Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 15. szám - Tanulmány az ügyvédség szervezéséről. [8. r.]

Második évfolyam. Megjelenik minden kedden: a wtt i- • .magyar joarászgyttlés" tárta- BBBa • • §f» KB mm m WODzetesi arak: ma alatt naponként. • H • Km mm I K H helyben házhozhordással vagy vi­A kéziratok bérmentve a szer- Ifi Wgm I déken bérmentes szétküldéssel: kesztőhez a megrendelések V| HT^ III I felire*"* ' ' a kiadó-hivatalhoz intézendök. g gj ^^gg III I ^^^B ceesL'evre '. it " Szerkesztői iroda: kalap-utcza 6. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. Kiadóhivatal: váczi-utcza 14, sz. A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS KÖZLÖNYE. Felelős szerkesztő: Dr. SIEGMUND VILMOS. Kiadó-tulajdonos: RUDNYÁNSZKY A. TARTALOM : Tanulmány az ügyvédség szervezéséről. Dr. Fischer Lajos úrtól. (Vége.) A törvénykezési rendtartás előadói javaslata V. könyv II. czí­mének 110 és 101. §§-ai. Marschalkó József úrtól. — Néhány szó expartibus. Tomcsányi Mór úrtól. — A közjegyzői törvényjavaslatra az igazságügyministeriumhoz stb. — Észrevételek a győri ügyvédegyletek az ügyvédrendtartás tárgyában stb. Krisztinkovich Ede úrtól. (Folyt, és vége.) — Jassik Menyhért felperesnek stb. Egri Endre úrtól. (Folyt.) — „Esküdtszéki Csarnok." Dr. Stiller Mór ügyvéd ur védbeszéde. — Két semmiségi panasz és semmitőszéki határozat. „Vegyes közlemények." Lapszemle. — A pesti elsőbiróságu kir. váltótörvényszéknek kimu­tatása. — A curiai döntvényekben kimondott elvek. — Egyleti közlemények. Kinevezések, választások áthelyezések, kitüntetések stb. Különfé­lék. — Ertesités. — Szerkesztői posta. Kiadói pósta. — Kivonat a „Budapesti Közlöny"-ből. Tanulmány az ügy védség; szervezé­séről. Dr. Fischer Lajos ügyvéd úrtól. y(Vége.) Meglehet, hogy ezen követelmény ki­fejezése némelyekben a borzadály és ré­mület aggasztó és kinos érzetét fogja fel­kelteni; és lesznek talán, kik ijedelmök­ben ezen követelmény teljesülését egyér­telműnek fogják tartani a jogi rend és nemtőm még mi végórája ütésével. Azon­ban a dolog korántsem oly borzasztó és rémületes, még kevésbbé oly vészteljes, mint a milyennek ezt az ijedség által fel­zaklalott kedélyek tartják, sőt inkább ezen követelmény teljesitését minden jogos igé­nyek kielégítése tekintetéből az ész argu­mentumai parancsolják. Hogy mi lépne a bíróságok ebbeli in­gerentiájának helyébe, a következőkben fejtem fel. Mindenekelőtt ugyanis az ügyvédeknek szabadság engedendő, hogy akár a peres ügyek átvételekor, akár az ügy további stádiumában dijaik iránt a felekkel szer­ződhessenek. Az ügyvédek és felek ezen jogának korlátozása még azon időből maradott re­ánk, melyben a patentalis bölcseségü fel­sőbbség az áruk árát és a kölcsönzött tőkék kamatjainak mértékét megszabni és fixirozni hivatva érezte magát, mert böl­cseségét és hatalmát erősbnek képzelte a dolog és események vaserejü logicájánál és ennek kikerülketlen és el nem hárít­ható következményeinél, mi rendszerint azt vonta maga után hogy az ilynemű rövidlátásból és szükkeklüségből származó intézkedéseket a gyakorlat lépten-nyomon kijátszotta és meghiúsította. Minekutána a közszükséglet kielégíté­sére szolgáló áruczikkek árszabásának hasztalansága, de sőt veszélyessége álta­lános meggyőződéssé vált, és az ennél­fogva legnagyobb részt megszüntettetett, és mivel az ügyvédség már nem mono­pólium tárgya: a polg. törvények az ügy­véd jutalmazása iránti szerződést tilalmazó szabványa megszüntetendő annál inkább, mert a szabad versenynél fogva, mely az ügyvédségnél is hatályban van és lenni fog, nem lehet attól tartani, hogy az ügy­véd munkadija aránytalanul nagy lesz, j mivel a szabad verseny elegendő alkal- | mat nyújt a feleknek, hogy oda fordulja­nak, hol nézetők szerint méltányos jutal­mat követelnek, ha pedig épen oly ügy­védekhez akarnak folyamodni, kik okkal vagy a nélkül nagyobb követelést támasz­tanak, nem érezhetik magokat megter­helve, mivel szabad választásoktól függött kire bizzák ügyeiket; mert továbbá ez érintett szabad verseny mellett nincs ki­gondolható ok, mely a felek ügyvédi jutalom megállapítására irányzott szabad akaratá­nak korlátozását igazolhatná, és mert végté­re a gyakorlat száz meg száz esetekben ép­pen azért, mivel ezen korlátozás eszély­telen, ezt kijátsza és meghiusítja. Meg­jegyzendő még e tekintetben, hogy Ausz­triában is a fennidózett ügyvédi rendtar­tás szerint ezen korlátozás meg van szün­tetve, és igy a polgári törvénykönyv 879. §-ának intézkedése csak nálunk Erdély­ben van még hatályban, ős hazájában pe­dig már rég abrogálva! Ha ekként a feleknek és ügyvédek­nek vissza lesz adva azon, ugy szólva, természetes jog, hogy az ügyvédi szolgá­latok diját szabadon és közös megálla­podás szerint meghatározhassák, igen szá­mos esetekben nem lesz szükség a költ­ségek és dijak bírói megállapítására. Mi vei azonban gyakran megtörténik, hogy a bíróságoknak peres esetekben a per­vesztes fél rovására és a nyertes javára kell költségeket megállapitui, az ese­tekre nézve díjszabály (tarifa) szolgáljon zsinórmértékül. Megengedem én, hogy nyomatékos ér­vek szólanak a tarifa ellen, tudom én, hogy az ügyvédi munkát, mely kiválólag szellemi tevékenység eredménye, igen ne­hezen lehet becsleni, hogy ugyanazon nemű de többek által előállított munka külön­böző értékű lehet, hogy ezekre ugyana­zon díjszabály nem lesz méltányos és igazságos — ezen és hason nyomatékú okok fennforgását elismerem. Azonban a díjszabály csak is az ügy­védekre lehet hátrányos, nem pedig a közönségre nézve, melynek szemlátomást javára szolgál Úgyde ezen hátrányt az ügyvédek szivesen elviselik azon nagyobb hátrány megszüntetése czéljából, nehogy a bírósá­gok tetszése, hajlamai, egyszóval önké­nye legyen mérvadó dijaik megállapításá­nál, s ezen csere fejében szivesen eltű­rik azon netáui megrövidítést, melyet a a tarifa okozna. Ha elhivatása, tekintélye és méltósága követeli, kész az ügyvéd áldozatokra és szivesen hozza azokat, hogy erkölcsi ér­dekei lendületet és gyarapodást nyer­jenek. A díjjegyzék a törvényhozás vagy en­nek megbízása folytán az igazságügyi mi­nister által állapíttatnék meg az érdekel­tek meghallgatása után, s legalább min­den öt évben revideálandó és a körülmé­nyekhez képest módosítandó lenne. Ha oly költségek megállapításának szüksége forogna fenn, melyek iránt sem a felek, sem a díjszabály nem szolgálhatna mérvül, azokat az ügyvédi testületek vá­lasztmánya állapítaná meg. Mert oly munkák és szolgálatok meg­becslését, melyek speciális elhivatásból ki­folyólag lege artis teljesíttetnek, a fenn­forgó és latba eső körülmények és viszo­nyok tekintetbe vételével csak is azok eszközölhetik, kik azon elhivatáshoz tar­toznak és ennélfogva szakértők. Ezek méltányolhatják kellő belátással mindazon tényezőket, melyek az illető munka elő­állítására befolyással birváu, zsinórmérté­kül szolgálhatnak annak értékére, ille­tőleg becsére. Ilyen szakértők pedig az ügyvédi munkára nézve az ügyvédek, il­letőleg ezek bizalmi férfiai, kik az ügy­védi testületek választmányát képezik. Az aggodalom, hogy az ügyvédek kö­zös érdek tekintetéből hajlandók lesznek a dijakat a méltányosság mértékén tul szabni meg, nem bír több sulylyal, mint az, melyet bármely szakértő ellen lehetne táplálni, ki kartársa munkájának megbecs­lésére alkalmaztatik, és ha alapos volna, azon absurdumra kellene hogy vezessen, miszerint szakértőül ne szakértő használ­tassák, például: valamely épület becsének meghatározása csizmadiára bizassék. 8. A miről tán elébb kell vala érte­keznem t. i. az ügyvédséghez való bo­csáttatás feltételeiről, most és ezen tanul­mányom végén akarok szólani. Ha azt kívánják, hogy az ügyvédség azon tiszteletreméltó állást foglalja el az államban és a társadalomban, mely őt mint a jogszolgáltatás egyik lényeges tényező­jét megilleti; ha azt óhajtjuk, hogy az ügyvéd a neki jutott és ezen tanulmány rendjén jelzett feladat magaslatára emel­kedjék; azt kell követelnünk, hogy ter­jedelmes, általános, különösen pedig jog­és államtudományi műveltséget és euuek alapjáu sokoldalú gyakorlati jártasságot sajátított legyen el. Az ismeretek ezen szükséges mértékét azonban rendszerint és a közönséges te­hetségeket véve zsinórmértékül, csak az fogja magában egyesíthetni, ki négy éven át a jogi tanulmányoknak szentelvén ma­gát, ezek befejezte után a jogi és állam­tudományokból 3 szigorlatot jó eredmény­nyel kiállott és ennek folytán mint ügy­védjelölt u égy éven át volt gyakorlatban, melyből két évet feltétlenül ügyvédi iro­dában töltött. Két évi gyakorlat után a jelölt ügyvédi vizsgára lenne bocsátható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom