Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 22. szám - A budapesti ügyvédegylet észrevételei az "ügyvédrendtartási törvényjavaslatra"

— 251 — lyeket e rendszer előharczosai ahoz kötöttek, ez oka hogy azou államok, melyekben törvénynyé vált, szívósan ragaszkodnak hozzá, mert eredményei valóban gyakran meglepők.1) A kezdet nálunk is nehézségekkel lesz egybekötve, azonban azok gyorsan enyészeudnek el egymásután, s a birák és ügyvédek üdvös versenyének tér nyittattván, nálunk is meg fognak győződni arról, hogy e rendszer képes egyedül viszonyaink között az igazságszolgáltatásnak valódi biztosítékot nyújtani. (Folytatjuk.) V Osztó igazság a semmitöszéknél. Liszy István ügyvéd úrtól. W. E. — néhai W. E-né, szül. K. Hermin hagyatéka ellen kénytelen volt rendes keresetet indítani a végett, hogy az utóbb nevezett hagyatéki leltárába felvett 14000. ft. abból kitöröltessék, s felp. a gyámügyész folytonos zaklatásaitól, a mennyiben ezen még neje életében és neje által elköltött pénzt, még zár elrendelésével is rajta követelték, megmenekülhessen. A per becsomózása után, az eljáró törvényszék minden kifogás, s a pprdtr. 102. §. ellenére, alperes ki nem hallgatható K. Hermin édes anyja kihallgatását elrendelő. Felperesi ügyvéd ugy vélekedvén, hogy a kit törvény szerint kihallgatni nem lehet, annak kihallgatását sem lehet elrendelni; nehogy tehát kihallgatása által ebbe beleegyezni látszassék, mintegy kényszerítve érezte magát ezen csakugyan törvénybe ütköző végzés ellen óvás gyanánt semmiségi panaszszal élni, — mely a semmitőszék által 11182/870. sz. a. határozattal visszautasittatott, s az azt ellenjegyző felperesi ügyvéd az 1870. XIV. t. cz. 3. §. alapján 50. mond: ötvjen ft. birs ágban marasztatott, megmagyaráztatván neki, hogy ily esetben a per folyta alatt felebbvitelnek nincsen helye. B. S. — Z. J. ellen egy szerződés megsemmisítése s az 500 ft. foglaló kétszeregének viszszaadása iránt rendes keresetet inditván, egyúttal zárlat elrendelését is kérte, melyet az eljáró törvényszék el is rendelt, s foganatosíttatott is. Alperesi ügyvéd ezen zárlat ellen nem csak hogy kifogásait adá be, hanem egy úttal semmiségi panaszszal is élt. Ezen semmiségi panasz a sernmitőszék által 11969/870. sz. a. határozattal, szintén visszautasittatott, — s az azt ellenjegyző alperesi ügyvéd a birság fi z e t é s é t ő 1 m e gki m él t e t et t; megmagyaráztatván neki is, hogy ez esetben nem sem. panasznak hanem kifogásoknak van helye. Eddig abban a véleményben voltunk, hogy birsággal csak is a konok, huzavonó perlekedők sújtathatnak, de a sernmitőszék az ellenkezőről győzött meg, s az ártatlan felperesi ügyvédet, ki a törvényszék nem éppen correct, s tán hibás eljárása eilen mintegy készetve volt fele érdekében valamint tenni, — mindjárt 50. ftal megbüntette; — a másik esetben az alperesi ügyvédet, ki ezt mindenesetre vagy konokságból, vagy tréfából cselekedte -• semmi birságban sem marasztotta. Ha eddig az egész ország hitte, hogy az igazságszolgáltatás érdekében legközelebbi években annyi vajúdás után hozott törvények, u. m. a hírhedt pprdts, az 1870. XIV. t. cz. — különösen a gyakorlati szempontból tekintve, a maguk nemében csakugyan unicumok, — napról napra arról is meggyőződhetik, hogy azok alkalmazása tekintetében a törvény tág fogalmazása a felső bíróságoknak tért nyitott a már eltemetettnek hitt „bírói bölcs belátást" a legszélesebb értelemben ismét érvényesíteni. ') Bizonyára az Írásbeli rendszer szerint nem fog egy állam sem oly eredményt felmutatni; mint a bajor Pfalz, hol 2450 befejezett per közül — 1866/7. évben — csak 178 esetben nem volt a keresetnek alapja, négy járási törvényszéknek 4346 elintézménye közül 1994 volt makacssági, s ennyi ügyszám, mellett nem több, mint 73 felebbvitel egy év alatt. — Ökröss „A törvénykezés reformjai." Pest 1869. 6. lap. A budapesti ügyvédegylet észrevételei az „iigyvédrendtartási törvényjavaslatra.'' A „budapesti ügyvédi egylet" munkálkodása alig találhatott buzditóbb elismerést, mint melyet az ügyvédi rendtartás nyújt, midőn ennek indokolásában elismertetik, hogy az egylet által beterjesztett tervezet alapján a törvényjavaslat átdolgoztatott és az egylet munkálatának legtöbb rendelkezése szabatosabb és kimerítőbb szerkezete miatt egészben elfogadtatott, midőn továbbá elismertetik, hogy az egyleti javaslat alapelvei iránytadók voltak a törvényjavaslatra nézve, s midőn végre kijelentetik, hogy az egylet javaslatának kiváló jelentőségére való tekintettel szükségesnek találtatott minden fontosabb rendelkezésre nézve, melyben a javaslat az egylet munkálatától eltér, az eltérés indokait előadni. Örömünkre szolgál constatálhatni, hogy az eltérések csak részben kizárólag elvilegesek, az egészen uj rendelkezéseknek pedig legnagyobb része nem ellenkezik az általunk felállított alapelvekkel, egészben és nagyában a javaslat az egylet munkálatával megegyezik, miért is, eltekintvén az irályi szabálytalanságoktól, észrevételeinkben az elvileges eltérések és hasonló uj rendelkezésekre szorítkozunk. A törvényjavaslat beosztását illetőleg anynyiban van észrevételünk, a mennyiben azt. hogy az „ügyvédjelöltekről-1 csak az ötödik fejezet rendelkezik, és pedig akkor, midőn már „a szervezet," „ügyvédi jogok és kötelességek,1' „dijak és hatalmazványok" — meghaladhattak, nem találjuk czélszerünek; részünkről a természetes rendet, melyet az egylet követett munkálatában, midőn előbb szól az ügyvédjelöltekről mint az ügyvédekről, most is pártolván, ajánljuk a beosztás ez értelembeni megváltoztatását. Az egyes fejezetek tekintetében következőkben van szerencsénk véleményünket előterjeszteni : I. Fejezet: szervezet. A 4. §. második kikezdése és a harmadik kikezdés végmondata következő — nézetünk szerint szabatosabb és az eddigi gyakorlatnak megfelelőbb szerkezetben lenne módosítandó : „Ezen vizsgáló bizottság az elnökön kivül 24 tagból áll „Minden vizsgánál az elnökön, illetve helyettesén kivül a minister és a kamara által kinevezettek közül két-két tagnak jelenléte szükséges." Az 5. §-ban részletezett kellékek közzé felvétetni javasoljuk, hogy a jelöltnek fedhetlen előéletét kelt igazolnia, mert nézetünk szerint csak ezen előfeltétel biztosithatja az ügyvédi kamarákat, hogy tagjaik erkölcsi tekintetben kifogástalanok leendnek, a mi ismét az ügyvédi tekintély egyik alapbiztositékát képezi. Ugyanezen szakaszban elégségesnek hisszük, ha a három éven át félbeszakított gyakorlat beszámítása kizáratik; mert a félbeszakított gyakorlat be nem számításának rátióját abban találjuk, hogy a h o s s za sb félbeszakítás folytán a jelölt feled, s elméleti és gyakorlati képessége csökken; nem hisszük azonban, hogy az egy évi szünetelés e tekintetben annyi hátránynyal lenne összekötve miszerint e miatt a jelöltet oly érzékeny veszteséggel, mint milyen a gyakorlati idő be nem számítása, sújtani igazságos lenne. A törvényjavaslat azon rendelkezése ellen, mely szerint a tanárok és birák a gyakorlati idő tekintetében bizonyos előjogokban részesittetnek, elvben nincsen kifogásunk, igy azonban a mint felállitvák ezen eló'jogositványok, nem nyújtanak biztosítékot névszerint a tanárok tekintetében a gyakorlati képzettségre nézve; mert bármi hosszú időn át foglalkozzék valaki a jogtudomány elméletével, ezen foglalkozása nem pótolhatja a joggyakorlatot, miután a jog és törvény mikénti alkalmazásának módja és azon alakszerűségek, melyekhez a helyes alkalmazás kötve van, teljesen ismeretlenek maradnak előtte, és igy bármily jeles elméleti képzettségű legyen is az illető egyén, ez önmagában nem teheti alkalmassá az ügyvédség gyakorlására; ha tehát némi előnyökben részesíteni a tanárokat méltányos is, a joggyakorlat alól teljesen felmenteni őket nem találjuk helyesnek s igy az 5. §. utolsó előtti kikezdését a tanárokat illetőleg következőleg ajánljuk módositatni: „Az előirt négy évi joggyakorlatot pótolja, ha valaki belföldi egyetemen vagy jogakadémián mint önálló jogi tanár három éven és ügyj védi irodában legalább két éven át működött." A bírákra nézve megkövetelendőnek hisszük, i miszerint azok jogvégzettek legyenek' hogy birói működésük pótolhassa a négy évi joggyakorlatot; jelenleg Magyarországon nem j csekély számú birák működnek, kik jogi tanfolyamot nem végeztek, kikről tehát az alapos elméleti képzettség eleve fel nem tehető; a mint pedig a pusztán elméleti képzettség nem tesz valakit jó ügyvéddé, ép oly kevéssé teszi azzá egyedül a gyakorlati képesség, mindkettőnek karöltve kell járni. Tekintettel a küszöbön álló szervezetre, mely előre láthatólag a kinevezésnél kimaradó bírósági tagokat az ügyvédi pályára fogja terelni, a három évi önálló bíráskodásban nem találunk elég garanriát arra, hogy az illetők az ügyvédi kar hivatott tagjaivá leendnek. A vizsgáló bizottság határozatai ellen t i zenö t nap alatt benyújtandó felebbvitelnek igenis helyét látjuk, mert a jelöltet nem akarjuk akár a bizottság lehető önkényének, akár esetleges félszeg felfogásának védtelenül kitenni. A törvényjavaslat 10. §-ból — mely felsorolja azon akadályokat, melyek fennlétében valaki nem ügyvédkedhetik — sajnosau nélkülözzük az egyleti javaslat 2. §-ának azon pontját, melyben mondatik, hogy ügyvéd az sem lehet, ki az államtól rendelkezési dijat h u z; mert mi egyrészt az indokolás azon érvelését, hogy a rendelkezési díj élvezete nem veszélyeztetné az ügyvéd önállóságát, nem fogadhatjuk el alaposnak tekintettel arra, hogy az ki rendelkezési illetéket huz, hivatalnok marad és mint ilyen az ügyvédi pályán nem működhetik önállóan, de másrészt nem látjuk jogos és méltányosnak, hogy az ügyvédség minden hivatalvesztett, vagy abból bármi okból — habár csak ideiglenesen is — kiesett' egyén végső menhelyévé váljék. A mint nem akarjuk, hogy az ügyvéd a hivatalt nyugdíjintézetnek nézze, ugy viszont nem akarhatjuk hogy a hivatalnok az ügyvédségben tápintézetet lásson. II. Fejezet: az ügyvédek jogai és kötelességei. A törvényjavaslat az egylet javaslatával egyetértőleg a felek képviseletére kizárólag az ügyvédet jogosítja fel és azért kimondja hogy a hatalmazottakat, ha nem ügyvédek, netáni képviseletekért dij nem illeti, sőt hogy azok ha a zúgirászatot üzletkép űzik, meg is fennyitendők. E rendelkezés csak helyeselhető ; a helyett azonban hogy a fenyítés módja tekintetében egy más törvényjavaslatra tétetik hivatkozás (a közjegyzői törvényjavaslat 187. §-ára), egyszerűbbnek és helyesebbnek találjuk, ha a törvényjavaslat 13-ában egyenesen kimondatnék, miszerint „az ily zugi r ász a felvett dijak viszs z a fize t é s én f e 1 ül 3 ftól 50 ftig terjedhető birsággal fenyítendő, m ely többszöri ismétlés esetében 100 ftig felemelhető, és mely 3 nap alatti be nem fizetés esetére, fogságra átváltoztatandó, 5 ftra egy napot szám i t v a." A 17. §. szövegével nem érthetünk egyet, mert mi annak rendelkezését sem a felek érdekeivel, sem az ügyvéd szerzett jogaival nem találjuk összeegyeztethetőnek, sőt azt hisszük, hogy épen e rendelkezés sértené ugy az érdemleges képviselet nélkül maradó feleket, mint a munkálkodása folytán jogokat szerzett ügyvédeket, miért is e §-t következőleg javasoljuk módosíttatni : „A fél elhalta a képviseletet meg nem szünteti, azonban az ügyvéd, mihelyt a fél elhaltáról tudomást szerez, köteles az ismert örökösöket értesíteni, és egyúttal a perbíróságnak azt bejelenteni. E kötelezettség alól az ügyved még azon esetben sincsen felmentve, ha a meghatalmazás már előlegesen az örőkösöknevébenállittatottiski. A törvényjavaslat 18. §-a az egylet javaslatától lényegesen eltér, a mennyiben az ügyvédnek nem ad visszatartási jogot a felek ügyirataira; a törvényjavaslat indokolása ez elterés tekintetében bennünket meg nem győzött annak helyességéről. Ugyanis nem ismerhetjük el, nogy a félnek azon szabadsága, miszerint a megbízást bármikor viszavonhassa, az iratok VMMBtartása által alteráltatnék, hisz a megb.zá, vwi szavonása a képviselet megszűntetését oki étlen