Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 12. szám - Esküdtszéki csarnok. [6. r.]

— 136 tnint egyik örökös nevében is kozdtem és folytatom, — a keresetileg hivatolt H. T. K. I-ső R. 80. 81. 82-ik fejezete 1618. 62. 1655. 52 törvényczikk, s a több vármegyékben fekvó' zálogos jószágoknak kiváltásáról szóló 573-ik döntvény, s több alább elősorolandó törvények szerint a vérségi összeköttetésnél fogva érdektársaim felhatalmazványai nem szükségesek. Azonban, hogy az alperes városnak e részbevehetó' további kifogásait beszüntessem, ezennel bemellékelem érdektársaim N. alatti meghatalmazványait is. A keresetlevél szövegében csak általánosságban emiitett, de meg nem nevezett városi egyes polgárokat pedig, a perben álló alperesekként beidézni szükségtelen volt akkor, midó'n sem az A. B. C. D. alatti, sem a többi számtalan Debreczen városával az érdeklett tulajdonosok által kötött zálogszerződésekben ezeknek nevei elő nem fordulnak s a már lefolytatott E. F. G. H. alatti azon ügyekben is, hol ezen egyes polgárok, mint alzálogtartók megidézve voltak, az ah peres város magán ügyvéde által lettek képviselve. Ezekkel tehát felperesnek s érdektársainak semmi közük, mert nem lévén tulajdona az alperes közönségnek a keresetileges birtokok, azokat tulajdoni joggal, milyennel magok sem bírtak másokra ruházni, annál kevésbé telekkönyveztetni, (mely telekkönyveztetés csak a tulajdonosok összessége által eszközöltetbetett volna) az alperes városnak jogában nem állott, s ha ezt tette, ugy bűnvádi keresetnek esete is állhat elé; de még alzálogba, vagy albérletbe sem adhatta azokí-t érvényesen az alperes, mert az alzálogba vagy albérletbe való adliatási joggal se volt felruházva egyetlen egy szerződésben sem a tulajdonosoktól; ha tehát ezt tette, az ily cselekvény terhes következményeket von ugyan alperesre, de felperesre semmi hátrányt nem hoz annyival kevésbbé azt: hogy az ily egyes polgárokat is meg kellett volna a jelen perben idéztetni, mert, hogy azon egyes polgárok a már lefolytatott E. F. G. H. alatti perekben megidéztettek, ezt a telekkönyvi törvények szerint kellé tenni, s a törvényellenesen azon polgárokra az alperes város által eszközlött helytelen telekkönyveztetés ellen intézett felszólamlási, illetőleg telekkönyvkiisazitási ügyek természete kívánta ugy, mely telekkönyvezés elleni ügyesetet meg kell különböztettni a zálogváltóper természetétől, főleg a jelen zálogváltópertől, hol a kereset csak a zálog szerződésekben álló Debreczen város ellenében volt indítandó ; egyes polgárok ellen pedig, kik se átalában, se egyenkint névszerint a hivatolt zálogszerződésekben nem állanak, keresetet indítani, vagy őket a pertársaságába behívni annyival inkább nem kellett, mert ha ezek beidéztettek volna is a jelen zálogváltóperbe, minthogy a beidéztetésükre a zálogos levelekben sem czim. se ok sőt még ürügy sem található fel, azok az alperes városra, mint szavatosra kénytelenek lettek volna hivatkozni, s azt a jelen per társaságába beidézni; mi valóságos circulus vitiosus lett volna, és igy in ultima analysi a per tárgya mégis csak köztem és az alperes város közt forgott volna. b) re. A 12380/868 számú tárgyaláskor a 2. NÉ. alatt felmutatott, de eredetiben, bármikor is felmutatni ezennel megajánlott, 1805 és 1814 években kötött zálogszerződések, nem azért lettek felmutatva, mintha azok nyomán intéztetnék, s indíttatnék a jelen zálogváltási ügy, — hanem azért: bogy kitűnjék, miszerint azokban jelesül az 1814-ik év octbr. 13-án kötöttben, édes anyám Farkas Mária Jassik Istvánné, névszerint is megemlítve levén, valamint ezen szerződések, ugy az 1829-ik szeptbr. 25-én kelt B. alatti is hol édes anyám s illetőleg nagyanyám Köröskényi Juliánná, Farkas Mátyásné ágán lévő minden atyafiak, Farkas László meghatalmazott s jogaik fenntartója által Köröskényi Klára, Krasznay Imréné és Köröskényi Mária SzigethySándorné ágán lejövőminden atyafiak,Sánta Sándor törvényes meghatalmazottjuk és jogaik fenntartója által, ugy Farkas Terézia, Bokor Ferenczné és tőle származottak Bokor János vitkai plébános, mint jogfenntartó által, valamint Köröskényi Krisztina, Kováts Sándorné agán lejövő minden atyafiak, Kováts Sándor e végre megbízott és jog fenntartó által képviselve és beigtatva vannak, csak jogfolytonosság tekintetéből mutattattak fel azon sarkalatos, itt birói figyelembe vétetni kért észrevételek, hogy a D. alatti, mint a jelen per megkezdéséig érvényben, s elévületlen levő utolsó vagyis 1834. nov. il-én kötött pót-zálogszerződés, miként annak tartalmából is kitetszik, a tennebb is már kimutatta- I tott, csak az előtte való vagy is 1829 sept. 25-én kötött, a kereset elején B. alatt idézett, minden kellékekkel ellátott szerződésnek kifolyása. Hogy pedig ezen D. alatti utolsó pótszerződést, melyet Makó Lajos, mint meghatalmazott nejének előbb Vitkay Iinréné született Farkas Juliánuának és Jassik Erzsébet nevében kötött, alperes csak ezeknek személyükre Kívánja kiterjesztetni, — reám pedig, mint Jassik Erzsébetnek az 0. szerint édes testvérbátyjára nézve jogérvényesnek lenni tagad, s ez okból perelbetőségemet is tagadja; erre nézve ugy vélem czáíolatot mondanom sem kell megczáfolván ezen állítást magok a vérségi összeköttetésnek előnyére hozott, s századoktól óta életben levő, és semmi későbbi tőrvények által még eln.em törlött hazai törvényeinken kívül, maga az alperes által ellenbeszédileg a 1). 1<». 11. szám bemcllékelt részemre kedvező azon ítéletek, hol nevem előltétetik ki, és a kifogásolt szerződés is foglaltatik, s igy személyes jogosultságom beismertetik. E helytelen alperesi — személyes [jogosultságom ellen gördített, — kifogásra nézve nem lehet meg nem említenem, hogy alperes alkalmasint nem olvasta figyelemmel azon neheztelt I). alatti pót-zálogszerződvény egész tartalmát, melynek elején ez áll: .Alább is megirt Makó Lajos, mint stb. nom különben Farkas Mátyásné Köröskényi Juliánná egyik leányától Farkas Mária Jassik Istvánnétől származott öt gyermekek egyikének Jassik vagy, lioskó Erzsébet kisasszonynak Beregh vármegyo által Sz. Mihály hava 9-ikén 1834-ben kiadott bizonyságlevelénél fogva hasonlóképen teljes hatalmú biztosuk adom tudtára stb. Hogy noha a már magnélkül elhalt Farkas László ur emiitett feleségemnek Farkas Katának testvére, és ugyan csak stb. A Köröskényi Juliánná, Farkas Mátyásné ágán lejövő atyafiak részére sept. 25-én 1829. évben kelt, és általam is ezennel megerősitett auctionalis contractusnál fogva száz hatvan azaz 160 rénes forintokat vettek fel pengő pénzben, oly feltétellel, hogy azt elosztják stb. (Folytatjuk.) V Észrevételek az ügyvédi rendtartás tárgyában. *) Egri Endre főügyész úrtól. A 2-dikba felveendő. 2. §. 1. „fedhetetlen előéletű" mert a 72—76 §§-ban felhozott bűntényeken kívül, oly egyéntől, ki egy tekintélyes és köztiszteletben álló testület tagja kíván lenni: méltán megkövetelhető, hogy életét semminemű bűntény vagy vétségérti büntetés ne szennyezze; egyedül a sajtóvétségek tekintetében lehetne némi enyhébb betudással lenni; e szerint: A 2-ik 3 §-hoz jönne a kővetkező bekezdés. „A felvételtőli kizárást vagy a fegyelmi utoni elbocsájtást vonja maga után, minden oly bűntény, vétség vagy kihágásérti elitéltetés, moly 8 napi, sajtóvétségeknél pedig három havi fogságnál tovább terjed." A 6-dik § után jönne önálló szerkezettol a következő: 7. §. Az ügyvédi lajstromba való felvétel, és eképen az önálló ügyködés elnyeréséhez megkívántatik, hogy az illető 500 ft óvadékot készpénzben — vagy törvényes biztosítékul elfogadható állampapírokban vagy végre teljes biztosítékot nyújtó ingatlanra betáblázott kötvényekben tegyen le, azon ügyvédi kamaránál, melynek kerületében magát bejegyezteti. Mert számos esetek jönnek elő, melyekben részint az illető bíróságok, részint pedig az ügyvédi kamara, mint fegyelmi bíróság által az ügyvédre bírságok szabatnak ki, minélfogva, nehogy egy esetben is kijátszassék a törvény, szükséges, hogy az ügyvéd ezen birságok tekintetében, legalább annyi összegig nyújtson biztosítékot, mely a birság maximumának megfelel. Másrészről ezen biztositék csekélységénél fogva mindenki által teljesíthető. A 7-dik §. azon intézkedését, melyszerint „A másodízben elutasított ujabban csak egy év lefolyta után jelentkezhetik" — eképen vélném módosítani. „A másod izben elutasított ujabban csak 3 hó lefolyta után jelentkezhetik." *) Hogy az észrevételekkel mindenben egyet nem értünk_— tekintettel a lapunk 10. számához csatolt előadói javaslatra — különösen hangsúlyoznunk sem kell. Szerk. I Mert a három hóra szóló elutasítást is elegendő büntetésül tartanám azon mulasztásért, mely a kérvénynek hiányos felszereléséből származik. A 8-dik §-nál az utolsó bekezdés utolsó sorát, t. i. „Ezen választmány a felvétel fölött önállóan határoz" e következőleg módosítanám. „Ezen választmány a felvétel fölött, a 7-dik §. szabályai értelmében határoz." Mert a jogorvoslatnak kizárását semmi esetben sem tartom elfogadhatónak, ellenkezvén az a jog és méltányossággal. A 11-dik §-nál a jegyzői tőrvény 187 §-ára való hivatkozás helyett czélszerübbnek vélném azon §-nak idevonatkozó részét egészen beiktatni, hogy jelen törvény e tekintetben is önálló egészet képezne. A 19. §-hoz a felelősség megszűntére vonatkozólag jönne e kővetkező módositvány. „Ha pedig a fél az ügyvéd felhivása után iratait 0 hét alatt átvenni vonakodik: ez esetben joga vau az okiratokat téritvény mellett, akár az illető biróság, akár az ügyvédi kamara levéltárába, a fél költségére őrizet végett letéteményezni, — mely letétemény, ha az illető fél által az átvételre lett felhívástól számított 6 hónap alatt sem vétetik át vagy ez iránt máskép nem intézkedett: megsemmisíthető. A letétemény illeték — az iratok értéke vagy ősszegénak, melyre vonatkoznak, 100 tólija után V4-ed % frtban állapittatik meg. A letéteméuyezézi eljárás és őrizeti dijakérti felelősség az illető felet és Ogvvédet egyiránt terhelik." Mert megeshetik, hogy az ügyvéd ép akkor találja felmondani az ügy tovább vitelét, midőn az illető fél csakhamar bekövetkezhető hosszaj sabb utazás betegség vagy más akadály miatt iratai átvétele felett oly hamar nem intézkedhetik, vagy arról épen megfeledkezik: de másrészt, ha a javaslóit esetben 6 hét után az ügyvéd a fél iratait megsemmisítené : később bármikor előállhatna a fél s iratait fegyelmi uton is követelve, az ügyvéd azon kellemetlenségnek volna kitéve, hogy* a felszólítás megtörténtét, s a fél kezeihez letfTjutasát igazolni lenne kénytelen huzamosb idő után is: Mig az általam javaslott eljárás mellett az ügyvéd biztosítva lenne a későbbi kellemetlen igazolás ellen, különösen a feleknek érdekei is kellőbb módon lennének biztosítva. (Folytatjuk.) Esdüktszéki Csarnok. Esküdtszéki tárgyalás. V (Febr. 2.) (B ir ó Mihály magánvádja Orbán Balázs ellen.) Mult számunkban közöltük vádló- ügyvéd és vádlott beszédének vázlatát. Ezek után szót emelt Funták Sándor, vádlott ügyvédje : A tárgyalás alatt levő pör nem legelső ténye vádlónak, melylyel elégtételt kér azon vádért, hogy az 1851-iki összeesküvésnek árulója és az abban résztvettek feladója ő volt. Vádló 1861-ben felszólalt, kijelentvén, hogy tudomására jöttek oly hirek, melyek becsületét rágalmazzák, s felszólított mindenkit, ki e vád alapossága mellett bizonyítékot képes felhozni, ezek előterjesztésére. Erdély e felhívásra azzal felelt, hogy egy hónappal később Marosszék ős — gyűlése vádlót jegyzőkönyvileg erkölcsi halottnak nyilvánította. Azóta a bepanaszolt közlemény megjelenéséig évek multak el. E krónika közzébocsátása után magánvádló „Önvédelem" czim alatt ismét egy kis füzetet adott ki, melyben mindenkit, ki az ellene emelt vádakat bebizonyítani képes, erre felszólított. Minek folytán egy szeplőtlen jellemű ember a „Magyar Polgár" czimü lapban, mely e czélra terjedelmes rovatot nyitott, fölsorolta mindazon gyanúokokat, mindazon ténykörülményeket, és a kivégzetteknek életük utolsó perczeiben tett vallomásait, melyekből azon következtetést vonta le, hogy magánvádló volt az áruló. Az itt a kérdés: vádlottnak, mint történet írónak voltak-e elég adatai arra, hogy azon véleményt, melyet Erdélyben már évek óta általánosan tápláltak, nyilvánosan kimondja. Szóló csak két adatra akarja| felnivniaz esküdtek