Magyar külpolitika, 1944 (25. évfolyam, 1-3. szám)

1944 / 3. szám - A kaucsuk világpolitikai szerepe

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA magyar eszménynek, amely hivatva van irányt szabni jövőnk útjának. A közös történeti sors Kalmár Gusztáv könyvének vezető eszméje. Ennek megértése, elsősorban magyar részről, ^azután okos politikával való átvitele a többi itt élő népek tudatába: ez az a geopolitikai feladat, amely hivatva van arra, hogy szilárd alapot vessen a magyar jövőnek. Akárhány nyelvet beszélő népek élhetnek együtt egy földrajzilag és gazdasági szempontból zárt, egységes területen, a fontos az, hogy megértsék közös sorsuk parancsszavát. Viszont az ezeréves magyar műit megtagadását, eddig kétségbe nem vonható művelődési fölényünk önkéntes feladását jelentené minden erőszakos magyarosítás. Sem felelős vezető köreik nem gondolnak ilyenirányú politikára, sem a magyar nép természetével nem egyeztethető össze az erőszakos beolvasztás kísérlete. Mégis hangoztatni kell tiltakozásunkat, hogy kivegyük ellenségeink kezéből a vádaskodás fegyverét. Kalmár Gusztáv könyve biztos útmutatást ad ezen a téren is. Állásfoglalása nyilt és félreérthetetlen, minden magyar ember magáénak vallhatja. A kaucsuk világpolitikai szerepe (Folytatás.) A gazdaságinál sokkal jelentősebb a kaucsuktermesztés politikai következménye. A szövetségesek nem csekély részben korlátlan kaucsukkészleteinek köszönhették, hogy megnyerték az első világháborút. Mert a gépi hadviselés korszaka már akkor bekövetkezett és ha igaz a mondás, hogy a szövetségesek „olajhullámok ormán érték el a győzelmeit", nem kevésbbé áll, hogy fegyvereiknek a kaucsuk rugékonysága adta az erőt, amivel a hadiszerencsét a maguk javára billentették. A körülzárt központi hatalmak ugyanekkor kétségbeesetten küzdöttek a végzetes gummihiánnyal; a nagy német vegyigvárakban ádáz közelharc tombolt fehérkabátos német vegyészek és ellenszegülő nyersanyagok között, a nagy célért: a műkaucsukért! De csak selejtes terméket kaptak, mely nem pótolhatta mindenben a természeteset. Németországnak és szövetségeseinek veszíteniük kellett. Az entente „kaucsukfölénye" meghozta gyümölcsét: elkövetkezett Versailles, el Trianon, és Európa politikai térképe végzetesen átalakult a szövetséges hatalmak p a r a ncs s z a v a n v om á n. * Vegyük most röptében szemügyre a világ legfontosabb kaucsuktermő vidékeit: 1. Brit-Malájföld. Több, mint 30 esztendeje a földkerekség legnagyobb ós leggazdagabb ültetvény-területe. Nagy átlagban innen származik a kaucsukhozam 500/o-a. Singapore, Penang és Port Svettenham a legfontosabb kaucsukkiviteli kikötők. Az éghajlati- és a talajviszonyok kitűnőek, a Hevea pompásan tenyészik és bő hozamot ád. 2. Ceylon. Az előbbinél kisebb értékű termőhely. 3. Brit-India. Az éghajlati viszonyok itt nem kedvezőek a Heveára, azért hozama csekély és a fák egy esztendővel későbben csapolhatok, mint másutt. 4. Brit-Borneo, jó hozamú, kiterjedt ültetvényekkel. 5. Holland-India, hatalmas és kiadósan termő ültetvényeikkel Holland-Borneón, Szumátrán és Jáván. Termése Brit-Malájföldével vetekszik; az ültet vények jórésze angol tőkével dolgozik. (Illetve dolgozott, mielőtt a japánok elfoglalták a hollandindiai szigeteket.* 6. Indokína, az előzőkhöz képest aránylag jelentéktelen ültetvényekkel. Ezek a területek alkották egyszersmind a mostani háborúban a legfontosabb „kaucsuk-hadszintereket" is! Japán terjeszkedési politikájának az Indiai-óceán és India felé, jórészt a kaucsuk volt a rugója! Nippon korán felismerte, mit jelent a gépi háborúban a kaucsuk. Ö maga behozatalra lévén szorulva, teljesen a világ „kaucsukbirtokosaitól" függött; azok pedig a hollandok kezén voltak! Ha tehát erős és mindenkitől független hadiipart akart teremteni, nem maradt más választása, mint fegyverrel hódítani meg a jkaucsukbirodalinakar". Az pedig teljes mértékben sikerült! Ma japán zászló leng „Kelet Gibraltárja", Singapore ormán és Brit-Malájföld, Indokina, Burma, meg a Szunda-szigetek mind a japán fennhatóság alá kerültek. A holland gvarmatbirodalom jórészt gazdag kaucsukállományának köszönheti széthullását. Időközben pedig az európai és amerikai hadviselők lázasan dolgoznak, hogy valamiképp fedezzék egyre fenyegetőbb mérvet öltő kaucsukhiinyukat. Mert a délázsiai kaucsuk-kincsekhez most egyikük sem férhet hozzá. A szövetségesek, mert ott Japán az úr; a tengelyhatalmak pedig a szövetségesek tengerzárja és csendesóceám hadműveletei miatt. Már pedig a mostani háború kaucsuk-éhsége felülmúl minden képzeletet, felül a legvérmesebb fantáziájú szákértők becslését. Ezért aztán mindegyik fél a maga módján próbái segíteni a bajon! Az angolszászok ismét az elhanyagolt vadontermő kaucsuk vidékei felé fordulnak: Délamerika és Afrika felé. Brazília újra becses forrása a kaucsuknak! Az amerikaiak egyébként már a mostani háborút megelőző időikben is érdeklődtek a brazü'iai kaucsukforrások iránt és hatalmas ültetvényeket létesítettek. Ford, a gépkocsikirály és Eastman, az U. S. A. „guimmimágnása", a rioi kormánytól nyert engedélyeik alapján teremtettek és tartottak fenn kaucsuktelepeket. Ez sem bizonyult elegendőnek; Libéria afrikai „független" négerállamban is megindították a rendszeres kauosuktermelést és nagyrészt ez is oka annak, hogy Washington évről-ére nagy összegeket szavazott meg ennek a „fekete" kötársaságnak a támogatására.