Magyar külpolitika, 1942 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1942 / 8. szám - A négyszeri országgyarapodás

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA ségénél. Ugyancsak ő volt egyik alapítója az európai kisebbségi kongresszusnak. A népközösség tehát nemcsak szervezetileg, de érzelmileg és az emberek erkölcsi tudatában nagyon is megfér az állami közösséggel. A négyszeri országgyarapodás. Irta: Dr. Elekes Dezső egyetemi c. rk. tanár.* A számok, ha nem is alkalmasak arra, hogy behatóbban érzékeltessék a revízió jelentőségét, mégis üyors áttekintést nyújtanak s jellemző erejük feleslegessé tesz sok szóbeli magyarázatot. Hogy a terü'etgyarapodásokat kellően értékelhessük, mindenekelőtt idézzük emlékezetünkbe Magyarország trianoni megcsonkításának méretét. Előrebocsátjuk, hogy adataink a trianoni veszteségeket a továbbiakban is mindenütt csupán a Horvát-Szlavón társországok nélküli, u. n. ,.anyaországira való tekintettel mérik fel, nem pedig, mint rendszerint történni szokott, az egész „Magyarbirodalom" szempontjából. Ha ugyanis a Horvát-Szlavón társaságok önállóságát elismerve, revindikációs igényt e területre Trianon után nem támasztottunk, indokolt, hogy Trianon kártételét is az anyaország szempontjából tegyük mérleöre. Az első világháború legnagyobb vesztese Magyarország volt. Megcsonkítói területben a 282.870 knvnyi anyaország testéből 67.1 %-ot, vagyis több, mint kétharmadrészt téptek el. Az anvaorszáí> 18.3 milliós lélekszámának (1910) 58.3%-a — köztük a magyarság harmadrésze — került idegen uralom alá. S mintha csak teljes gazdasági életképtelenségre akarták volna ítélni az országot: feldolgozótelepeit megfosztották a nyersanyagoktól, termelését elzárták fogyasztópiacaitól s a szárazföldi és viziközlekedés egységes hálózatrendszerét szétszabdalták. Csoda-e, ha az erőszak és oktalanság trianoni fércmüve nem sokáig állhatott ellen a természetiföldrajzi törvények s az isteni igazságtétel parancsának? 1938, 1939, 1940 és 1941 az a négv történelmi esztendő, amelynek mindegyike az édes anyaföld egy-egv szép darabiát hozta vissza. Rövidség kedvéért I., II., III., IV. gyarapodásnak jelöljük e területeket, az I. alatt értve az 1938. évi (első) bécsi döntéssel visszacsatolt felvidéki íerületsávot, a II. az 1939 március és áprilisában visszatért kárpátaljai és északi terület, a III. az 1940. évi (második) bécsi döntéssel visszacsatolt erdélyi és keletmagyarorszáiíi terület, a IV. pedig az 1941-ben a Délvidékből igazgatásunk alá visszakerült terület. A Trianonban kereken harmadára lecsonkított ország az I., II. és IV. gyarapodás alkalmával *) Részlet a „Magyar Reviz ó 1920 1941" most megjelent történeti miinek abból az értékes fejezetéből amely az országgyarapodást a statisztika világánál mutatja be a kiváló szerző összefoglalásában. minden c.!4yes esetben nagyjából egyforma nagyságú, a regi anyaország 4%-át valamivel meghaladó területet kapott vissza. A 111. gyarapodás kimagaslik, minthogy keleten az anyaország területének 15.4%-a jött vissza, jóval nagyobb terület tehát, mint a másik három gyarapodás együttvéve. A mai országterület 172 ezer négyszögkilométert tesz, vagyis a régi anyaország területének 60.9%-a van ismét birtokunkban. A 172 ezer km2 kiterjedésű Magyarország többé immár területmérete szerint sem számít kis államnak, hanem olyan középállam, amelynél a délkeleteurópai nagy térségben területre csak Románia nagyobb. A trianoni 25 vármegye helyett ma 41, részben csonka megyékből cüyesítctt vármegve (ezenkívül 3 .közigazgatási kirendeltség). 11 helyett 21 törvényhatósági jogú város, 150 helyett 264 járás, 45 helvett 70 megyei város végzi a közigazgatást; a községek száma pedig a négy gyarapodással közel kétszeresre emelkedve, jelenleg 6.583. Az I. és a IV. területgyarapodás egyenkint több mint 1 millió, a második területííyarapodás 700 ezer, a harmadik pedig 2 és félmilliót meghaladó lakossal növelte meg a trianoni terület népességét. A trianoni csonka területen a magyar anyaország népességének 41.9%-a élt, míg ma a négyszer növekedett országterületen kereken kétharmadrészc él. 1941-ben ugvanis — becslés szerint — d. rÓLíi magyar anyaország területén 22.2 millió lélekkel számolhatunk, a megnagyobbodott ország népessége pedig az 1941. évi népszámlálás szerint 14.7 millió. Népességben tehát nagvobb hánvadot (66%) birtokolunk, mint területben. (60.9°M. Három évtized alatt, 1910-től 1941-ig a mai orszátíterületen 12.1 millióról 14.7 millióra nőtt, tehát 21.20/°-kal lett magasabb a lélekszám. A régi magyar anyaország kereken 10 milliót tevő magyar népességéből 6.7 millió magyar é't a trianoni területen, tehát a magyarságnak csupán 67.7%-a maradt a csonka hazában. Nem mehetünk el hallgatással Magyarország igazságtalan feldarabolóinak ama cinizmusa mellett, hoüy amikor az új országhatárokat a nemzetiségi elvre hivatkozva szabták meg, Magyarország magyar anyanyelvű népességének harmadrészét (32.3°M helyezték idegen államok impériuma alá, ami közel 3 és félmillió magyar számára jelentette az elnyomatás kálváriáját. Az utódállamokba bekebelezett maCyarsáü a politikai, kulturális és gazdasági elnyomás súlya alatt erősen pusztult, nem is szólva arról, ho<4y még papíron is fogyasztották, amennyiben a népszámlálások a szabad bevallás akadályozásával, névclemzésével s a magyar zsidók külön nemzetiségként való számításával c^yre kevesebbnek mutatták ki a magyarságot. így az 1910. évi magyar népszámlálás a később Cseh-Szlovákiához csatolt északi területeken 30.2%-nyi magyar népességet talált. Csupán Szlovákiában, vagyis a régi Magyarország Tótföldjén 1910-ben 21.5% volt a magyarság aránya, amely a cseh hivatalos adat szerint két évtized múlva 17.2°/n-ra olvadt le s természetesen, ha 1940-ben is tart a cseh uralom, a cseh népszámlálások a magyarság további térvesztéséről számoltak volna be. Erdélyben az 1910-ben 31.9