határozottan valótlannak mondják a .czáfolatok; hogy a börtönök földalattiak lennének s hogy a rabok külön egyenkint lennének elzárva, ez épen valótlan, mert börtönökül ugyanazon kazamáták szolgálnak, melyben azelőtt" politikai foglyok, legutóbbi időben pedig a katonaság volt elhelyezve, de mióta a kir. biztos vette át a várat, azóta is nevezetes javítások történtek; a rabok élelmezése ép ugy történik, mint bárhol az országban s a ki azt mondja, hogy különbség van a vizsgálati raboknál a gyilkosok és egyéb bűnösök élelmezése közt, az meg fogházi élelmezésről magának fogalmat nem szerzett. A foglyok itt is, mint mindenütt, a rendes kenyér-illetéken kívül egyszer kapnak napjában meleg ételeket, ezenfelül naponkint 40 font hus, fél akó bor és két pint pálinka osztatik szét köztük, nem is említve az esetleg gyengélkedőket, kik napjában háromszor kapnak meleget; a szükséges érintkezés sincs megtagadva a rabok hozzátartozóinak, sőt van rá eset, hogy a rab neje, kinek engedélye volt a rabbal való találkozásra, nem élt az engedélylyel, mig ellenben a szükség látszata esetében a kir. biztos távollétében, s csupán a vizsgáló biró vagy az ügyész engedelmével beszéltek a rabbal tőle távolabb eső rokonok is azon ürügy alatt, hogy a gazdaságról kívánnak vele beszélni, holott tudva volt, hogy nem ők a gazdaság kezelői. Természetes, hogy ily találkozások szigorú felügyelet alatt történnek, mert rendesen kísérletek tétetnek a beszélgetést a fogoly bűnügyére is kiterjeszteni. Hogy ugy az elfogatási, mint a vizsgálatot a kir. biztos saját hatáskörében, saját közegei által teljesiti, az jogában áll, mert ezzel ellenkező utasítása neki soha sem volt, sőt az által, hogy a tvszék csak hónapokkal később s akkor is csak az átadott ügyek megbirálására küldetett ki, s hogy az országgyűlés a kir. biztosi vizsgáló bíróság személyzetének költségét megszavazta, ugy a kormány, mint az országgyűlés által is helybenhagyatott. A kir. biztos kideríti a bűntényt s nagy részben készen adja azt át a csekély, s csakis vádlói s itélői személyzettel ellátott törvényszéknek, mely aztán jogérvényesen határoz ugy az ügy, mint a személy felett; hogy sok rab sokáig tartatik vizsgálati fogságban, az megtörténhetett, de ez oly végtelen bonyolódott s oly sok ügy mellett, mint az itteniek, épen nem csodálható, kivált miután tudjuk, hogy más egyedül álló vizsgálatokat sem lehet oly gyorsan befejezni: hogy végre a kir. biztos eresztett ki egyéneket de csak kezességre, s olyanokat, kik Később el fognak ítéltetni. (Közöltük annak idején a vádakat, közöltük már most a czáfolatokat is az „audiatur et altéra pars" elvénél fogva; az ügyben magában teljesen érdektelen forrásból informatiót nem meríthetvén, az érdemhez hozzá nem szólhatunk. Szerk.) Az „Ellenőr" M. — jegy alatt irt czikkben Horváth Boldizsár ur lelépésével foglalkozván, a lelépett igazságügyi minister működésének kritizálása mellett, az veti szemére, hogy „bevitte a sárba az ország ügyeit s ott hagyott szépen a faképnél, mig maga egy zsíros hivatal kebelében (az uj földhitelintézet elnöksége, mely állítólag 20000 ft évi jövedelemmel van összekötve,) szépen menekült." „Két hasonló pályafutót ismerünk — mondja továbbá az „Ellenőr" — az egyik báró Bach, ki ministersége után követté lett Romában, a másik Schmerling lovag, ki ministersége után a Therezianum igazgatója lett. Horvát Boldizsár ur különbözik annyiban a Hét hőstől, hogv nem az államtól kapja zúzott kedélyének gyógyítására az irt, de annyiban hasonlít mint a kettőhöz, hogy neki is, mint amazoknak — kutvabaja." — Ezen czikkre a „Reform ban K. L. felel, és egyebek, közt ezeket mond-