Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 19. szám - A kolozsvári ügyvéd-egylet észrevételei az ügyvédi rendtartás tárgyában közrebocsátott igazságügyministeri javaslatra [4. r.]

- 222 — vezetet, kifejti, hogy ott a hol annyi jövedelme van az államnak a bélyeg- és illeték czimeii, még takarékossági szempontok sem igazolhatnak a társasbirói rendszer túlsúlyra emelésének mellőzését. Egyáltalán nem találja helyen az igazságszolgáltatás reformjánál a tukarkodást, „ha az országgyűlési többség nem fukarkodott akkor, — mondja czikkiró ur — midőn arról volt szó. hogy a törvénytelen kormányok milliónyi pazarlásai födözésének terhe Magyarországra is kiterjesztessék, ha bömarokka szórta a pénzt akkor, midőn a hazaellenes tettek megjutalmazásáról volt szó: akkor hangosan követeli az ország közvéleménye az országgyűlési többségtől, hogy ne fukarkodjék ott sem, hol legfontosabb érdekeink vannak koczkára vetve. Inkább essék a bíróságok föntartásának költségeiből egy rész az összes adózókra, semhogy maga az igazságszolgáltatás szenvedjen kipótolhatlan és évtizedekre kiható hiányt.'1 A „Hon" egy második czikke a birói szervezet életbeléptetése és a birák kinevezését tárgyasa, „elvárjuk -- igy fejeztetik be a szóbani czikk — azon ministertől, ki e bírósági rendezést oly haladéktalanul sürgette, hogy magát e valóban meggyőződésünk szerint is fontos ügyet, miután a törvényhozás eziránti teendőit bevégezte, azonnal életbe fogja léptetni, s nem adand alapos okot, azon akkor már igazán jogosult gyanúsításra, hogy az igazságszolgáltatás ügyét párttekinteteknek rendelte alá. Ezt az igazságot elvárjuk az igazságügyministertől. De elvárunk még más egyebet is. Elvárjuk azt, hogy a kinevezéseknél csakis képesség és megbízhatóság elve fogja vezérelni. Azon magasztos elvnek, hogy a bírónak nincs köze a pártküzdelmekkel, j hogy függetlenné kell azok fölött és azokon ki- I vül állania, egyenes folyománya az, hogy a mi- j maternek nem szabad párttekintetek szerint dönteni el a kinevezéseket. Ez által csak rontana azon szent ügyön, inelyeu javítani akart; — az igazságszolgáltatás ügyén. Nem kellene egyéb, mint hogy az egyéni és vagyoni ügyek fölötti bíróságok pártuézetek szerint Ítéljenek: í akkor aztán igazán elmondhatnók még egyszer, hogy': „meghalt Mátyás király: oda az igazság." Az „Ellenőr" vázolja a 25-ös bizottság I működését, és ama sok pbazist, melyen ennek j az igazságügymiuister ingadozása folytán keresztül kellé mennie, és csak abban tal.4 némi megnyugvást, hogy a 25-ös bizottság munkálata i szerint a bíróságok területének kijelölésénél a i megvék területi épsége meglehetősen respec- | táltatott. A „Reform' egy czikkében — bár nincsen egészen megelégedve a 25-ös bizottság munkálatával, mégis annak helyes keresztülvitelétől várja csak a lehetőleg kielégítő sikert. „Bár minő organizm us hasznos szolgálatokat tehet, ha abba az élet erőt önt, — mondja a „Reform". — Megfelelőbb vagy kevésbé megfelelő lehetett volna ezen szervezet is Most már minden attól függ, hogy szerencsésen alkalmaztassék. Az alkalmazás pedig leginkább azon fog megfordulni, váljon az arra való egyéneket megtalálni, és azokba lelket önteni képesek leszünk-e? A ministernek kétségkívül kötelessége volt adatokról gondoskodni: ő alkalmasint föl is használt minden kutforrást, melyből az igazságot meríthetni. Neki I a legtöbb esetre nézve már tájékozottsággal kell | birnia, mit a fölebezési s a me gyei törvényszé- j kek körében meríthetett. Neki csupán a főispánok és megyei tekintélyek tanácsán megindulnia ' nem lehetett. Neki nem lehetett várnia míg a j kinevezés órája űt. Roppant teher, óriási felelősség nehezedik vállaira: oly kivételes" föladat, a minő, hogy többször is ministernek ne jusson, mindnyájunknak kívánni kell. De ha minden előkészület meg is történt, ha a minister föladatával megmérkőzni kész; ugy mégis alig hiszszük, hogy czélszerünek fogna találtatni, az eddigi bíróságok működésének megszüntetése, míg az ujak nem szerveztettek ; ez pedig időt követel. Átmeneti intézkedések lesznek szükségesek, hogy az ügyek fönakadást ne szenvedjenek. Adja Isten, hogy azon szellem hassa át ezen uj szervezetet, mely nélkül, bárminő légyen az, a közjónak nem szolgálhat." A „Reform" egy czikksorozata, támaszkodva a budapesti ügyvédi egylet emlékiratára is, az egyesbiróságok illetőségi körének ere- i detileg tervezett kiterjesztése ellen szólalván I fel, ezt jelenleg, midőn egy uj perrendtartás beho- I zatala van kilátásba helyezve, határozottan el- I lenzi „Ha az uj perrendtartás csak fél annyiban ' fog is különbözni a mostanitól — ugy mond a ; közlemény utolsó részében czikkiró ur, — mint küI lönbözik tőle azon javaslat, mely a polgári perj rendtartás tárgyában tartandó fanácskozmány anyagául van szánva : ugy a huszonötös bizottság első munkálatának jelenleg elfogadása által a törvényhozás még annál is nagyobb hibát követne el, mijit ha a megyei és szolgabírói bíráskodást az uj perrendtartás életbeléptetéséig meghagyná, pedig különösen a közigazgatási ügyekkel elfoglalt szolgabirák egyesbiráskodása már nem csak tarthatatlan, de türhetlen is ! A szóban levő „javaslata polgári perrendtartás tárgyában" a szóbeliség, nyilvánosság és közvetlenség nagy elveire van fektetve, a közjegyzői s békeibirói intézményt fültételezi, az eljárás nemeinél az egysze| rüsités és gyorsítás szelleme leng rajta kereszj tül. Ha e mii viszonyainkkal s a gyakorlati élet követelményeivel teljes öszhangzásba hozatik, s ha egynémely hiányai pótoltatnak, ugy ily alapon nevezetes haladást képezend az uj perrendtartás a mostanihoz képest; azonban, e haladást évekre paralizálnók a 25-ös bizottság első munkálatának elfogadása által, mely utóbbi valóságos hiróságvándorlást involvál magában, mig az uj perrendtartás valószínűleg már nemsokára visszavándorlást igényelhet. Pedig, ha már egy definitivumnál is fönakadást okoz az ily vándorlás mennyivel inkább kell azt kerülni, ha csak ideiglenes uj beosztásokról s ideiglenes székhelyáttételekről van szó ! — Az érintett „javaslat a perrendtartás tárgyában," „rendes" és „rendhagyó" eljárást különböztet meg. Az utóbbi némely esetekre „kérvényi", másokra nézve „Írásbeli" eljárást állapit meg, ez utóbbit különösen „a rendkívül terjedelmes és bonyolult ügyekben." A „rendhagyó" eljárásnak—mint úgyszólván kivételességnek — csak a társasbiróságok előtt van helye; ellenben a „rendes" eljárás képezi a normát s kétféle, tudniillik : „eljárás a kerületi törvényszékeknél," s „eljárás a járásbiráknál." — Az utóbbi a mostani sommás eljáráshoz hasonló. Amaz a tárgyalást periratokkal előkészíttetni rendeli (rendszerint mindenik félnek csak egy-egy periratot, tudniillik a „kereset" s illetőleg a „védiratot" engedvén meg, kivételesen pedig a felperesnek még „választ" is), de maga a tárgyalás itt szintén szóbeli és nyilvános. — A mi a birói hatáskört illeti, a „járásbirák hatóságához* utasíttatnak a 100 frtot tul nem haladó adóssági keresetek s az összegre való tekintet nélkül némely egyéb sürgősb elintézést igénylő ügyek. A többi peres ügyek a kerületi törvényszékek elsőfokú hatóságához vannak utalva. A mint e kivonatos ismertetésből látjuk, az uj javaslat a társasbiróságokra fekteti a fősúlyt s az egyesbiróságoknak még a mostaninál is sokkal szűkebb hatáskört szab. A főbb törvényszékek s az ügyvédi egyletek, emlékirataikban hasonló szellemben nyilatkoznak s ez nagyon megfontolandó jelenség; mert a gyakorlati emberek véleményét amúgy könnyedén félvállról fogadni, átalában is albizottság lenne, helyzetünkben pedig egyenesen megbocsáthatlan könnyelműség. Részemről ugyan azt tartom, hogy ha bizonyos számú évek során át rendszeres bírósági szervezetünk lesz s ha ekép az önálló Ítélethozatalra mindenkép megbízható birák képződnek ki a gyakorlati életben: akkor az egyesbiróságok hatáskörét a mostauin jelentékenyen tul is ki lehetne terjeszteni; sőt addig sem vélném hatáskörüket oly nagyon szűkre szoritandónak, a mint azt a szóban levő javaslat tervezi. Azonban sok tekintetben indokoltnak, bár nem teljesen igazoltnak tartom az aggályt, mely a gyakorlat embereinek igen tekintélyes részét ezen irányban vezérli. Mindenesetre méltánylandók az ily aggályok, mert azok még némi tulhajtottságukban sem ártalmasak, annál kevésbé pedig annyira veszélyesek, mint a theóriák után irányzódó tulbizalom s ennek véglete — a könynyelmüség, mely minden állami s társadalmi intézményeknél teljességgel elvetendő." (Az itt vázolt közlemények ugyan ma — midőn a bírói szervezés kérdése oly váratlan fordulatot vett, inkább csak „történeti" becscsel bírnak, de mindenesetre elég érdekesek arra, hogy lapunkban habár némileg elkésetten is ismertessük; saját nézeteinket egyébiránt e tárgyban ugy e rovat alatt, mint önálló czikkekben máiismételten elmondottuk. Szer k.) Az összes napilapok és különösen a Deák párti lapok a bírósági szervezet legújabb stádiumáról lapunk mai vezérczikkével egyértelműen nyilatkozván, e nyilatkozatok bővebb ismertetését bátran mellőzhetőnek hiszszük. — S z éh e r urnák a szóbeliség és közvetlenség tárgyában irt czikksorozaiÜt, legközelebb ismertendjük. Szerk. K [nevezések, i é tisztások, áthelyezések kitüntetések és nyugdíjazások. ' * (R é v e y József) fogalmazónak a vallás és közoktatási ministíriumban, a ministeri titkári czim és rang díjmentesen adományoztatott * (A györ megyeilegutóbbi bizotmányi gyűlésen) következő választások törtöntek: törvénykezési aljegyzővé Matuschek Antal, közigazgatási aljegyzővé Goda Béla, másodaljegyzővé gr. Ladzberg Rudolf, esküdtekké Passzer Adolf ügyvéd és Barcza Gyula, '.pertárnokká Szekrényesi Pál és tiszteletbeli aljegyzővé Lippai Géza választatott meg. * (Dr. Dall. Asta Staniszló) a fiaméi tengerészeti hatósághoz titkárrá, ministeri]ranggal ideiglenes minőségben kineveztetett. * (A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi ministeriumhoz) BatthyániFerencz gróf tiszteletbeli ministeri fogalmazóvá neveztetett ki. * (Mednyánszky Alajos) a jövedelmi adó kivetése ellen intézett felebbezések tárgyalása s eldöntése czéljából a pozsonyi magyar kir. pénzügyigazgatóság székhelyén alakított felszólamlási bizottság elnökévé neveztetett ki. * (VI ad ár Antal) Beszterczebánya szabad királyi város főjegyzője, a jövedelmi adó elleni intézett felebbezések tárgyalása és eldöntése czéljából a beszterczebányai magyar királyi pénzügy igazgatóság székhelyén alakított felszólamlási bizottság elnökévé neveztetett ki. Különfélék. * (Legújabb csődök) Pest város törvényszékénél : D e u t s c h Ignácz és neje D e u t s c h Eleonóra ellen, perügyelő Szőlló'sy Benő, bejelentési határidő július 5—7. tömeggondnok választása május 12. f (Halálozások) SzemereySándor,herczegi nyugalmazott főügyész, ki mint Sopronmegye egykori táblabírája sok éven át szolgálta a közügyet, ápril 24-én halt meg Kisfaludon, 75 éves korában. — Bodroghy Gyula gyó'rmegyei aljegyző april 28-án agyonlőtte magát, — Körösi Sándor Nagyvárad város érdemdús ősz főbírája f. hó. elsején Nagyváradon meghalt. — Beruath Lajos pestmegyei földbirtokos és bizottiuányi tag, volt országgyűlési képviselő f. hó 5-én tevékeny életének (37-ik évében Tasson váratlanul elhunyt. — Lipovniczky Imre m. kir. igazságügyminiszteri titkár hoszszas betegeskedés után élete 35-dik évében f. hó 4-én Pesten meghalt. * (Bánya enquet.) Az uj bányatörvényjavaslat szakértő átvizsgálása végett enquet hivatott egybe, mely jelenleg tanácskozik A budai báuyakerületből Zsigmondy Vilmos és Balásy Antal. A beszterczebányai kerületből Bálás Adolf és Viesner Adolf. A nagy-bányai kerületből Bercsey Lajos és Lanszky István. Az oraviczai kerületből Fülöp Sándor és Mersics Mihály. A szepes-iglói kerületből Juhoss Gyula és Probsner Artbur. Az erdélyországi kerületből Árkossy Károly, Hofman Bafael és dr. Weiss József. A horváth-szlavon kerületből Farkas-Vukotinovics Lajos és Sorók Ferencz, tagjai ezenkívül jelen voltak a pénzügyi minister küldöttje Széles Dénes, ugy szintén behivatott: Bruimann Vilmos budai bányakapitány, Neubauer Ferencz szepes-iglói kapitány, Ve:sz Tádé zalathnai kapitány, Volny József az országos iparegyesület küldötte; Bernolák Károly, Kovács Lajos, Bálás Zsigmond és Mfiller Károly szakértő tagok. * (M o r t a r a) Zomborból irják a Lloydnak, hogy egy ottani zsidó benső viszonyban élt egy keresztény nővel, s e viszony nem is maradt következés nélkül. Az apa késznek jelenté ki adoptálni a gyermeket, ha atyai vallásában neveltetheti. Az anya beleegyezett s a gyermek fölvétetett az izraelita hitfelekezetbe, annak rendje és módja szerint. De midőn a helyiség lelkésze neszét vette a dolognak, megkezdődött a felekezeti viszály. A tanácsnak bejelentetvén, hogy egy keresztyén nő gyermeke zsidó vallásban neveltetik; a gyermeket elvették az apától s megkeresztelték. Erre az apa panaszt emelt a kultusminister előtt, ki az ügyet az igazságiigyihöz tette át, hol végeldöntésre vár. Az eset egyedüli nálunk, s jogi megállapítása felette érdekes eszmecserére ad alkalmat, mert törvényeink e kérdés tekintetében tüzetesen nem rendelkeznek.