Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)
1871 / 17. szám - Még egyszer a biróságok szervezéséről - A makacsságról a polgári törvénykezési rendtartás szerint. [2. r.]
megosztatnak az alsóbiróságok és a járás biró- i ságok illetőségei kiterjesztetnek, megszűnik az I Ügyvédek kényelme, nem találják helyben dus I jövedelmeiket, hanem utazniok költeniök kellet- | vén, mindjárt vállalkoznának az állandó birósá- I gokra." A képviselő urnák — talán azért mert az | ügyvédek is merészkedtek a 25-ös bizottságnak I Paczolay ur által oly kitűnőnek talált munká- | lata ellen a tudomány és gyakorlat szempontja- j ból felszólalni — nagyon epés napja lehetett, j midőn a fennti nyilatkozatot tevé, mert más eset- j ben egy oly testületről — mint az ügyvédi kar | •— melynek tekintélyétől nem kevés mértékben I függ a jogérzet megszilárdítása, — kivételt sem té- j ve, elitélöleg nyilatkoznia nem lehetett volna. ! Nem akarjuk áliitani, hegy az ügyvédi karnak j nincsenek kinövései és salakjai, — mert hisz egy \ testület sem ment azoktól — de egyesekért egy j egész kar tagjait nyilvánosan és egyetemleg „zsa- j rolással* vádolni senki sincsen feljogosítva, leg- ' kevésbé egy képviselő, ki nyilatkozatait az ország szine előtt teszi, midőn képviselői minőségben \ szólal fel az országház termeiben, és kitől meg- I várható, hogy iga zo Inatlan vádat ne emeljen | egy egész kar ellen. Egyes ügyvédek kényelme és dus jövedelme iránti egyéni nézete Paczolay urnák igen jogosult lehet, megengedjük, hogy zsaróla- I kat is fog ismerni Paczolay ur, de az egész ' kar ellen általánosságban emelt zsarolási vádat j mint teljesen jogosulatlant határozottan visszautasítjuk ; ugyanazon joggal, melylyel megkívánhatja a képviselő ur, hogy bármily egyéni véleménye legyen valakinek a képviselőház egyes tagjai felöl, a képviselő testület iránt kellő tisztelettel viseltessék, ugyanazon joggal követelheti az ügyvédi kar, hogy mint karnak megadassék neki is az öt illigt3 tisztelet, tekintet nélkül arra, van e ezen karnak oly egyes tagja, mely e tiszteletet meg" nem érdemli. — Ezen incidens felemlítése után áttérünk a bizottsági tárgyalás további folyamára. G h i c z y Kálmán kifejté, hogy az igazságügyminister a főtörvényszékek, s törvényhatóságokhoz intézett kérdéseivel, mintegy a 25-ös bizottság nyakába akarja ezen operatum létrehozatalát hárítani, pedig tudva van, hogy igazságügyminister ur pontozatai változtatták meg az illetőségeket, és az alapokat, s ha most eltér azoktól, kivánja inditó okait a jegyzőkönyvben kiemeltetni, s akkor nincs más mód, mint viszszatérni az igazságügyminister ur által beterjesztett eredeti törvényjavaslathoz, s azt ajánlotta részletes tanácskozás alapjául elfogadtatni. Több oldalról pártoltatott részint Ghiczy részint Csengery indítványa, mígnem Kézsmárky József egy más javaslattal lépett fel, mely szerint tekintetbe véve az igazságügyminister által előadottakat, ezen bizottság csak a törvényszékek számát és székhelyét alapítaná meg, a járásbíróságok beosztását és kinevezését pedig bizná a felelős igazságügyi ügyministerre. A pro et contra után elnök kitüzs a kérdést, váljon kiván-e a bizottság a hallottak után továbbá is az eddigi munkálathoz ragaszkodni, — a többség nem kíván. • Továbbá szavazás alá tűzte Ghiczy Kálmán initványát; — a többség nem fogadta el. Majd Kézsmárky indítványát tette kérdésbe, ' elfogadja e azt a bizottság vagy sem. De ez el- ! len Tisza Kálmán felszólalt, mondván hogy a i Giczy indítványának leszavazása által kiesett az j alap a bizottság alul. Annak tárgyalása végett ! levén kiküldve, most már nem volna egyéb ' hátra, mint bejelenteni az országgyűlésnek, hogy ! az igazságügyi minister törvényjavaslata általá- j nosságban, részletes tanácskozás alapjául el nem j fogadtatván, az osztályokbani gyakorlat szerint ! utasittassék minister ur annak visszavételére és j az országgyűlés eleibe másnak beterjesztésére. | Szólottak még Nyáry, Csengery, ki saját ja- j vaslatától elállván, Kézsmárkyéhoz csatlakozott. Végre hosszas vitatkozás után az jelentette ki elnök határozatilag, hogy Kézsmárky írásban adja be javaslatát, s az ülés másnap folytat- j tatni fog. Az april 19-én tartott ülésben Kézsmárky be is nyújtotta indítványát formulázva. E szerint még a törvényszékek kikerekitése és igy a törvényhatóságok elszakgatása is az igazságügyi ministernek engedtetnék át, s az egész alsó bírósági szervezés kivétetnék a törvényhozás köréből. Tisza Kálmán ellene nyilatkozott és kijelentette, hogy ha az indítvány szótöbbséggel keresztül vitetnék, kész kisebbségi ellenjavaslatot beadni, s aztán az országgyűlés elé kerülendvén a két ellenjavaslatok, azok feletti vitákkal bizonyosan több idő telend el, mintha együttesen készíttetnék egy javaslat mind a törvényszékekről mind a járásbíróságokról. Elnök szavazásra bocsátván Kézsmárky javaslatának el- vagy nem fogadását, a többség nem fogadta el. Ekképen az eddigi munkálat revisiója és a petitiók meghallgatása következvén, az eddigi referensek kérelmére még a Dunán inneni kerületre Dániel Márton, a Tiszán innenire Szakácsi Dániel társelőadókul kiküldettek. Az april 20-ki ülésben megállapodás történt Erdélyre, melynélfogva Erdély az eddigi 16 törvényszék helyett nyert 24 törvényszéket; tehát 8-al többet, eddigi 81 járásbírósága helyett pedig kap 70-et, tehát tizenegygyei kevesebbet. Erdélyre nézve tehát tényleg túlsúlyra emeltetett a társasbirói rendszer az egyesbirói rendszer felett számarány tekintetében ; váljon az illetőség is megfelelőleg fog-e szabályozhatni, megmutatandják a bizottság legközelebbi tárgyalásai. M^g egyszer a bíróságok szervezéséről. Sporzon Ernő ügyvéd, úrtól. Nézetem a bíróságok szervezésére vonatkozólag már a „Themis" 7-ik számában elmondottam ugyan, de olvasván a 25-ös bizottság utolsó ülésének lefolyását és fontolván az abban szőnyegre kerülteket, nem mellőzhettem el, hogy ismételve bár, még néhány észrevételeket a legközelebb behozandó birói szervezésre ne tegyek. A 25-ös bizottság ezen üléséből tudomást lehete szerezni arról, hogy a curiától és a királyi táblától beérkezett vélemények a járásbiráknak a bizottság által tervezett illetőségi kiterjesztés és a telekkönyvek decentralisatioja ellen szólanak, a mi megnyugtatja a közönséget, mert most biztos remény van ahoz, hogy tekintettel arra. miszerint az egész jogi közönség ezen hatáskör kiterjesztése ellen nyilatkozott, hozzá járulván már most a királyi curia és királyi tábla hasonló nyilatkozata, a tervezett hatáskör szűkebb korlátok közt fog létesíttetni. A mi az ülésben felmerült törvénykezési költségek kérdését illeti, ezek fedezésére praeliminalt 9.127,310 forintot igen mérsékeltnek tartom, és ha bár pénzügyi minister ur kijelentette, hogy ezt sem adhatja meg, mert az ország pénzereje megnem birja, meg kell jegyeznem mégis, hogy e kérdésben nem lehet oly szigorúan ragaszkodni a takarókosság elvéhez, mert az igazságszolgáltatás kérdése oly kérdés, melynek jó megoldásától, illetőleg a törvénykezés helyes szervezésétől várja az ország számtalan az igazságszolgáltatás rosz kezelése végett hangoztatott panaszának megszüntetését. De tekintve az igazságügyi minister ur által tervezett fizetéseket, azok amugyis oly csekélyek, hogy maga a minister ur aggódik, miszerint ily csekély fizetések mellett alig lesz képes kellően képzett egyéneket a birói állomásokra megnyerhetni, mert ha jó megfontoljuk a dolgot, azon következtetésre jogunk jönni, hogy 1300—2000 frt terjedő fizetés mellett nem igen soknak lesz kedve hivatalt vállalni, szabadságát és függetlenségét feláldozni, különösen a ki Képes más módon ennyit vagy ennél többet szerezni, amint ezt főleg az ügyvédi kar tagjairól, melyekből kétségtelenül a legjobb birák válhatnának, feltételeznem kell, mert igen gyenge ügyvédnek tartom én azt, ki ügyvédi gyakorlata után 2000 frt keresni nem tudna. De ha még ezen fizetéseket sem lehet a pénzügyi minister ur nyilatkozata szerint megadni, mily egyénekre lehet számítani még kisebb fizetések mellett? bizonyára csak olyanokra, milyenek most vannak a legtöbb hivataloknál, kiknek nem lévén más kereseti módjuk, habár a közönség kárára szívesen vállalkoznak a birói állomások elfoglalására, és talán ezek számára hozatott meg az 1869. IV. 26. §. mint kibúvó ajtó azon esetre, ha az ezen törvénycikk 7. §-ban előirt képzettséggel biró egyéneket elegendő számban nem lehetne megnyerni a birói hivatalokra. Ha már most ezeket jól megfontoljuk, nem e önként arra következtetésre jövünk, hogy az ily bíráknak, — milyenekre jövőben is kilátásunk van — hatásköre minél csekélyebb térre szoritassék, és inkább a társasbirói szervezet vagyis a törvényszékek minél nagyobb száma hozassák be, mert ezen szervezetnél kétségkívül a I jogbiztonság nagyobb és az igazságszolgáltatás j jobb leend, különösen ha a behozandó szóbelij ség és közvetlenség alapjára lesz az eljárás feki tetve, mely mellett, hogy az egyeshirák a kiváI natos alapossággal eljárnának, főleg ha a tervezett hatáskörűk meghagyatnék, nem is gondolható. r * En azon véleményben vagyok, hogy czélirányosabb volna az igazságügyi minister ur javaslata szerint inkább több habár kisebb törvényszéket mint több hatáskörű járásbíróságot létesíteni; mert mi haszna van a sok járásbíróságnak midőn nem lehet számítani arra, hogy azokat oly egyénekkel lehessen betölteni, mei lyek a közönség várakozásának megfelelnének ? látjuk azt a jelenti szervezetnél, megvannak feI lettes számmal a szolgabiróságok, a melyeknek jó formán teendőjük nincsen, és a panasz még is számtalan, mert 9/,0-e nem lévén képzett egyénekből összeállítva, ezen csekély teendőknek a melyek reájuk bizva vannak, nem képesek megfelelni, e baj csak ugy orvosolható, ha a sok szolgabiróságok helyett több nagyobb hatáskörű | kisebb törvényszék és kevesebb kis hatáskörű járásbíróság fog létesíttetni; a költségre nézve is több kisebb törvényszék és kevesebb kisebb jájásbiróság nem fjgna többe kerülni, mint kevei sebb de nagyobb törvényszék is nagy számú, több személyzetből álló járásbíróság. A mi a megyék felterjesztéseit iPeti a járásbíróságok székhelyeinek meghatározására nézve, azoktól nagy eredményt vagy biztos irányt várni nem lehet, mert a megyékben az már ugy szokott lenni, hogy nem akarván megsérteni a megyei bizottmány egyik vagy másik járásának érdekeit kiküldenek járási bizottságokat, hogy ezek a felállítandó járásbíróságok székhelyeire nézve tanácskozzanak, ezek természetesen annyi járásbíróságot terveznek, mennyit az egyes városok is kisebb kerületek kívánnak tekintet nélarra: valóban szükséges e sok járásbíróság vagy sem, és meggyőzi e azoknak költségeit az országos pénztár; igy p. o. terveztetik Privigyétó'l Nyitráig 8 mérföldnyi távolságra 4 járásbíróság : Privigye, Oszlán, Zsámbokréth, Nagy-Tapolcsán. már pedig ezen a vonalon elegendő kettő. Privigye és Nagy-Tapolcsán, Oszlánt Privigyéhez, a Zsámbokréthet pedig Tapolcsánhoz csatolva; azonban a járási bizottság kedvezni kívánván az érdekeltek személyes óhajainak szivessen tervez ezen óhajokhoz képest, és igy lesz az mindenütt; annyi lesz a tervezett járásbíróság, hogy a tervezetek tömkelegéből csak a minister ur eredeti megállapodásához való ragaszkodás fog czélhoz vezetni. i\A makacsságról a polgári törvény/C kezési rendtartás szerint. Dr. Hertzka Emil ügyvéd úrtól. (Folytatás.) Hogy ez azonban mily kirívó ferdeségekre, mily absurd kinövésekre vezetne, nem szükséges tovább elemezni és kimutatni; ezen felfogás mellett a biró puszta géppé alacsonyittatnék le, kinek az elintézés alá bocsátott ténykérdésektől szorosan eltekinteni kötelességében állana, és bármily igaz, hogy a biró hivatása az egyes eseteket a törvény alá subsumálni, épen ezen működésének sikeres megoldására szükséges, hogy a ténybeli momentumnak a valóságnak megfelelő tisztába hozatalát kitelhetőképen eszközölje. A p. tkzsi rendtts 154. §-a a köztudomási tényeket helyesen a bizonyitasi eljárás alól elvonja, ha ezek tehát bizonyításra nem szorulnak, az csak azon feltevésen alapul, hogy a biró ezeket amúgy is tudja, a mi azonban oly világos, ezt megezáfolni egyáltalában nem, annál kevésbé pedig hallgatag beösmerés által lehet. Ha például A. beperelte B-t oly fogadás alapján, mely szerint ez utóbbi lekötelezte magát azon esetben, ha az osztrák sereg az 1866 évi háborúban győzedelmeskedik a poroszon, felperesnek o. é. 100 ftot megfizetni és előadná, hogy az osztrák sereg csakugyan győzött, ez utóbbi ténykörülmény mint köztudomás szerint valótlan, alperes elmaradása esetében sem tekintethetnék valónak. A fennebbiekben kimutattuk, hogy az elmaradásnak közvetlen eredménye az, mikép a másik fél által előadott meg nem czáfolt ténykörülmények valóknak tartatnak; ezek szolgáltatják az anyagot a jogviszonyok birói meghatározásánál, vagyis a biró a törvényt, az ilyformán nyert tényállásra alkalmazza.