Magyar külpolitika, 1942 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1942 / 6. szám - Moldvai magyarok

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA „Cseh (nem „cseh-szlovák") és jugoszláv barát­ság" címmel a lap ez év január 20-iki számában je­lent meg. Ez közli az érdeklődőkkel, hogy Benes „Csehszlovákia elnöke" január 19-én Londonban lunch-öt adott Péter „Jugoszlávia királya"' tiszte létére. Jelen volt a két „államfőkön1' kívül a lunch­on Sramek .csehszlovák miniszterelnök" és Jova­novics, „jugoszláv miniszterelnök" is. Kz alkalom mai — írja a lap — elhatározták, hogy a csehszlo­vák-lengyel és görög-jugoszláv szövetséget .egy­máshoz fogják kötni". Azonban — jegyzi meg za­vart hangon a kommüniké - ez csak akkor jöhet majd létre, ha a cseh szlovák fentérintett megálla­podást majd „átalakították" egy valódi cseh-lengyel federációra. Az erre vonatkozó előkészítő tárgya­lások — folytatja a lap — az ugyancsak fentis­mertetett Balkán-Unióra vonatkozó megbeszélések megkezdése előtt bár már megindultak Csehszlo­vákia és Lengyelország között, de később „abba maradtak". Hogy miért, azt nem írja a Times. En­nek ellenére megnyugtatja olvasóit, hogy a tárgya­lások újból megindulva valószínűleg mégis már „rövidesen" kedvező eredménnyel fognak bezá­rulni. Valószínű az is, — teszi hozzá a lap - hogy az Uj-Középeurópa c két szövetség egyesítése alapján fog majd létre jönni. Benes a lunch-ön el­mondott beszédében kijelentette, hogy az új rend Európában csak regionális szerződések, illetve konfederációk alapján képzelhető el, viszont Pé­ter király — óvatosan — csak arról nyilatkozott toastja során, hogy ő, miként elhunyt apja is, min­denkor nagyrabecsülte és fejlesztette országának í Csehszlovákiához fűződő barátságát. Ennyit mond a Times közleménye, harmadik szövegünk. Azóta csend van s a nagy londoni lap által rövidesen be­fejezőnek jelzett tárgyalások a két hataVni csoport között úgy látszik még most sem fejeződtek be, sőt nincsen hírünk a lengyel-csch-szlovák federá­ciós tárgyalások sikeres lezárásáról sem. A három szöveg kétségtelenül azt mutatja, hogy egyes fejekben még mindig az ábrándok ta­karják el a valóságot. Az új európai realitás azon­ban azt kívánja, hogy a jövő csak olyan független és önálló államok baráti viszonyára támaszkodjék, amely nem külső behatásra, feltételek megtartása eseten, előre kiagvalt megállapodások és uniók alapján- jön majd létre, hanem szabad akaratból, a kölcsönös igények kielégítése s a középeurópai ál­lamok nemzeti egységének és jellegének figye­lembe vételével. A Budakalászi Textilművek Klinget Henrik Rt. mér­lege. A Budakalászi Teltiliművek Klinger Menrik Rt. t. évi rendes közgyűlésen az előző évi nyereség áthozattal együtt 1' 290.490.07 nyereséget állapít meg, amelyből a közgyűlés osztalékra részvényenként '12.— pengőt, tehát összesen 240.000.— pengőt fordít. Olvassuk és terjesszük a Magyar Külpolitikát Moldvai magyarok. Most jelent meg egy könyv a moldvai magya­rokról, mely, azonkívül, hogy tökéletes leírása a Moldvában élt és élő magyarság helyzetének és történetének, egyúttal a magyar lelkiismeret fel­jaj dulá&a is. Figyelmeztetés arra, hogy mi a köte­lességünk a magyar hazától távol élő testvérekkel szemben. A moldvai magvarok őstelepülők. Nem is él­tek soha Magyarországban. Hzer évnél régibb idő óta Moldva a lakóhelyük és történetileg és lelkileg mégis elszakadtak és száműzettek Nemes ik mi, ők is érzik ezt. A moldvai ma­gyar ének szerint: Moduvának nagy az híre. Istenem, végy ki belőle. Mert, ha ki nem véssz belőle, Megemészt a bánat benne. Honnan e soha ki nem aludt honvágy a soha nem látott haza után? Az az emlékezés pedig, amellyel a magyar­ságtól a vándorlás idején elszakadt;-kra gondo­lunk, ma is eleven. Julián barát rokonkereső szen­vedélye minden magyarban él. És él az a fájdalom is, hogy e testvérek nem találták meg az igazi. Is­tentől kijelölt hazát. Hogyan? Hát valamely nép nem találhat ha­zát akárhol a föld kerekén? Nem mindeüv. borát, búzáját hol termeli? Hol építi városait? Hol szü­letik, hol temetkezik? Nem, nem mindegy. Min­den népnek Istentől kijelölt és választott hazája van, ahol hivatását teljesítenie kell nem azért, mert ott jó sora van, vagy nincs, hanem, mert ott k^detése, isteni és történelmi hivatása van. A magyarság földiében ezt a hivatását sze­reti és ezt szereti tulajdon népében is. \ legmé­lyebb nemzeti öondolat és nemzeti törvény ebben a verssorban él: Itt élned, halnod kell. Éppen ezért mindem, a határon túl került ma­gyar a nemzet valódi vér- és lélekvesztesé'ge és mindegy, hogy ezek a magvarok most, vagy ezer év előtt vesztek el számunkra. Mindig ott él ben­nünk és bennük a történelmi parancs, hogy ezeket a magyarokat visszaszerezzük a magyar föld és a magvar történelmi hivatás számára. Sicu'usnak a moldvai magyarokról írt könvvé­nek értéke, eltekintve történeti érdemétől, az ősi, juliáni feliadat folytatásának parancsában van. A magyar történelmi hivatás mai parancsa az ország megtartása mellett a magyarság teljes szám­ban való megtartása is. A moldvai magyarok, székelyek, csángók, egymilliónyian voltak. Ma számuk nem több mint­egy kétszázezernyinól. Ma, a népesség áttelepítési korában, még visszaszerezhetők. Hasztalan köve­telnénk számukra kisebbségi jogot. Ezek a joyok folyton csökkennek, a moldovai magyarság számá­val együtt. Mi azonban sem idehaza, sem a határon túl, nem akarunk sem a kihaló, sem a beolvadó népek sorában szerepelni. A moldvai magyarok maguk folyamodnak hozzánk, maguk érzik a magyar történelem útját, mikor bízván Magyarországban, fölkiáltanak:

Next

/
Oldalképek
Tartalom