Magyar külpolitika, 1944 (25. évfolyam, 1-3. szám)

1944 / 1. szám - Kossuth és a dunai konfederáció

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA ncl, a nemzetektől .számonkérik állásfoglalásukat. Mi büszkén mutathatunk akkor arra is, hogy — minden tehervállaláson túl, melyet a helyzet követelt — nem feledkeztünk meg a jövőről sem. A parlamenti forma megőrzésével a legnehezebb időben is megmentettük a jövőt: a nemzet szabad lélegzetvételét, elveinek nemességét, belső békéjét, jövőbe lendülő akaratát, vagyis mindazt, ami nélkül sem egyes ország, sem a világ rendje el nem képzelhető. Pécsi Maria Kossuth és a dunai konföderáció Irta : Lukács György A világ visszhangzik a második világháború után elképzelt új Európára vonatkozó tervezetektől. Nevezetesen sok szó esik a kis államokról és azoknak szövetségbe tömörítéséről, az ú. n. konfederációkról. Ha a kis államokból indul ki az ilyenszerű mozgalom, az egészen természetes, mert hiszen egyes nagyhatalmak akkora méretek szerint terjeszkednek, hogy értheíő a kis álkmok aggodalma, mely önvédelem gyanánt a hasonló sorsban levő más kis államokkal való összesizervezkedésre serkenti őket. hogy így a szövetkezett kishatalmak erejük összetételével jobban tudják ellensúlyozni a nagyhatalmak terjeszkedési törekvéseit. Ha azonban nagyhatalmi körökből indul ki a kishatalmak szövetkezte'tésére irányuló kezdeményezés, az legalább is tápot ad annak a gyanúnak, hogy az illető nagyhatalmak a kis nemzetek védelmi összefogásának köpenve alatt voltakép ezeknek a kis nemzeteknek a maguk nagyhatalmi érdekkörébe való bevonását akarják megvalósítani. Eltekintve ezektől az aggodalmaktól, a ma anynyit hangoztatott konfederációk kérdését kétségtelenül aktuálisnak kell tartanunk, s hasznos, ha felkoitiitiuk, hazai talajban van-e gyökere az ilyen gondolkodásmódnak? Mert magyar agyakban is születtek konfederációs tervek s ami kiválóan érdekes, Kossuth Lajos, aki Magyarország sorsát in téző államférfiú korában a nemzeti imperiálizmus irányának megalkuvástalan bajnoka volt. a 49-i katasztrófa bekövetkezése után, elmigráns korában, egyfelől nemzetiségi politikáját teljesen megváltoztatta, másfelől a Magyarországot is magába felölelő dunai koníederáció megvalósítására követett el minden tőle telhetőt. Tervét siker nem koronázta. A mai magyar nemzedékekre azonban kétségtele-, nül érdekes és tanulságos az emigráns Kossuth állásfoglalása. Kossuth, kinek tervei kidolgozásában és népszerűsítésében több emigráns társa segített, így Pulszky Ferenc, de legfőkép Klapka Gyöngy, abból a tényleges helyzetből indult ki, hogy a dunai nemzetek és a balkáni keresztény nemzetek önállóságát és függetlenségét két nagyhatalom, Ausztria és Törökország, állandóan elnyomja, eme két nagyhatalom ellen tehát a legtermészetesebb védekezés ezeknek a dunai és balkáni nemzeteknek összeszövetkezése konfederáció formájában. A Kossuth-féle tervet az Alleanza című olasz újság 1862 március 20-án leközölte és így az teljesen hiteles szövegében ma is rendelkezésünkre áll. Ugyanaz a Kossuth, aki aktiv magvar államférfiú korában• — félrevetve Széchenyi halálos aggodalmait, — letért a hagyományos, megértő nemzetiségi politika útjáról s bámulatos energiával az imperialista magyar nemzeti politikát akarta megvalósítani, szabadságharcunk gyászos kimenetek után és az emigrációban szerzett tapasztalatai alapján nemcsak visszatért a hagyományos, megértő magyar nemzetiségi politika útjára, hanem e tekintetben szinte merész túlzásokba esett, amint ez dunai konfederációs tervezetének megvizsgálásából kitűnik. „Meg vagyok győződve, — mondotta Kossuih konfederációs tervezetében, — hogy a dunai fejedelemségek el fogják fogadni javaslataimat, mert ezek egyeznek kívánságaikkal és érdekeikkel s biztosítják jövőjüket. Ily módon lehetne közöttünk belső megértést teremteni, melynek első következménye lenne szétbomlása annak a két hatalomnak, t. i. Törökországnak és Ausztriának, amelyek a dunai államokat rabszolgaságban tartják és nemes törekvéseiket meghiúsítják. Az ég nevében kérem magyar, szláv és román testvéreimet, hogy felejtsük el a multat, nyújtsunk kezet egymásnak, mint egy ember álljunk sorompóba közös szabadságunk mellié és Svájc példájára harcoljunk egy mindnyájáért és mindnyája egyért. Az ég nevében, fogadják el ezt a tervezetet, mely nem engedményeket tartalmaz, hanem szabad és közös szövetséget. Még abban az esetben is, ha az Alduna egyes nemzetei magukhoz kapcsolhatnák más uralmak alaitt élő fajtestvéreiket, csak másodrangú államot tudnának létesíteni, amelynek függetlensége állandóan fenyegetve volna s amely mindig idegen befolvás alatt állana. Ha azonban a magyarok, délszlávok és románok elfogadják ezt a tervezetet, olv hatalmat alkothatnak, mely nagy jelentőséggel birna az európai egyensúlyban. Magyarok, szlávok ós románok egysége, megértéje és testvérisége: ez az én égő kívánságom és legőszintébb tanácsom. Ez az a jövő, mely mindannyiunk felé mosolyog." Ha már most részletesen tanulmányozzuk Kossuth tervét, a következők ötlenek szemünkbe. Kossuth a Kárpátok és a Duna. az Adriai ten ger és a Fekete-tenger között elterülő országokból kívánt dunai szövetséget (alliance Danubienne) alkotni-. A dunai országok ezen, megszervezését az egyes népek szabad elhatározása alapján kívánta megvalósítani akkép, hogy ezt az elhatározást az illető ország törvényhozótestülete vagy pedig általános népszavazás mondja ki. Amennyiben a keleti kérdés a keresztény országok függetlenné válásával nyerne megoldást, kívánatosnak tartotta Kossuth, hogy Szerbia és a többi délszláv tartományok is belépjenek a dunali konfederációba, mely ebben az esetben, a Kárpátmedencén kívül a Balkánra is kiterjedne és magában foglalná Magyarországot, Erdélyt. Romániát. Horvátországot, Szerbiát és az esetleg csatlakozó többi délszláv tartományokat. Kossuth tervezetében Magyarország integritásához ragaszkodott ugyan, Erdélyt illetően azonban arra