Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 13. szám - Egy "kényes" kérdés - Jassik Menyhért felperesnek Debreczen város közönsége ellen folyamatban lévő zálogváltó perének vázlata. [5. r.]

— 147 — Katalin második férjétől a keresetileges szerző- , dést nejének meghatalmazottjaként aláirta, Ma- I kó Lajostól származott Makó Amáliának férje- 1 zett Földváry Antalnéuak és Makó Ambrus vagy ! igazabban Albertnek meghatalmazásait és kereszt- j levelüket ugyanazon S.-hez csatolt nb 1 nb, s I 7 nbig. Ezek szülői esketési bizonylatait a 8 és l 9 nbenék alatt. A C-re nézve, én nem az alperes inye szerint emlegetett érvénytelen hanem az érvényben álló, s az 1852. évi novbr. 29-én kibocsátott pátens által élnem törölt azon elő törvényekre hivatkoztam, s hivatkozandom ezután is, melyek szerint nekem, mint osztályos és törvényes örökösnek az alperes város által birlalt zálogos birtokok kibocsájtandók, s mely törvényeket az alperesi ellenbeszéd 5-ik, 6-ik és 7-ik alapjain felidézett pátens 10-ik, 16-ik, 21-ik, 22-ik, és 23-ik e jelen ügyre nem is alkalmazható §§-ai, se meg nem erőtlenitik, se meg nem döntik; ilyenek pedig a keresetileg felidézett 1618: 62.— 1655 : 52. t. cz.-en kivül az ott felidézendők- j nek igért, s a jelen kereset kitételeire alkalma- \ zandó a több megyékben fekvő zálogjószágoknak (a családbeliek bármelyike által leendő kiváltás esetére hozott) a Plán. Tab. a) 198. b) sz. 3-ik szám alatti 11-ik és 15-ik döntvények a 202-ik lapon álló 22-ik döntvény végső és 23-ik döntvény ide vonatkozó sorai a keresetlevélben hivatkozott I. alatti megintés esetére alkalmazandó 24-ik döntvény és (mivel az alperes fél, az I. alatti megintésre adott K. alati visszaintésből láthatólag, a keresetileges birtokokat, nemcsak visszabocsájtani nem akarta, hanem azoknak zálogtermészetét is, sőt még az én, s érdektársaim kiváHhatási jogunkat is megtagadta) az ily jog esetre hozatott „de causis pignorum in Comitatibus szóló 13-ik végzés, melyeket kereseti kitételeimnek és személyes perelhetőségemnek erősségére alkalmaztatni és birói figyelembe vétetni kérek. Én ugyanis jelen keresetemhez L. alatt csatolt leszármazási kimutatást az 1461-ikben osztályttevő Szepessy Lászlótól lefelé a 9-ik ízben álló 2-ik Becsky Györgyig sőt ennek ismét György fiáig vagyis 3-ig Becsky Györgyig, s ennek testvére Becsky Teréziáig, férjezett KöröskéLyi Jánosnéig bezárólag a főméltóságu m. kir. curia levéltárában feltaláltató, s az alperes város által már a mult század nyolczadik tizedében nagyon is ismert Kozgonyi sőt Vay és Ghilányi perekből, hol ezen leszármazás az akkor is alperes város által elismertetett, vettem át s összehasonlítva a Szepessy családtól leszármazottakkal az alperes város által kötött s kezeim közt lévő R. alatt számtalan több mint har- ' madfélszázad ótai szerződésekben megnevezett utódok neveivel és izbeni állásával szerkesztettem össze, melyet hitvány skartétának nevezni rágalmazás bűne nélkül nem lehet akkor, midőn az alperes azt. csak puszta állítással, nem pedig egy pon- ! tosabban készült leszármaztatással törekszik meg- i czáfolni, melynek ellenében a már felmutatott 8 j rendbeli, Becsky Teréziától férjezett Köröskényi | Jánosnétól lefelé jövő eldödeim által köttetett j K. alatti zálogszerződésekben előforduló nevek ; is elég czáfolatául szolgálnak. Mely a keresetet bővebben indokoló körül- j ményekből, s az alperes fél által meg nem erőt- : lenitett tényálladékból, s hivatolt elő törvények- 1 kel támogatott combinatioból, valamint szemé- I lyemre ugy érdektársaimra nézve is perelhetősé- j gem, s jogosultságom világos lévén, azt bíróilag j is kimondatni tisztelettel kérem. Il-or. Az ügy érdemére, és ugyan az 1-sőre: Ismét az ősiségi a jelen ügybeni jogesetre nem alkalmazható pátenssel áll elé az alperes s noha már fellebb eléggé kijelentettem hogy az 1805 az 1814 s 1829-ik évben eldődeim neveire kötött, csak a vagyoni és személyi jog ugyanazonossága közössége, s folytonossága kimutatásának miatta hozattak fel, azt tovább czáfolgatni szükségtelennek tartom, de igen is szükségesnek látom alperes azon helytelen állítását tagadni mintha az utolsó vagy is a D. alatti 1834-k. évi novbr. 11-én kelt s 32 évre kötött pótzálog, s felülfizetési szerződés nem 1866 nov. 11- én lianem 10-én járt volna le, mert ellenkezőleg a bevett szokás és perrendtartási szabályszerint a kitett keltenek és kézbesítésnek napja maga soha, hanem mindig a következő naptól számíttatik, és így az illető határidő a mondott utolsó szerződés mellett inditandott keresetnek az ősiségi pátens értelmébeni záros határideje csak 1866-ik novbr. 12-én járt le. Azonban a kérdéses 24.147. szám alatti keresetet én még a kelletinél is előbb, vagy is kellő időben 1867-k novbr. 10-én adtam be, mire a tetes királyi tábla, akkori igtatóját Fehérpataky László urat szükség esetében eskü alatt kihallgattatni kérem, de mivel azon 1867 évben novbr. 10-ike a T. alatt mellékelt naptári kimutatás szerént épen vasárnapra esett, az ezen a napon benyújtott keresetet miként azt a fentnevezett igtató ur minijárt akkor is kijelentette, miszerint azon az ünnep napon be nem igtathatván hanem a következett hétfői vagy is novbr. 11-én igtatta be, mely beigtatás még akkor is elég kora idején fogott volna lenni, ha a benyújtási vasárnap novbr. 11-re esett, s a kereset novbr 12- ke számát kapta volna is, mivel a perrendtartás szerint, ha a beadványi határidő ünnep vagy vasárnapra esik, e helyett mindig a következő nap tartatik és számíttatik törvényesnek. Ezen ellenvetése tehát az alperesnek hasonló az előbbeniekhez, s czáfolatával a vizbefuldoklónak szalmaszálhoz való kapkodását jellemzi. A 2-ikra. Minthogy a fennebbi pontban a zálogváltó keresetnek kellő, s törvényes időben lett benyújtását elegendőleg igazoltam, az e pontbani ellenvetés elenyészik magától. A 3-ikra. Valamint a D. alatti utolsó, s el nem évült érvényes, ugy az azt megelőző többi saját családi leszármazási ágamon engemet s nagyanyám 4 leány testvéreit, s ezektől leszármazottakat illető fennebb már az R. alatt á-tól h-ig elősorolt, valamint az 1461-ik évben osztálytevő két Szepesy testvértől leszármazott számtalan családbeliekkel az alperes város által, majd három század óta kötött zálogos, majd haszonbéri, é3 pótzálogos felülfizetési szerződvévényekben, melyek birtokomban vannak, mindenütt bennfoglaltatván az Ebes. Szepes, Pacz, Fancsika, Boldogfalva egész puszták és Szováth helység nevei, mi természetesebb, következetesebb és tagadhatatlanabb annál ? hogy ezen puszták és Szováth helység határiban levő az alperes város által a Szepesy családbeli leszármazottaktól, mint örökösöktől és tulajdonosoktól a fennebbi czimek alatt birlalt birtokok összességét csak az én, s osztály szerinti érdektársaimtól, s eldödeimtől birlalja Debreczen városa, melynok ellenében felhívom az alperes várost, hogy mutasson fel, csak egyetlen egy oly zálogszerződvényt melynek nyomán nem a Szepessy családbóli leszármazottaktól, hanem ezen családra nézve idegentől birna csak egy talpalatnyi földet is a megnevezett pusztákban és helységben. Igaz ugyan hogy az alperes város azon elődei, kik mint tisztviselők, jelesen pedig az akkorbeli birák és tanácsbeliek, kik a Szepesy családbeli leszármazottakkal a keresetileges birtokoknak, majd zálogba, majd bérbe való vétele iránt szerződtek egy előre kidolgozott s századokon keresztül megtartott mintára szerkesztvén, az ily szerződvényeket, mindenütt rata portiót szőttek be, s ezen kibúvó ajtó fedezete alatt vitézkedvén azok ellen,kik eléggé gondatlanok voltak, midőn birtokukat visszavenni akarták,vagy viszszaváltani, — rata portióra szerkeszteni s indítani meg a közös osztálybeli osztatlan nemesi birtokokra nézve keresetüket, s igy az alperes város azon fogása alól, melyet most alperes a 3-ik pontban madárfogó lépvesszöként, szinte ellenembe is felállít, hogy a keresetileg hivatolt A. B. C. D. alatti zálogszerződések, nem merítik ki az összes birtokokat, vagy hogy az alperes szavaival éljek, nem az A. B. C. D. alatti záloglevelek alapján birja és pedig csak zálogban és egyedül csak maga a kérdéses Ebes, Szepes, Boldogfalva, Pacz, Fancsika egész pusztákat és szováthi egész birtokot, valamint hogy a jelen keresetlevelemben idézett 4 rendbeli szerződvények, csak portiókat foglalván magokban, ezen portiók pedig a keresetileges birtokoknak Isten tudja hány milliárdnyi részét teszik. — Az ügy érdemére nézve semmi törvényes ellenpróba horderejével nem bir, mert én okulván azon számtalanok példáján, kiket az Ugy látszik, a „magán-tudós" ur egész életét ezen kérdésnek szentelte, — hogy miért, azt legjobban ő tudja. — különben nem is tagadja, hogy érdekelve van ezen kérdésnél. "Munkáiból — melyekből néhányat a magyar jogászgyülés könyvtára részére is megküldött legújabban,— néhány adatot fogunk kiböngészni. Á rómaiaknál és görögöknél az urmngismus nagyon virágzott, Epaminondas is urning volt, sőt mint Ulrichs mondja Caesar is. Jelenleg is a társadalom minden rétegeiben találhatók. Azurningok számát Németországban 25000-re, az ausztriai monarchiában 25000—30000-re. Bécsben 1000-re, Berlinben 500—1000-re teszi. Számos tekintélyt idéz ugy a jogi mint az orvosi szakmában, kik oda nyilatkoztak, hogy büntetése semmivel sincs indokolva, mivel csak is túlzás által lehet a testre nézve ártalmassá. Törvényhozási tekintetben a kérdés következőleg áll. "A középkorban mindenütt igen szigorú büntetések voltak reá szabva, melyek azonban idővel enyhültek, elannyira, hogy Németország több törvénykönyvében meg is van szüntetve büntethetősége. Többek közt Poroszországban is. hol azonban 1851-ben ismét büntetendő cselekvénynek mondatott ki. A code Napóleon nem tekinti büntetendőnek, az osztrák büntető törvénykönyv azonban bűntettnek mondja ki. Nálunk Magvarországban a régi praxis pallós- és a holttestmegégetésével büntette; a 43-iki büntető javaslat mint maximumot három évi rabságot szabott reá. | De visszatérünk Ulrichs úrhoz. Minden egyes ! müvében a legélesebben azok ellen kel ki, a ! kik az urningok szenvedélyével játékot űznek. I Állítja, hogy a nagy városokban egy egész oszj tályt képeznek azok, kik csak is abból élnék hogy I az urnigokat rászedvén, íeladással fenyegetőznek, és az által nagy összegeket zsarolnak ki áldoza! taiktól. „Gladius furens" czimü munkájában igy I ir ezekről: „Nem csak Páris- és Londonban lé: tezik ezen banda — ámbár ezen városokban jobban van szervezve és tagjai rafinirozottabbak, mint másutt — hanem Bécsben, Berlinben, és Németország más nagyobb városaiban is, és igen jövedelemező üzletök van. Az urningok németül „K u p fer"-nek, francziául Bchenteura-nek nevezik őket. Gyakran egy szép testalkatú ifjú játsza a Rupfer szerepét minden idegen segély nélkül. De rendesen ketten állanak össze. Az egyik mindenesetre szép fiatal ember, és ez a csalétek Párisbau emezt „ le jézus '-nak, a másikat „le rupin"-nak nevezik. A „rupin" az utezán | igen jól fel tudja ismerni a sóvárgó tekintetű urningokat. Ekkor jelt ad a „jezus"-nak, a ki iparkodik észrevétetni magát a kiszemelt áldozattal, és különösen szürkületkor kicsalja valamelyik elhagyottabb sétatérre. A „rupin" bizonyos távolságban követi őket, és a kellő pillanatban előlép. Az urning számára pokoli jelenség. A „rupin" az erkölcsi felháborodás hangján szólítja fel, kövesse őt azonnal a rendőrséghez. Ez természetesen szóváltásra ad alkalmat, I meíynek azonban a „rupin" diplomatiai ügyes* I séggel oly fordulatot tud adni, hogy néhány | perez múlva maga a kinzott áldozat azon eszmére | jön, hogy váltság-dijat ajánl. Ez indignatióva visszautasittatik, minek eredménye az, hogy naI gyobb összeg ajánltatik. Végül csupa „jószivü[ ségből" mintegy kegyelemként elfogadtatik a pénz. Vannak azonban olyanok is, kik minden j tartózkodás nélkül egyszerűen kiürítik a megijesztett urning zsebeit. Ezen emberek - folytatja ülrischs — biztositva vannak az által, hogy az urningismus büntetés tárgya. Ki fogja magát denunciálni engedni csak azért, hogy megmentse óráját és tárczáját, —és ezt tudja a j Rupfer. Csak is a törvény nevelte ezeket nagy| ra. De vájjon a törvény, mely ily monstrumokat i hoz létre, nem monstrum-e maga is ? — Ezen | banda Párisbau és Münchenben is fennáll, ám: bár ott az urningismus nincs törvény által tilt'• va. De daczára ennek erélyes jellem szükséges i arra, hogy valaki még a dolog ilyetén állása ; mellett is kész legyen a rendőrséghez menni. ! Különben Párisban és Münchenben is fennállanak \ még némely rendőri szabályok,mint kiutasítás stb." Kívánjuk Ulrichs urnák, hogy ne essék so1 ha a nRupfer"-ek kezébe; bár megvalljuk, hogy sajátságos irányú irodalmi fáradozását nem értjük ; és óhajtanék, hogy rendithetlen, bátor védelmének hálásb és méltóbb tárgyat találna, mint az ugy ' nevezett „Urningthum," melyért magyar ember a legnagyobb erkölcsi elvetemdettség mellett sem fogna buzgólkodni. Szerző röpiratairól is csak azért emlékezí tünk meg, hogy megmutassuk mire, nem képes ' egy ember agyficzamodása.