Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 22. szám - A miskolczi ügyvédi egylet észrevételei az ügyvédrendtartási törvényjavaslat tárgyában (folyt.)

— 255 ellen már végrehajtást kell intézni a birság megvétele végett, az aligha lesz azon helyzetben hogy még biztositékot is tegyen le, ha pedig nem teszi vagy nem teheti azt le, akkor mi lesz vagy mi lehet e mulasztás következménye ? Erről a törvényjavaslat nem rendelkezik, de nem is rendelkezhetik, — e szerint ajánljuk a 117. §. végkikezdését kihagyatni, mint olyan rendelkezést tartalmazót, mely czélszerűtlen és melynek érvényt szerezni sem lehet. A 118. §. d) és 121. §. 5 pontjából e szavakat „ha ellene csődnyittatott, illetőleg „ha csőd alá kerül", kihagyatni indítványozzuk; mert nézetünk szerint a csődnyitás önmagában a fegyelmi eljárás és igy a felfüggesztés vagy kizárás alapját nem képezheti; a hamissággal vagy vétkes gondatlansággal párosult bukás pedig mint ilyen, az ügyvédkedés megszűntét törvény szerint különben is maga után vonandja. A 118. §. a) b) c) és d) pontjaira nézve tehát részint a fennebbi módosítások folytán, részint szabatosság tekintetéből részint pedig azért mert a vizsgálat puszta elrendelését nem tartjuk elegendőnek arra, hogy az ügyvéd az ügyvédség gyakorlatától felfüggesztessék, hanem arra jogerőre emelkedett perbefogatási illetve vádhatározatot kívánnánk meg, — következő szerkezetet ajánlunk: „a) ha ellene büntető bíróság által perbefogatási határozat hozatott, ezjogerőre emelkedett és a bűntett súlyos voltánál vagy természeténél fogva a felfüggesztés szükségesnek mutatkozik; b) ha a felfüggesztés a fegyelmi eljárást rendelő határozat jogerőre emelkedése folytán a feljelentett fegyelmi vétség súlyos voltánál vagy természeténél fogva szükségesnek mutatkozik: c) ha a fegyelmi bíróság vádlottat az ügvvédségtőli elmozdításra ítélte és az ez ellen felébbvitellel élt ; d) ha pazarlás miatt gondnokság alá helyeztetett." A törvényjavaslat 119. §-a szerint az ügyvédjelölt azon határozat ellen, melylyel a választmány — valamely fegyelmi vétség miatt — a gyakorlati idő meghosszabitását rendeli el, fellebbezéssel nem élhet. Mi ezt tulszigorunak találjuk: a jelöltre nézve a gyakorlati idő meghosszabitása nem csekélyebb büntetés, mint az ügyvédre nézve az írásbeli feddés, vagy pénzbüntetésbeni marasztalás, és ha ez utóbbiak tekintetében jogorvoslatnak helye van — mint az máskép nem is képzelhető — nem lehet a jelöltet ily nagy horderejű büntetést kiszabó határozatnak védtelenül alávetni. Indítványozzuk ennélfogva hogy a gyakorlati idő meghosszabitását rendelő határozat ellen ép ugy helye tegyen a 15 nap alatti felebbezésnek mint a kitörlési határozat ellen. Ezen módosítás folytán azután ezen §. utolsó kikezdése és következőleg lenne módosítandó: „Ha a kitörlést rendelő határozat a legfőbb ítélőszék által helyben hagyatott, vagy egyátalán jogerőre emelkedett, ezen határozat a felvételt egyéb ügyvédi kamaránál és az illetőre nézve egyúttal az ügyvédi vizsgára bocsáthatást is kizárja." IX. Fejezet: az ügyvdéi ügyködhetés megszűnte. E fejezetre nézve C3ak néhány észrevételünk van. A 121. §. 3. és 4. pontjaiban hibásan lévén idézve a szakaszok, ez idézés helyreigazítandó lenne : ajánljuk egyúttal azon határozatnak egy uj pontban leendő felvételét, hogy „az ügyvédi ügyködhetés akkor is megszűnik, ha az illetőnek állami rendelkezési illeték utalványoztatik." Indokaink tekintetében a már fennebb a törvényjavaslat 10. §-ánál elmondottakra utalunk. A 123. §. megkívánja, hogy az ügyvédi ügyködés megszűnte hirlapilag az ok megemlítésével közzététessék; nem látjuk azt méltányosnak, de nem látjuk be annak szükségét sem, hogy a megszűnés oka is közzótétessék. Mert ha azon körülmény hogy valamely ügyvéd továbbá nem ügyködhetik hirlapilag közzététetik, a czél mely miatt a hírlapi közlés megkívántatik, teljesen el van érve, nem méltányos tehát, de nem is szükséges hogy az ügyvéd — ha vétett is — pelengérre tétessék, midőn ily megszégyenítés a bünfenyitő ítéletnek sem szokott következménye lenni. Indítványozzuk tehát hogy e szakaszból e szavak „az ok megemlítésével" kihagyassanak. A 124. §. rendelkezéseit ugyan helyeseknek ismerjük el, de azt hisszük hogy azok legilletékesebben a törvénykezési rendtartásban foglalhatnának helyet. X. Fejezet: Átmeneti intézkedések. E fejezetben a j e 1 e n 1 e g i ügyvédjelöltekre nézve épen semmi rendelkezést nem találunk, pedig azok, kik ma már gyakorlaton vannak és tekintettel az eddigi rövidebb gyakorlati időre léptek e pályára, bizonyos jogokat szereztek, melyektől őket egyszerűen megfosztani annál kevésbé találjuk méltányosnak, mivel ezáltal esetleg olyanok is sújtatnának, kik az ügyvédrendtartási törvényjavaslat életbeléptetésekor az eddig megkívánt gyakorlati idejüket már-már kitöltötték; — ezeket és egyáltalán azokat, kik az eddigi szabályok értelmében bevégzett tanfolyam után már megkezdették a joggyakorlatot, egyrészt a szigorlatok utólagos letételére, másrészt egy kétszeresitett gyakorlati időtartam betöltésére szorítani, nézetünk szerint nem lenne méltányos és igazságos, miért is a tettleg gyakorlaton lévő ügyvédjelöltek tekintetében következő rendelkezést ajánlunk a 125. §. második kikezdéseként a törvényjavaslatba felvétetni : „Mindazon jogvégzett ügyvédjelöltek, kik jelen törvény hatályba lépte "napján az eddig fennállott szabályok értelmében már ügyvédi gyakorlatukat megkezdették — tekintet nélkül arra, váljon mennyi időt töltöttek már ki az eddig megkívántatott két évi gyakorlatból — az ügyvédjelöltek lajstromába felveendők és a menynyiben az eddig megkívántatott minősitvénynyel bírnak, utóbb az eddig fennállott szabályok értelmében az ügyvédi vizsgára bocsátandók." Jegyzetté és kiadta : Dr. Siegmund Vilmos, egyleti titkár. SA miskolczi ügyvédi egylet ászrevételei az ügyvédrendtartási törvényjavaslat tárgyában. ^(Folytatás.) Á 37—42. §§-hoz. Az „ügyvédi hatalmazványok alakja-, tárgya-, és hatályának szabályozása részben az alaki, részben az anyagi törvények feladata lévén : a 37—42 §§-okat kihagyandóknak véljük, annyival is inkább, mivel azokban alig mondatik több, mint a mit már p. törv. rendtartásunkból is tudunk. Egyébbiránt a 42. §-hoz érdemleges észrevételünk is van. E §. első bekezdése ugyanis, megengedvén hogy a „jelenlevő fél" az ügyvéd által végzetteket írottakat és szóval előadottakat azonnal visszavonhassa: az ügyvédet jelenlevő megbízójával szemben oly különös helyzetbe állítja, melyet mi sem a meghatalmazás" jogi természetével, sem az ügyvédi tiszt tekintélyével megegyeztetni nem tudunk. Annyival kevésbé helyeselhetjük tehát ezen — őseink „revocatio dictorum et factorum procuratoris" czimü perosvoslatára emlékeztető intézkedést, mivel tekintve, hogy az ügyvéd az általa végzettek, mondottak és írottak helyességeért felelősséggel — sőt kártérítéssel tartozik, — és tekintve, hogy az ügyvédi hiba vagy mulasztásból eredő hátrányok orvosolhatásáról a p. törv. rendtartás is eléggégondoskodik: emez intézkedésnek legkisebb szükségét nem látjuk. Ennélfogva, — ha hogy a fentebb jelzett §§-ok, az „ügyvédi rendtartásiról szóló törvényjavaslat végösszeállitásánál is annak keretében maradnának: — a szóban levő 42. §. első bekezdése azon kitételét ,,ha a jelenlevő fél azokat azonnal vissza nem vonja:" minden esetre elhagyandónak véljük. A 43. §-hoz. A 43. §. intézkedése oly esetekben midőn az eskü általi bizonyítás szüksége váratlanul áll elő, — vagy midőn annak kínálása — illetőleg elfogadása iránt haladék nélkül nyilatkozni kell, s egyátalában midőn az ügyvéd székhelyén kívül — s tán messze lakó feleket képvisel: t e \ j e s i t h e 11 e n. Ugyanazért mi ez intézkedéseket egészen mellőzendőknek véleményezzük. A 47—52. §§-hoz. Az „ügyvédjelöltekről" szóló fejezet rendelkezéseihez, szívesen hozzájárulunk; óhajtanánk azonban, hogy ezek: ne csak az ügyvédnél, — hanem általában a bíróságoknál, — kir. ügyészségnél — m. kir. kincstári jogügyek igazgatóságánál,' — kir. jegyzőknél s az igazságügyministeriumnál gyakorló jelöltekre is terjesztessenek ki; kötelességökké tétetvén, miként a foglalkozás uk helyén székelő kamaránál magukat az ügyvédjelöltek lajstromába jegyeztessék be. Az 53. §-hoz. Az 53. §-hoz véleményünk, miként: Magyarországban tizenőt ügyvédi kamara, kevés. E szám mellett ugyanis átlagosan mintegy hat törvényszéki kerületre esnék egy kamara. Hihető-e, hogy az ily nagy területen megoszlott tagok felett a felügyelet s ellenőrzés czélszerüen gyakorolható lesz? . . Hihető-e, hogy ily nehézségek mellett az ügyvédi kamara feladatának s a hozzákötött várakozásoknak megfelelend ? Mi nem hisszük. Ugyanazért óhajtanánk minden első folyamodási kir. törvényszék kerületében, a mennyiben ott legalább ötven ügyvéd székel: ügyvédi kamara állitassék fel. Minthogy azonban merülhetnek fel kivételes körülmények, melyek az aként alnkult kamarák közül némelyeknek egyesítését fogják kívánatossá tenni: egyúttal megengedhetőnek vélnénk, miként ily esetekben, az igazságügyminister jóváhagyásával két vagy több ügyvédi kamara is, egy kamarává egyesülhessen. A 68. §-hoz. A kamara elnökének felelősségét elegendő garantiának tartván arra nézve, hogy a kamara a részére kiszabott hatáskört átlépni nem fogja: a 68. §'. második bekezdését, mely szer int „minden közgyűlés idejéről és helyéről a helybeni kir. ügyész értesítendő, ki az ülésben részt vehet és felszólalhat ha a közgyűlés hatáskörén túlterjeszkednék:" mellőztetni kívánjuk. Kívánjuk pedig ezt azért is, mert az aféle, hogy ugy mondjuk „királyi biztosi" befolyás, a javaslat azon alapelvével hogy „az ügyvédi kar tekintélyének fényét maga őrizze:" élesen ellenkeznék. A 69. §-hoz. A 69. §. azon intézkedése, mely szerint a választmány (t. i. az ügyvédi kamara választmánya) köteles arra ügyelni, hogy minden bíróság székhelyén legalább egy ügyvéd lakjék, és e tekintetben feljogosittatik, hogy a kezdő ügyvédnek bizonyos lakhelyet kitűzzön, és a felvételt ezen határozatának teljesítésétől feltételezze:" szint olyan, melyet — mint már fentebb is emiitők — nem helyeselhetünk. Ily kény szerrendszabály ugyanis a szabad lakhely választást s ezzel a személyes szabadságot támadná meg, a mit — ha „a közönség érdekében" történik is, csak a legégetőbb szükség indokolhatna. Ámde itt olyan szükséget nem látunk. Mert hazánk azon vidékein s illetőleg helyein, a hol a forgalom s társadalmi érintkezés annyira élénk, hogy jogviszonyok keletkezhetnek s jogi közbenjárót foglalkoztathatnak: mindenütt van ügyvéd. — Ha nincs, csalhatatlan jele: hogy az ott meg nem élhet, mert reá szükség nincs. És ily helyre kényszeríteni a kezdő ügyvédet: egyenlő lenne a száműzetéssel. Ha azonban az ily helyek később oda fejlődnek hogy ügyvédre" szükségök leend: ilyet önkénytes letelepedés utján is bizonnyal nyernek; mert az ily helyeket felkeresni az illetőknek legnagyobb érdekökben áll. Véleményünk szerint tehát a javaslat imitt jelzett 69. §-ra egészen mellőzendő volna. A 71 és 72. §§-hoz. A 71. §. szerint „az ügyvédi kamara minden év elején, a lefolyt év ügykezeléséről (helyesebben : évi ügykezelésről) általános jelentést terjeszt fel az igazságügy minis terhez," stb. — A 72. §. pedig azt mondja, hogy „az ugyvécü kamarák és ügyvédek feletti főfelügyelet igazságügvmiuistert illeti, a ki pasztáit "hiányok orvoslásáról stb. (Folytatjuk.) részben a tagondoskodik. "