Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 12. szám - Az örökség birtokbavételi módozatának alapelvei az európai jogrendszerekben. [3. r.]

— 132 — in einem solchen Standé noch imraer ausgezeichnete Miiuner findeu, welche diesem Standé Éhre gebén ohne sic von ihm zurück zu empfangen, dass sie sich geschieden habon von der Masse der gerichtlichen Taglöhner, welche ara üussersteu entgegeugesetztcn Standpuukte jenes Standpunktes sich bewegeu, welchen d'Aguesseau eínnahm, als er von den Advoeateu BChrieb: nn ordre aussi ancien <pie la magistrature, anssi noble que la vertn, anssi nécessaire que la justiee. Habár szorosan véve nem az ügyvédség szervezésével áll a nyilvánosság és szóbeliség kérdése kapcsolatban, még is szükségesnek tartottam azt c helyütt fejtegetve kiemelni és különös ügyeimébe ajánlani, mert, a mint felfejtéin és mindenki bizonyára mélyen meg van győződve, ezen kérdés az ügyvédi elhivatast igen közelről és igen élénken édekli, ugy hogy annak gyarapodása as ügyvédséglétfeltételét képezi, minélfogva ezen kérdést nem szabad szem-elől tévesztenünk, hanem minden alkalommal sürgetnünk kell, hogy annak törvénykezésünk minden ágában hováhamarább érvény szereztessék. 2. A második feltétel az ügyvédség életerős fejlődésére és gyarapodására az n. n. szabad ügyvédség, mely már szorosan az ügyvédség rendezéséhez tartozik. A szabad ügyvédség alatt szorosb értelmében értjük az ügyvédségnek felsőbbségi engedélytől nem feltételezett gyakorlását mindazok részéről, kik annak elnyerésére a törvényszabta minősültséget megszerezték, valamint értjük az ügyvéd azon jogát, hogy székhelyét szabad választás szerint határozhassa és változtassa meg. Mi, kik Magyarországi>an ezen elv előnyeit és javadalmait élvezzük, — kik kinos érzéssel emlékszünk vissza azon nyomorúságos küzdelmekre, melyeket nem ritka esetekben ügyvédi kincveztctésüuk útjában álló kislelkü azonban hatalmas érdekek legyőzése által kikelle államink, és kik e tekintetben keserűséget, valamint megaláztatást kénytelenittcttünk szenvedni, mert oly hivatás gyakorolhatása végett kellé suplicálnunk és koldulnunk, melynek elnyeréseért fél élet szellemi és testi erejét áldoztuk, — mi, kik tudjuk, bog)" gyakori esetekben kegyelemképen és igen kétséges érdemek jutalma gyanánt osztogatták az ügyvédi kinevezést, és ezen körülmény a biróságok fegyelmi jogának hozzájárulásával mennyire függő helyzetbe hozta az ügyvédet a kormánynyal és ennek magasb közegeivel szemben, — mi, kik tapasztaljuk, hogy a szabad ügyvédség a fiatalabb tehetségek számára elégkorán megnyitja, a szabad verseny erőt edző sorompóit, — mi, kik tapasztaljuk, hogy ezen elv uralma alatt a törvénykezés költségei a közönség javára apadnak, mert azon nemzetgazdasági elvnél fogva, hogy a kinálat szaporodásával, ha a kereslet nem változik, az ár leszá'l, az ügyvédi munka is olcsóbbá lett: mi mondom, kik mindezt tapasztaljuk és észleljük, ragaszkodunk a szabad ügyvdség üdvös elvéhez és eunek érvényéhez, azon biztos reményt táplálván, hogy az az ügyvédség szabályozásánál kérdés alá sem fog jönni, hanem mint jónak és üdvösnek bebizonyult, s rendezés egyik sarkkövét fogja képezni, mi okból nem is tartom szükségesnek ezen tárgynál hosszabban időzni, hanem átmegyek az ügyvédség felemelésére és felvirágzására szolgáló, annak szervezésénél szem elől nem téveszthető, igen fontos és nagy horderejű másik alapfeltétel fejtegetésérc, t. i. ?>. az ügyvédeknek a biróságoktól és a közigazgatási közegektől való függetlenségére.! Ezen elv fogalmilag foly az ügyvédi clhivatás természetéből és mivoltából, és a legbensőbb összeköttetésben áll a modern jogi állam lényegével és az igazságszolgáltatás essentíájával és méltóságával. Ha ugyanis a jogi állani létfeladatának tekinti ugy a politikai szabadságot, valamint az egyesek polgári jogait, önkénytől és elnyomástól tudatlanságtól és könyclmüségtől lelkiismeretesen megóvni; ezen jogok hivatott őreinek t. i. a felek képviselőinek államilag olj állást kell elfoglallliok, hogy a jogincgőrzési nemes tisztet egész terjedelmében és bár honnan eredő korlátozás vagy megcsorbítás nélkül gyakorolhassak. Ezeil elv, mely fontosságára nézve igen közel áll a bírák elmozditliatlansága elvéhez, egyik leghathatósb biztosítékát képezi a jó igazság-kiszolgáltatásnak. És valóban nehéz elhatározni, mely elv bir nagyobb jelentőséggel Mert ha az egyik óvszert képez az ellen, nehogy jog és törvény helyébe közigazgatási önkény foglalnak el közhasznú müködésök által, hogy alig lehet róla fogalmunk. Bizalommal és tisztelettel ragaszkodik hozzájuk a nép, melynek jogait bárhonnan eredő megtámadás ellen bátran és lelkiismeretesen megvédik. A legmagasb bírák, a képviselők, az államtanácsok és a kormány tagjai nagyrészt az ő soraikból kerülnek ki. Ezen kitűnő állást a többek között annak is köszönik, mert a bíróságoktól függetlenek, s ezen függetlenség élvezetében és öntudatában azon önbecsérzet honosodott és gyökerezett meg nálok, mely számos nemes tulajdonnak kútforrása. Ha ezt óhajtjuk, hogy az ügyvédség nálunk azon elsatnyult és alárendelt helyzetből, melyben minden jobbérzésü ügyvéd mély fájdalmára sinlik, kibontakozzék; ha azt akarjuk, hogy a bíróságokkal szemben tekintélyes állást foglaljon el, mely lehetlenné tegye, hogy ezek magokat az ügyvédek született protectorainak tekinthessék, mint a kiknek jó indulatától és kegyelem morzsáitól függ existentiájok és ennélfogva csak amúgy fitymálva nézzenek le rájuk, miáltal tiszteletük a közönség előtt aláásatik és tönkretétetik — ha azt akarjuk, hogy az ügyvédek hivatások és feladatuk nemes öntudatára ébredjenek, és lépjen; ugy a másik azon nem kevésbé i hogy ezen érzés megszilárduljon nálok: súlyos bajtól óv meg, nehogy a törvény ! tétessenek függetlenekké a bírálatok, illeés jog kiszolgáltatásában tudatlanság, kö nyelmüség, egy szóval czélzatos vagy nem czélzatos bírói önkény gyakorolja uralmát. Hogyan is képzelhető, hogy az ügyvéd elfogulatlansággal és bátorsággal hozza napfényre azon bíróság törvénytelen intézkedéseit, mulasztásait vagy vétségeit, melynek kezébe 'vau letéve a hatalom, mely őt zaklathatja, üldözheti, de sőt existentiáját is megtámadhatja? Es vájjon nem lehet-e okkal tartani attól, hogy némely bíró, kiben az emberi szenvedély felülemelkedik a bírói tiszt tekintetein, a kezébe letett hatalmat arra fogja használni, hogy az oly ügyvédet, ki bátran küzd önkénye ellen, üldözőbe vegye és hivatása gyakorlatában megfélemlítse? Vájjon létezhetik-e fonákabb helyzet, mintha az ügyvéd, ki a bíró ellenőrzésére van hivatva, tőle függő viszonyba helyeztetik — más szóval, ha az őr annak befolyása és hatalma alá van rendelve, kit ellenőrzendő volna? Az ügyvéd jól felfogott hivatásának és feladatának természete ezeknélfogva fogalmi ellentétben áll a bíróságoktól való függéssel. Mig egyfelől a bíróságoktól való függgés képes az ügyvédeket hivatások gyakorlatában megtéveszteni és azon tulajdonukat elfojtani, mely nélkül a jogi rend érdekében haszonnal és eredménnyel nem működhetnek és képes meggátolni azt, hogy azon állást elfoglalják és betöltsék, mely őket feladatuknál fogva megilleti ezzel szemben másrészről azt tapasztaljuk, hogy azon államokban, melyekben az ügyvédek a bíráktól függetlenek, az ügyvédi el hivatást emelő és kitüntető tulajdonok teljes mértékben kifejlenek és oly állást vívnak ki számokra, melynek oszlopai: tisztelet, tekintély és közbizalom. Vessünk csak egy pillantást NagyBritánuiára, Fraucziaországra és az egyesült államokra. Az ügyvédek, a mint fennebb is emlitém, oly kitűnő és tiszteletteljes állást tőleg azon hivatalos testületektől, melyeknek ellenőrzésére hivatvák. és ismerjük el. bog)' az ügyvédség rendezésnél ezen elvnek feltétlen érvényre kell jutnia. 4. Ha ezek szerint az ügyvédségnek a bíróságoktól való függetlenségét egyik leglényegesb föltételképen kell tartanunk annak életképes kifejlődésére" és közhasznú feladatának teljesithetésére; nem táplálhatjuk azon gondolatot, miszerint az ügyvédek elhivatások gyakorlására vonatkozó tekintetek szem előtt tartásában és követésében felelősek senkinek se legyenek. Igen lényeges és kényes érdekek bizományosa az üeyvéd, ugy a jogkereső közönség, valamint az állam hatalommal szemben. A polgárok vagyonuk, becsületök, szabadságok, de sőt életök sorsát hizzák kezükre. Az államnak is vitális érdekében áll, hogy ezen jogok kellő védelme által a jogi rend biztosítva legyen és szilárd alapon nyugodjék. Ezeknél fogva közérdekű fontossággal bir, hogy az ügyvédek azon kötelmüket, melyek saját képeni hivatásokból folynak becsületesen és lelkiismeresen teljesítsék, és hogy azon magaviseletet tanúsítsák , mely tisztök nagy horderejű feladatának és méltóságának megfelel. 11a ezen tekinteteket szem elől tévesztik, vagy pláne megszegik, e miatt felelősségre vonatniok és esetleg bűnhődniük kell. (Folytatjuk.) tAz örökség birtokbavételi módozatának alapelvei az európai jogrendszerekben. Czenthe József ügyvédtől. •X (Folytatás.) C. ) A szász, hesseni, argaui, luczerni, badeni, genfi, belga, hollandi és sardiniai törvénykönyek szerint szinte rendes szabály az örökségnek magán utoui birtokbavétele. D. ) A „co de-Napóleon" különbséget tesz a „ tulajdonképeni törvényes örökösök" (heretiers legitimes) és a „rend-