Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 21. szám - Az igazságszolgáltatás biztositékairól a polgári peres eljárásban. 1. (r.)

Második évfolyam. Hegjelenik minden kedden : a „magyar jogászg/yttlés" tartama alatt naponként. A kéziratok bérmentve a szerkeszt öhez a megrendelések a kiadó-hivatallu z intézendiik. Szerkesztői iroda: kalap-utcza 6. sz. 21. szám. THEMIS. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. A MAGYAR JOGÁSZCYÜLÉS KÖZLÖNYE. Pest, máj. 23. 1871. Előfizetési árak: helyben házhozhordás^al vagy vidéken bérmentes szétküldéssel: negyedévre -i rrt. lelevre . ... 4 egész évre . . . 8 ., Kiadóhivatal: váczi-uteza 14, sz. Felelős szerkesztő: Dr. SIEGMUNI) VILMOS. Kiadó-tulajdonos: KUDNYÁNSZKY A. TARTALOM : Az igazságszolgáltatás biztosítékairól a polgári peres eljárásában. Zlinszky Imre úrtól. - Észrevételek a polg. perrendtartás előadói javaslatára. Villecz Antal úrtól. — Hallgatag beismerés mint bizonyíték, eltörlendó'. Baila Károly úrtól. — Törvényjavaslat az első folyamodásu kir. törvényszékek és járásbíróságok életbeléptetéséről. — A miskolczi ügyvédegylet észrevételei. (Folyt.) — „Esküdtszéki Csarnok." — ,Törvényszéki tárgyalások." Szegedi bünperek. — .Vegyes közlemények." Lapszemle. — A curiai döntvényekben kimondott elvek. — Kinevezések, választások, áthelyezések, kitüntetések stb. — Különfélék. — Könyvészet. — Kivonat a „Budapesti Közlöny"-ből. Az igazságszolgáltatás biztosítékairól a polgári peres eljárásában. Zlinszky Imre kir. táblai pótbiró úrtól. .,Az uj eszmék valahányszor fellépnek Anteus természetével bírnak, s valahányszor lesujtatnak uj alakot s véle uj erőt nyernek." Báró Eötvös József ..Gondolatok." 249. lap. i. A törvénykezés fökelléke; miszerint eszközei arra nézve, hogy alapos és gyors igazságszolgáltatás létesíttessék, helyesen szerveztessenek, és olykép állíttassanak elő, hogy azok az igazságszolgáltatásnak biztositékául szolgáljanak. E kettős feladat kívánalmainak, a törvénykezési reform akkor felelend meg, ha a törvénykezés minden tényezői, állasuknak megfelőleg, és egymástól függetlenül fognak szerveztetni, és a perrend alapját oly elvek és intézmények képezendik, melyek alkalmazása a perlekedőknek az igazságszolgáltatásra nézve biztosítékot nyújt. A törvénykezés tényezői csak ily körülmények között felelhetnek meg kellőleg hivatásuknak, és a nép csak ily biztosíték mellett viseltethetik bizalommal bírájához. Az első czél elérésére tehát szükséges, hogy a bírói függetlenség, ugy feminint lefelé kellőleg biztositassék, és az csak szorosan hivatásához tartozó munkakörrel ruháztassék fel; az ügyvédség a biróságtól függetlenül; mint önálló, és saját magának fegyelmi hatósága alatt lévő testület szerveztessék; a közjegyző hason függetlenséggel szervezve, állasának megfelelő teendőkkel bizassék meg, anélkül, hogy igénybevétele czéltalanul erőszakoltassék ; a perenkivüli ügyek, a bírói teendőktől elkülönítve, az erre alkalmas közegek által kezelve, — rendeztessenek. Megnyugvással mondhatjuk, hogy az ujabb törvényjavaslatokban ezen elvek kifejezését találjuk fel, — melyek némi módosítása által, a fentebb jelzett kívánalmak teljesen eléretni, s e tényezők mint azt az igazságszolgáltatás kívánja, — fognak szerveztetni. A közjegyzői és ügyvédi rendtartás, sok szakértői nyilatkozat tárgyául szolgált már, s ezen intézményekről itt szóllani nem kívánok, jelen értekezésem kiválólag azon fontos kérdésre fog irányulni, hogy mily módon lenne az igazságszolgáltatás ugy szervezendő, hogy a perlekedőknek annak helyessége felől meggyőződni, s igy abban valódi biztosítékot találni — alkalmuk legyen A törvénykezés czélja mindig az volt, hogy általa a jó igazságszolgáltatás biztositassék, csak az ezen czél elérésére választott eszközök voltak különbözők. A régi szóbeli eljárásnak, főleg a cánoni jog behatásai folytán, írásbelivé lett átváltoztatása, egyszersmind azon alapelvnek is kifejezést adott, hogy polgári ügyekben a bírónak, csak a felek kérelmére van joga fellépni, s igy a bírói önkénynek, a felek akarata ellenében kívántatott, e részben biztosíték nyújtatni, s ez által képződött az úgynevezett : „tárgyalási alapelv" (Verhandlungs Maximé) a polgári eljárásban, melynek körvonalozása, az elv ruganyosságánál fogva mindinkább eltérő magyarazátokra szolgált alkalmul, s főleg a német jogtudósok vessző-paripájává vált. — A folytonosan növekedő pedanteria és az írásbeliség fokozott fejlődése, ezen elvnek mindinkább merev alkalmazását vonván maga után, azon nézet kezdett kifejezést találni, hogy a tárgyalási alapelv, nem csak a per megindítása, hanem annak minden részleteiben is alkalmazandó, — minek következménye a bírói tevékenységnek teljes megszorítása, és a „de actis et allegatis" alapelv oly szigorú alkalmazása lett, hogy a biró kénytelen volt kellőleg ki nem derített kérdésekben is, tapogatódzva Ítélni, mert a tárgyalás kiegészítése, vagy az ügyeldöntéséhez szükséges körülmények felderítéséhez sem lévén joga, ezen alapelv tulságig alkalmazása a helyett, hogy eredeti czéljának t. i. hogy általa a bírói önkény ellen, a félnek biztosíték nyujtassék megfelelt volna, az ellenkező eredménynek vált eszközlőjévé. mi az igazságszolgáltatásra annál hátrányosabban hatott, mert a tárgyalás is, a biró közvetlen beavatkozása nélkül történvén, annak az ügyet rendes medrében vezetni, módjában nem állott. A per sorsa ekként főleg a felek kezébe lévén letéve, annak elhúzása mindinkább lábra kapott, melynek azután a római jogban még ismeretlen az esetleg bizony (Eventualitats Maximé) mely először Szászország perrendtartásában nyert határozott alakot, és ennek kifolyása az előleges bizonyítás (Beweis Anticipation) szoros alkalmazása által igyekeztek a törvényhozások korlátokat szabni, hogy igy, az igazságszolgáltatásnak a per czéltalan elhúzása ellen biztosítékot nyújtsanak, melynek azonban eredménye, a materiális igazságnak, a formák rovására történt teljes feláldozása lön. Míg Németország nagy részében az igazságszolgáltatás ily irányban haladott, két ettől teljesen eltérő alapelv kezdett érdekeltséget kelteni, melyek annál fonI tosabbak voltak; minthogy azok az igazságszolgáltatás biztosítékait egészen más ttton és módon vélték feltalálni, mint a Németország legtöbb államaiban divó, s Európa számos más államai által is meghonosított rendszer. Ezen feltűnő uj rendszerek voltak: a porosz vizsgálati alapelv (Inquisitions Maximé,) mely e nevét főleg onnét vette, mert alapelvei a tárgyalási alapelvvel ellenkező irányt követnek, és a franczia sz óbe 1 i és közvetle n, nyilvános el j ár ás. A vizsgálati eljárás Poroszországban főleg Karmer államminister eszméje után, az 1780 évben kiadott legfelsőbb rendeletben talált kifejezést, melyben a király az eddigi peres eljárást, mint a canoni jog szövevényeinek kifolyását, mely ellen a nép századok óta panaszkodik teljesen elvetendőnek mondván ki, igazolhatlannak találja, hogy a felek panaszai és nehézségei, nem közvetlenül a biró által nyernek meghallgatást; hanem sérelmeiket ügyvédek utján terjesztik elő, kiknek legtöbb esetben, a pernek végtelenig húzása fekszik kiváló érdekükben , minélfogva is meghagyta, hogy jövőre a biró a felek panaszait és azok feleleteit, közvetlenül meghallgatni, a felhozott bizonyítékokat egymással szembeállítva, a feleknek előterjeszteni, szóval az ügyetez alapelvek szerint megvizsgálva, Ítéletét ezen vizsgálat eredményére fektetve tartozik kimondani. Ezen alapelvek alapján szerkesztett törvény 1793-ban „Gorpus Juris Fridericianum" név alatt léptetett életbe, melyben a fentebb jelzett alapelvek teljes kivitele czéljából még az is rendeltetett, hogy azon felek érdekeinek képviseletére, kik ügyük személyes kifejtésére kellő képességgel nem birnak, jogi ülnökök (Justiz-Assesoren) állitassanak fel, kik rendesen díjazott hivatalnokok voltak, s a felek ügyeinek felszerelése és azok védelmének előterjesztést.' volt kötelességük, — az ügyvédek használata ugyan teljesen eltiltva nem volt, azonban azoknak csak a bíróság és a jogi ülnökök felügyelete mellett volt szabad közbenjárniok. Kétséget nem szenved, hogy a törvényhozót ezen eljárás létesítésénél azon magasztos eszme vezette, hogy a perben