Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 18. szám - Milyen hatása van a közvetlenség és nyilvánosságnak

Melléklet a „Themis" máj. 2. 18. számához — 209 — Az esküdtekhez intézett kérdések a következők: 1. Meg vannak-e az esküdtszéki tagok az itt előadottak után lelkiismeretükben győződve arról, váljon a „Neuer Pester Journal" czimü napilapnak 1870. október 11-kén megjelent 148. számában „Aus dem Gerichtssal" rovatában közzétett közleményt kisérő szerkesztői észrevételben és különösen ennek a vádlevélben egyenként kijelölt kitételeiben foglaltatik-e a p e s t v árosi rendbiztosok mint közmegbizatásban eljárók ellen hivatalos tetteikre vonatkozó rágalom vagy nem? 2. Az első kérdésben jelzett és körülirt közlemény neheztelt állításai Lichtnecker János rendőrbiztosra és vádló társaira vonatkoz6 rágálmat képeznek-e vagy nem? 3. E közlemény szerzője Landesberg Sándor-e? 4. Vádlott Landesberg Sándor az első' kérdésben körülírt közlemény közzététele által vádlók Liehtnecker János és társai pestvárosi rendőrbiztosok ellen sajtó utján elkövetett rágalmazásban vétkes-e vagy nem ? Az esküdtek visszavonulnak szobájukba onnan egy fél óra múlva visszatérvén, főnökük kihirdeti a verdiktet mely szerint az 1. kérdésre hatan „igen"-nel, hatan ,.nem"-mel. 2- ra heten „igen„-nel. öten „nem"-mel. 3- ra egyhangúlag ,igen"-nel. 4- re hatan „igen"-nel, hatan „nem"-mel feleltek. A szavazatok egyenlősége következtében vádlott az ellene emelt vád terhe alól bíróilag fölmentetett és vádlók 33 ft 88 kr eljárási költség és vádlott védője részére 25 írtban marasztaltat nak el. Dr. Friedmann Bernát vádlott védője a részére megállapított összeget a pestvárosi fegyenczek számára alapítandó könyvtárra ajánlta fel. n. (April 27-ikén.) (Csukássy József sajtópere ifj.\ Deustch Mór ellen.) Elnök: Sárkány József. Birák : pajzs Andor és Bellaagh István. Jegyző: Dulovics Béla. Vádló: Csukássy József, ügyvédje: dr. pa. xessérv Géza. V á dlo tt: Ifj. Deutsch Mór, védő ügyvédje : dr. Friedmann Bernát. Esküdtek: Nagy József, Szontagh Kálmán. Janovics Pál, Balogh Gusztáv, Illés Antal, Schön József, Forgó István, Seheffer Dániel, Heller Antal, László Kálmán, Heiter Máté, Gődel Károly. Póttagok: Benkő István és Licskó Ján. (F) Ezen tárgyalás igen alkalmas volt arra, hogy a legélénkebb színekben tüntesse fel sajtótörvényünknek több, de különösen azon nagy hiányát, mely a 24. §. azon rendelkezésében rejlik, hogy magánszemélyek ellen a sértő állitások bebizonyítása nem engedtetik meg. A tényállás ez esetnél következő volt: Vádlott Deutsch Mór, a Deutsch-féle kiadó részvény társulat igazgatója mult évi deczember hóban egy a „Magyarország és Nagyvilág* czimü képes hetilap mellett szétküldött mellékletben vádlót, Csukássy Józsefet állítólag becsületsértő kifejezésekkel illette. Különösen sértőknek találta vádló a kővetkező helyekit: 1. A nyomtatvány czime: „Hazafiság? Lovagiasság? Becsületesség? Áldor Vértessy Csukássy" melyben hazafiságát, lovagiasságát, becsületességét kérdésbe teszi. 2. „Vértessy ur keze ügyében a nemtelen eszközök kiszolgáltatására (melyek által egy a polgári élet minden viszonyaiban feddhetlen embert meggyaláznak) állt a trifolium másik két levele Áldor és Csukássy urak." 3. „Csukássy ur, "Áldor és Vértessy urak nem épen önzetlen barátságból, gyámoltalan gyámja, — csak a színfalak mögött öltögeti rám nyelvét, van oka rá: könyvvezetőnk holmi megfizetett tiszteletpéldányok iránt súghatna neki érdekes adatokat." — A mint látható, itt az 1. és 2. pont alatt a szűkebb értelmű becsületsértés, vagy is gyalázás, (Schmáhung) a 3. pont alatt pedig a rágalom vádja forog fenn. Sajtótörvényünk azonban e két fogalom közt hibásan nem tévén különb- I séget, mindkét vád egy kalap alá vonatott, a i sajtótörvény 12-ik §-a alá, mely így hangzik: 1 „A ki magánszemélyt rágalmakkal illet, hat hónapig terjedhető fogsággal és 300 ftra emelkedhető' pénzbirsággal büntettetik." Bizonyítási eljárásnak nem volt helye, miután a 24. §. megtiltja a sértő állitások bebizonyítását. Vádló azonban annak daczára vádbeszédében felszólította vádlottat, hogy bizonyítsa be állításait, ő szívesen lemond azon előjogról, melyet neki a 24. §. nyújt. ,A ^óság azonban nem engedte meg a sértő állitások bebizonyítását valószínűleg azért, mivel ép a napokban a „Biró Mihály-Orbán Balázs" perben a semmitőszék azon indokolással, hogy a 24. §. absolut tilalmat tartalmaz, megsemmisítette az eljárást csak is azért mivel a biróság a felek kölcsönös beleegvezése folytán megengedte némely okmányok felolvasását, melyek az inkriminált czikk tételeinek bebizonyítására vonatkoztak. Védő tehát elvolt ugyan tiltva vádlott állításai valóságának bebizonyításától, (Wahrheitsbeweis) de mégis talált erre módot. Azt mondá ugyanis, hogy nem b ebi z o nyitás, hanem a v édelem czéljából producál okmányokat, melyekből kitűnik, hogy az inkriminált állitások alaposak. A biróság ez ellen nem tett kifogást, és igy némileg megtörtént a bizonyítás mellékuton. De épen azért, mivel védő teljes szabadsággal nem használhatta a felmutatott bizonyítékot, ennek valódisága nem constatáltathatott. 0 ugyanis felhozta, hogy vádlott nem akarta vádló becsületét megsérteni, hanem csak azt akarta mondani, hogy nem lovagias eljárás, és nem illő az, ha valamely lap szerkesztője a néki a kiadó által szerződésileg engedményezett tiszteletpéldányokat nem mint ilyeneket használja, három azokért előfizetési dijat vesz fel. Hogy pedig vádló ezt tette, ennek bebizonyítására felhozta védő, hogy vádló egy pénzeslevelet, mely tévedésből a. szerkesztőségbe és nem a kiadóhivatalba érkezett, felbontott, és az abban levő előfizetési pénzt magának tartván, utasította a kiadóhivatalt, hogy az illetőnek tiszteletpéldányt küldjön. Felmutatta egyszersmind védő az eredeti levelet, melyben az illető előfizető, mint ilyen, reclamálja a lapot és felmutatta egyszersmind a póstai térti vevényt állítólag vádló aláírásával. Vádló tagadta aláírásának valódiságát. Vádlott azonban az aláírás valódiságát nem bizonyíthatta be. mert bizonyításra n^m is volt joga. vádló szintén nem bizonyította be az aláírásnak hamisságát, miután kimondatott, hogy ezen felhozott körülmény nem fog bizonyítéknak tekintetni. Az esküdtek előtt tehát feküdt ugyan valami bizonyíték-féle; de hogy mily hordereje van annak, a felett csak is azon nagyobb vagy kisebb határozottságból képezhettek maguknak véleményt, melylyel a felek saját állításaikat hangsúlyozták. Pedig oly könnyű lett volna szakértő által az aláírás valódiságát vagy hamisságát constatálni! Látjuk ezekből, hogy a törvény azon visszás rendelkezése folytán, miszerint a sértő állitások bebizonyítása nem engedtetik meg, a legvilágosabb eset homályossá tétetik. — A kérdések, melyek az esküdteknek feltétettek, következők: * 1. Meg vannak-e az esküdtszék tagjai az előadottak után győződve arról, váljon az inkriminált nyomtatványban, és különösen annak a vádlevélben egyenként kijelölt tételeiben foglaltatik-e valósággal magánvádló Csukássy József ellen sajtó utján elkövetett rágalom vagy nem? 2. Meg vannak-e az esküdtszék tagjai győződve, hogy az inkriminált czikk szerzője vádlott ifj. Deutsch Mór, vagy nem? — Ha igen 3. Vádlott az inkriminált czikk közzététele folytán magánvádló ellen rágalmazási sajtóvétségben vétkes-e vagy nem? Az esküdtek visszavonulván szobájokba, félórai tanácskozás után ismét megjelentek és Dr. S z o n t á g h Kálmán, az esküdtszék főnöke kővetkező verdiktet hirdette ki: Az 1. kérdésre 5 igen 7 nem, a 2. kérdésre egyhangúlag igen, a 3. kérdésre 3 igen 9 nem. Ennek folytán a biróság vádlottat az ellene emelt vád alól felmentettnek nyilvánította, és vádlót a sajtóbiróság által előlegezett 36 frt 30 kr, és vádlott ügyvédje részére 20 frt, összesen 56 frt 30 kr perköltség megfizetésében elmarasztalta. Törvényszékijárgyalások. ! Milyen hatása van a közvetlenségés nyilvánosságnak. i (F.) A közvetlenség létesítése iránt itt-ott ; nyilvánuló aggály ellenében egy concret példára ; akarunk utalni arra nézve, hogy mily óriási hai ladást jelez ezen elv. Az eset nem' hazánkban i adta ugyan elő magát, és bennünket közvetlenül nem érdekel, de daczára ennek igen tanúságos ránk nézve is. A „Neue freie Presse" cziI mű bécsi napilap f. évi márcz. 25-én egy ve! zérczikket hozott ily czim alatt : „Ministerielle i Pláne und parlamentfrische Abwehr," melyben a jelenleg a kormányon levő Hohenwart minis! teriumot éles bírálat alá vette, és felhívta a bij rodalmi tanácsot, hogy az ujoncz-megtagadási j jog igénybevételével kényszerítse a ministeriu{ mot az alkotmány korlátai közt maradni. Min; denki belátja, hogy ezen felhívásban semmi törj vényellenesség nincs, miután csak is arra figyelI mezteti a nemzeti képviseletet, hogy az alkotj mányban néki biztositott egyik alapjogával éli jen, és ez által tegye lehetíenné azt, mitől azon \ időben a közvélemény nagyon félt, hogy a mi; nisterium az alkotmányon tul tegye magát. Az ; államügyészség azonban, mely a Hohenwart mii nisterium részéről nyert meghagyás folytán a lapokat egy idő óta különös figyelemmel kiséri, a „N. fr. Pr." azon számát lefoglalta. Meg kell itt jegyeznünk, hogy Austriában a sajtó irányában kétféle eljárás divatozik, t. i. a sajtóper az esküdtszék előtt, és az úgynevezett objectiv eljárás (objectives Verfahren.) Ez utóbbi az 1868. october 15-iki törvény V. czikkén alapul, melynek értelmében az államügyész „ha nem határozott személy ellen akar vádat emelni, mégis a közérdek szempontjából kérheti, hogy a törvényszék valamely nyomtatvány tartalma által megállapított bűntett vagy vétség miatt a nyomtatvány tovább terjesztésének tilalmát kimondja." Ezen §. alapján az államügyész feljogosítva érzi magát, egyes hírlapokat, melyekben ezen bűntett tényálladé', kát feltalálni hiszi, lefoglalni és a nélkül, hogy a felelős személyeket esküdtek elé állítaná, a , lap azon számának tovább terjesztését megtiltani. A közvélemény határozottan kárhoztatja ezen eljárást és méltán mert, vagy foglaltatik valamely közleményben büntetésre méltó cselekvény vagy nem. Ha igen, akkor a felelős személyt saját bírája elé kell állítani, és ez jelenleg az esküdtszék, ha pedig nem foglaltatik benne bűnös cselekvény, akkor mai jogfogalmak szerint absolute nem szabad a felelős személyt i sújtani. De az államügyész daczára ennek alkal, mázza ezen eszközt, és a törvényszék, melynek I hivatása az államügyész által végrehajtott lefogj lalást annak előterjesztésére a másik fél meghallgatása nélkül zárt ülésben helyben hagyni j vagy megszüntetni, rendesen az elsőt teszi. így történt a jelen esetnél is. A bécsi országos törvényszék az államügyész eljárását helyben hagyta. — Joga van azonban az ilykép elmarasztalt félnek a törvényszék ezen határozata ellen kifogással élni (Einspruch), mely esetben ugyanazon törvényszéknek másik 3 tagu tanácsa nyílt ülésben és a felek közvetlen meghallgatása mellett határoz a kérdés felett. — A.„N. ír. Pr." szerkesztője élt ezen jogorvoslattal, és ennek folytán a nyilvános tárgyalás a napokban meg is tartatott. Ezen tárgyalás eredménye a két fél szóváltása után az lőn, hogy az államügyész és a törvényszék előbbi eljárása nem hagyatott helyben, és a „N. fr. Pr." illető számának lefoglalása megszüntetett. — Ezen esetnél a bírói függetlenség kitűnő nyilvánulásával van dolgunk, a mi azonban nézetünk szerint csak is a I közvetlen és nyilvános tárgyalásnak tulajdonitható, mivel mint itt kézzel foghatálag mutatkozik, a birói függetlenség csak is az által van megóva. ha a bírótól felebbvalóinak lehető nyomása ellenében magának a vádlott félnek és a közvéleménynek ellennyomása meg nem vonatik. * (Póstasikkasztás vagy csalás?) Ehnemann Jakab görliczi kereskedő, ki üzleti ügyei miatt Pesten időzött Naftali Indig kíséretében a pesti postahivatalba jött s egy levelet adott fel, melybe ő Münz kereskedő jelenlétében 480 frtot'tett és ezt Münz pecsétjével be is pecsélte. Néhány nap múlva Bodner a czimzett tél Görliczben kivette a levelet a postáról, a postahivatalban a hivatalnok szemeláttára kinyitotta és a levélben csak 30 [frtot talált. A levélboriték azonnal hivatalosan megvizsgálta-