Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 21. szám - Észrevételek a polg. perrendtartás előadói javaslatára

— 239 — V Észrevételek a polg. perrendtartás ' előadói javaslatára. Villecz Antal törvényszéki ülnök és telekkönyvi igazgató úrtól. Minthogy a polg. perrendtartásról szóló előadói javaslat azon czélból közöltetett, hogy észrevételek tételére alkalmat nyújtson, és minthogy ezen javaslat annyiban tekintetik hivatalos kiadványnak, a mennyiben annak rendszere, és alapelvei a tartandó tanácskozmány anyagául elfogadandónak találtatott, — én ki már hosszabb időn át hivatalos állásomnál fogva a néppel folytanosan érintkezem, nyert tapasztalataim nyomán csekély vélekedésem szerint hasznosnak látszó észrevételeimet, habár nem is az egész javaslatra kitérjedó'leg, hanem csak a végrehajtási fejezet egyes §§-aira vonatkozólag óhajtottam a nyilvánosság elé hozni, azt gondolván hogy általa legrosszabb esetben is kárt okozni nem fogok. Észrevételeimet kizárólag a végrehajtási eljárásra szorítom, mert a perrendtartásnak ezen része ugy a nép érdeke, mint a nemzetgazdászat és közhitei szempontjából a legóvatosabb intézkedést igényli, s kívánatos, hogy annak minden rendelkezése azon szellemben szerkesztessék, hogy általa jó- gyors- és lehető olcsó eljárás éressék el. A javaslat 5-dik könyve 1-ső czim 1-ső fejezetének 4-dik §. szerint a perbíróságnak működése a végrehajtási engedély kiadásával megszűnvén, a megítélt dolog a végrehajtási eljárásba megy át; miután ezen eljárás a szerint, a mint az vagy ingó, vagy ingatlanra vonatkozik, külön is megbírálható, észrevételeimet az ingatlanra vonatkozó végrehajtási eljárásra szorítom. Mindenekelőtt nagy köszönettel kell fogadnunk a törvényjavaslat azon intézkedését, hogy a szabályszerüleg kiállított végrehajtási engedély, az ország' bármely részében végrehajthatósággal bír, mert a végrehajtatótól függvén annak foganatositatása, ez által a végrehajtás tetemesen gyorsittatik. De nem érthetek egyet a javaslat azon rendelkezésével, hogy az ingatlanokra vezetendő végrehajtás foganatosítását a közjegyzőkre kívánja ruháztatni; mert bár hogyan gondolkodjunk a közjegyzői intézménynek czélszerüsége felől, üdvösnek tartjuk-e azt, vagy sem, kivánjuk-e a közjegyzői kényszert hazánkban is behozatni ? vagy azt időelőttinek tartjuk — azt az egyet szem előtt kell tartanunk, hogy a közjegyzőt'az állásával és hivatásával összekötött teendőitől ok nélkül elvonni nem kell, és hogy a feleknek kik a közjegyzőnek közreműködését keresik, oknélküli költséget ne okozzunk; megtörténhetik ugyanis, hogy bármily nagy számban legyenek is a közjegyzők felállítva, azon felek kik a közjegyzőnek működését igénybe venni akarják, vagy azt igénybe törvényszerüleg kényszeritvék, mértföld távolságra utaznak, és a közjegyzőt, mivel az talán épen a járásnak másik szélén végrehajtási árverést teljesít, hol nem találják, mi által a felek órákat, napokat vesztenek, és nekik hasztalan költség és időveszteség okoztatik, — ez által ismét az intézmény népszerületlenné tétetvén nem felelhet meg azon feladatának, a mely annak felállítását indokolja; — eltekintve azonban a feleknek okozott nagyobb kiadásoktól, a közjegyző állásával megegyezőnek egyáltalán nem tarthatom, hogy a végrehajtási ügyekben birói kiküldött minőségben működjék, mert az által ő a biróságnak alárendeltjévé válik, tekintélye csorbul s a felek megszűnnek őt oly hiteles személynek tartani, mint minőnek nem csak törvény, de a gyakorlati élet szerint is lennie kell; más országokban, a hol a közjegyzői intézmény már számos éven át életben van, és meghonosult, a közjegyző tartozik ugyan fontosabb végrehajtási eljárásnál közreműködni, s abbeli kiküldetését teljesíteni, de a bíróság nem köteleztetik minden végrehajtás foganatosítását a közjegyzőkre bízni, mint az a jelen javaslat által czéíoztatik. Továbbá, ha a közjegyzőkre bizatik az ingatlanokra vezetendő végrehajtás foganatosítása, okvetetlenül szükséges, hogy a telekkönyvek szétosztassanak, és pedig nem ugy mint terveztetik csak némely járásbíróságokhoz, hanem szükséges lenne, hogy minden egyes járásbíróságnak a járásához tartozó helységek telekkönyvei kiadassanak. Ezen intézkedés, habár elvileg igen szép és üdvösnek látszanék is, még is legyünk őszinték, és ismerjük be, hogy a telekkönyvi eljárás körül jártas egyénekben szűkölködünk, hogy szerencsések lehetőnk, ha minden megyei törvényszéknél 1. vagy 2. telekkönyvi előadó találkozik, kiknek szakavatottságára ezen hivatal vezetését nyugodt lélekkel bizni lehessen. A mindennapi tapasztalás azt mutatja ugyanis, hogy jelenleg a megyei törvényszékeknél vezetett telekkönyveknél sok hibás bevezetések fordulnak elő, s mennyi ily hiba történnék akkor, ha a tervezett felosztások _ csakugyan foganatositatnának, szakavatott egyéneket a földből mintegy varázsütésre előteremteni nem lehetvén, kérdem hogy a hibás telekkönyvvezetés által nem a számtalan magánérdek, és ismét ezzel kapcsolatban nem-e a közhitel szenvedne, melyet pedig minden áron kerülni kell. De nem csak a telekkönyvi előadókban szenvedünk hiányt,- hanem a telekkönyvvezető személyzetben is, — hogy ezen állításomat a tapasztalás tanúsítja, mutatja azon körülmény is, hogy a telekkönyvi vezetői állomások üresedésbe jővén a legtöbb esetben be nem tölthetők, mert nem találkozik egyén, ki az arra elkerülhetetlen szükséges készültséggel bírva, vállalkoznék. Ezen hiány pedig még észrevehetőbb lesz, ha több helyre osztjuk szét a telekkönyveket, mert akkor a telekkönyvi személyzetet is tetemesen kell szaporítani, a központban ellenben kellő felügyelet mellett a kevésbé gyakorolt is jobban alkalmazható, s betanítható. De nem szabad elfelejtenünk, hogy akkor midőn egy egész ország igazságszolgáltatásának uj alapon leendő szervezete előtt állunk, a hozandó uj törvények halmaza, a szakavatottabbat is zavarba hozza, a midőn a központban az eszmecsere által a nézetek még is jobbban, s hamarább tisztulnak, mint a magára hagyott járásbíróságoknál, és midőn a törvényszékhez minden esetre jártasabb egyének fognak alkalmaztatni, mint a járásbíróságokhoz, különösen ha az utóbbinak ezen törvény javaslatban meghatározott hatásköre (7. 8. §.) nem szélesbittetik; én tehát a telekkönyveket a megyei törvényszékeknél, legalább egyelőre osztatlanul fenntartandóknak és azok eldarabolását azon időre halasztandónak véleményezem, a midőn ezen üdvös institutum minálunk is mélyebb gyökeret vert. E tárgybani vélekedésemet azért tartottam szükségesnek előrebocsátani, hogy alább következő észrevételeim indokolva legyenek. — Tovább menve kijelentem, miszerint okvetlenül szükségesnek tartom, hogy a, végrehajtás körüli eljárás egész határozottsággal köriilirattassék, hogy mind a biró tudhassa mi a kötelessége, mind pedig a felek tudhassák mit követelhetnek, mert a telekkönyvi rendtartás a végrehajtás körüli eljárásról rendelkezést nem tartalmazván, a polgári perrendtartásnak kell az e tekintetben felmerült hiányokat pótolni, ez által a feltörvényszékek munkája is kevesbittetvén. Ezeknek előre bocsájtása után a 14. §. következőleg volna fogalmazandó. Végrehajtás foganatositására általában a bírósági végrehajtók vannak hivatva. Az ingatlanok árverésének elrendelése a telekkönyvi hatóságok jogköréhez tartozik. A soproni ügyvédegylet a pprtartás felett tett észrevételeiben kitüntette azon hiányokat, melyeket tapasztalásból merített, mely hiányokat mi, kik nem a fővárosban élünk, a néppel való gyakori érintkezésünk által sokkal inkább orvosolandóknak találunk mint talán mások kik talán irodáikon kívül a gyakorlat nehézségeivel nem kénytelenek küzdeni; az ott kimondott elveket ezúttal is magamévá teszem s az ott felhozottak vezéreltek jelen soraim szerkesztésénél is. Felemlitendőnek tartom, hogy vannak oly i ingatlanok, melyekre a végrehajtást pénzösszegek miatt kiterjeszteni nem lehet, és ezek a telekkönyvben felvett iskolaházak, a sok helyen előforduló imaházak és kórházak; — szándékosan csak a házakat emelem ki, mert ha az iskola — ima — vagy kórház más ingatlanokkal birna, ez esetben ez utóbbiaknak lefoglaltatása "•nehézségekbe nem ütköznék,_ mert azok lefoglalása a nép előtt sérelmes eljárásnak nem tűnnék fel; ugyanazért következő §§-ok felvételét indítványozom ; „§. Bármily felekezetű ima — iskola, és kórházak végrehajtásnak tárgyai nem lehetnek, ezekre zálogjog nem nyerhető. „71. §. Ingatlanok lefoglalása a 13. §. és következő §§-ban leirt módon megy végbe. „Telekkönyvezett javakra nézve ezen kivül szükséges, hogy a végrehajtás bekebeleztessék mit a végrejhatató a végrehajtási engedély alapján (h. 1. cz. 5.) kérelmezni tartozik. „§. A telekkönyvi hatóság ezen engedély alapján a végrehajtási zálogjogot bekebelezni, a mennyiben pedig a követelés már telekkönyvid biztosítva volna, a végrehajtásnak elrendelését s erről a végrehajtatót, a végrehajtást szenvedőket, s a netaláni tulajdonos társakat hivatalos | felzeteken értesiti." A végrehajtás gyorsaságának egyik fő aka| dául kénytelen vagyok kijjelni azon körülményt, : hogy midőn a törvény szerint együvé tartozó j közös birtoknak csak egy tulajdonostársát illető , része vonatik végrehajtás alá, akkor csak az ili lető adósnak járandósága foglaltathatok le, és ! bocsáttathatik árverés alá. Sőt ha a tulajdon aránya a tulajdonostársak között megállapítva nincs (42. §.) a végrehajtató köteles az arány megállapítását a törvéuy rendes utján eszközölni. Még ez ellenében a most közzétett javaslat 74. §-a egyszerűen csak azt mondja, hogy a vevő, j a marasztalt rész tulajdonos vagy résztulajdono| sok jogaiba lép. Ezek ellenében különösen a mi a törvényszerüleg fel nem osztható ingatlan vagyont illeti, kénytelen vagyok megjegyezni, miszerint legtöbb esetben azok vagy házastársak vagy testvérek által birtokoltatnak, ugy hogy a végrehajtató ki sem jelölheti, hogy bizonyos irtás, hegyvámos, vagy nemesi földnek, melyik része a végrehajtást szenvedő-é melyik a többié ? de vegyük azon esetet, midőn egy fel sem osztható, kis zsellér, vagy curialis ház vétetik végrehajtás alá, ós pedig csak a férj járandóságára bekebelezett követelés miatt; ki fogja ezen egészben talán 3—600 ftig becsült jutalékát megvenni j és nem fog e minden végrehajtás meghiúsulni, vagy a vagyon, a hitelezők legnagyobb hátrányára i csak potom áron eladatni — épen a fenntartandó I közösség miatt; mert bizony, azon esetben, ha a I férjnek járandósága eladatnék, a nő azért férjé• tői elválni nem fog, és viszont; vagy ha a szüI lők gyermekeikkel közösen birnak valami cseké! lyebb fel nem osztható ingatlan vagyont. De elj tekintve attól, itt a hitelezők érdekei is csonkítást szenvedhetnek, a midőn t. i. az egyik hitelezőnek követelése miatt csak egyik adósnak tulajdonjárandósága volna eladandó, midőn ugyanezen egész vagyonra az egyetemlegességnél fogva más hitelezőnek követelése bekebelezve van, mely épen azért biztositékában veszthet, mivel az egyik tulajdontársnak járandósága adatik el: — vagy kényszerithető-e a hitelező, hogy követelésének felét felvegye, midőn joga van annak idején az egészet követelhetni? vagy hivatalból biztositandó-e azon hitelezők követelései, melyek azért' mert az egyetemleges kötelezettséggel biró hitelező az eladott vagyonból kielégítését kérte, kielégítést nem nyertek ? A közös tulajdonjog természeténél fogva czélirányosabbnak tartom azt, hogy az egész több tulajdonost osztatlan állapotban illető jószágtestnek eladhatását felperes követelhesse ugyan, de a köztulajdonosoknak szabadságában álljon saját | járandóságuknak természetbeni kiadatását, az árj veriség foganatositatni, a mennyiben t. i. a jói szágtest a fennálló törvényeink szerint természet! ben felosztható, s ezen indoknál fogva, hogy t. í i. a tulaj dontársnak elég ideje legyen járandósá! gának természetbeni kiszakitását foganatosíthatni, szükséges volna, hogy a végrehajtási engej délynek feljegyzése, illetőleg a végrehajtási zálogjog bekebelezése felől már a tulajdonostárs is értesitessék. Ezek folytán a 74. §-a kihagyatván, a he| lyett következő §. volna felveendő. „74. §. Ugyan az áll, ha egy még felnem osztható ingatlan vagyon többeké, s csak egy vagy több, de nem valamennyi tulaj dontárs ellen intéztetik a végrehajtás, azonban a tulajdonostársak jogosítva vannak a természetbeni felosztást, az árverezésig foganatosíttatni. A tulajdonostársak az árverés felől külön értesitendők, különben a történt árverést mint érvénytelent megtámadhatják." Azon okok, melyek engemet a 75. §. megváltoztására indítottak alanttabb fognak elősoroltatni : a 75. §. végalineája eképpen volna módosítandó. „Mely gazdasági szerelvények, és mennyi számban adassanak át a vevőnek, a végrehajtást szorgalmazó, az árverési feltételekben hozza javaslatba.* II. Az árverési feltételek, s a k. i e 11g i t é s i sorrend megállapítása. Az országbírói értekezlet szerint a sorrend I tárgyalásnak az árverést megelőzőleg kellett tör-