Magyar külpolitika, 1942 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1942 / 6. szám - Olaszország és Erdély [könyvismertetés]

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA Halljuk, hogy ez a mi századunk a „kis ember százada". Bennünket legfeljebb az új jelszó lephet meg, annak tartalma azonban nem. A magyar politikai élet körülbelül tíz éve intenzíven foglalkozik a kisemberrel és szinte központi problémájává avatta. A kis emberre' való foglalatosság közben azonban nem szabad a kis nemzetekről megfeledkezni. A háborút követő időben ezeknek a problémájuk talán sokkal aktuálisabb, esetleg égetőbb lesz mint a kisemberé. A kis nemzetek problémájának ket oldala van. Az egyik a nagyok felé mutat. Nem akarnak ők semmiféle címen a nagyok árnyékában eltűnni, hanem változatlanul ragasz kodnak saját külön lényükhöz, élethez való jogukhoz és bármennyire hangoztatják és elfogadják i> egy új nemzetközi világ nagyméretüségét, abban változatlanul cselekvő tényezők, önálló tagok akar nak maradni. Ez a kérdés sokat foglalkoztatta már eddig is a kis és nagy népekit egyaránt és szinte már egész irodalma támadt. Van azonban a kérdésnek egy másik oldala is, ez pedig a kis nemzetek egymáshoz való viszonya. Az első világháború után a kis népek egy részét kijátszották a másik rész ellen. Amazok voltak a zsandárok a nagyok szolgálatában és igyekeztek emezeket mmden erejükkel lefogni. Tudjuk, ennek nem jó vége lett. Azok fizettek rá erre legjobban, akik legnagyobb buzgalommal vállalták ezt a nem éppen dicső szerepet. Nem szabad még egyszer ebbe a hibába esni. A kis népek nem válhatnak a nagyok függvényeivé és mindenekelőtt nem szabad őket egymás ellen felhasználni. Sokkai többet fog ezzel szemben a jövő európai közösségének használni, ha megoldjuk ezeknek a problémáit és ezáltal kiküszöböljük az ellentétek lehetőségét. Ez áll különösen a dunavölgyi kis népekről, amelyek már eddig is olyan sok fejtörést okoztak a világ hatalmasainak, de természetesen önmaguknak is. Nem szándékunk itt problémáik sokféleségébe belemélyedni, azok összetevőit felfedni. A megoldás részleteire sem akarunk kitérni. Inkább csak az irányelvet keressük, amelynek alapján a megoldás aránylag könnyen lesz megtalálható. Ez az irányelv pedig az igazságosság elve A magyar politika huszonötéven át váltig ezt hangoztatta és követelte annak megvalósítását. Még nem is tért ki mindig annak taglalására, hogy mit tart igazságnak. Vannak általános érvényű igazságok, amelyekkel mindenki tisztában van és amelyeknek alkalmazása nem bonyolult. Magyarország hajlandó volt az érdekelt népekkel együttesen kutatni azt, mi konkrét esetben az igazság, később, mikor kiderült, hogy a másik fél nem ezt, hanem az igazság szabotálását akarja, átadta ügyét egy igazságos döntőbírónak. Mindezzel utat mutatott arra. kis népek közölt miként lehet a még megoldatlan problémákat megoldani. A mostani háború után lehetetlen lesz kikerülni a kis népek problémáinak a megoldását, de lehetetlen lesz az egyedül járható utat, az igazság útját elkerülni. Hiába a szociális fejlődés nagyfokú hasonlósága, hiába az érvényes szociális elvek azonossága, a jövő békés fejlődését ez egymagában nem biztosíthatja, ha ugyanakkor égető politikai problémákat magukra hagyunk. A kis ember százada nem jöhet ellentétbe a kis nemzetek érdekeivel, mert csak a kiegyensúlyozott nemzetközi élet biztosíthatja véglegesen a belső társadalmi egyensúlyt. Bármilyen hangerővel kürtölik is világgá, hogy a mi századunk a kisemberé, mi itt a Dunavölgyében nagyon jól tudjuk, hogy ezzel nem lehet elhallgattatni sem megoldani a kis nemzetek problémáit, kezeket pedig meg lehet oldani, nem erőszakkal, nem egymás kijátszásával, hanem egyesegyedül a Magyarország által mindig hangoztatott igazság keresésével és megvalósításával. Olaszország és Erdély. Vellani-Dionisi, a jeles olasz publicista „A második bécsi döntés" címen könyvet írt Erdélyről. E könyv magyarázata és egyúttal folytatása is, az olasz politika magyar vonalának, mely immár ezer esztendős. Olaszország előtt Magyarország soha nem volt terra incognita, sohasem élt abban a történelmiföldrazi tudatlanságban Magyarország felől, amiben annyi nagy európai nemzet lcledzett s amely tudatlanság oly végzetesen irányította az első világháború után az európai sorskérdések rendezését. Olaszország méltányos volt irányunkban a fegyverszüneti, majd a nyugatmagyarországi kérdésben. Ks az olasz nemzet vezetője, Mussolini állt mellénk elsőnek a revízió küzdelmeiben, mikor kijelentette, hogy a békeszerződések nem órökéletűek. Mellettünk állt a müncheni értekezleten, mikor felemlítette Magyarország igényeit, mellettünk állt az első bécsi döntéskor és. végre az Erdélyről szóló második bécsi döntés idején. Az olasz politika magatartás., Magyarországgal szemben oly régi, mint maga Magyarország és a magyarság vonzódása Olaszország iránt. Mind két ország megérezte, hogy sorsuk mély közössége köti őket össze. Olaszország mindig erős és tekintélyes Magyarországot akart s ha volt valaha ál landó, tehát hűséges politika, akkor az olasz nemzetnek Magyarország iránt való politikája valóban annak mondható. Vellani-Dionisi kön\ ve útmutatás arra is, hogy az olasz politika milyennek akarja látni a jövendő Magyarországot. Vellani-Dionisi, a tudós elfogulatlanságával egymás mellé állítja ü magyar es román torténelem párhuzamát és éppen a tudós elfogulatlansága győzi meg Erdély hivatásáról. Erdélyben eleven szervezetet lát. melynek lelke, hivatása van. K lélek és e hivatás ugyanaz, mint a magyarságé. E kis földön nagy eszmék virulnak, civilizáció szökken szárba, nemzeti és vallási szabadság él és erősödik. Erdély, mély magyar bölcseségével, egy nagy impérium átfogó szervezeté: mutatja. Vellani-Dionisi könyve az olasz politika magyar vonalának okadatolása. E könyv bizonyságot tesz arról, hogy az olasz-magyar politikai kapcsolat egyetlen mozzanata sem véletlen műve, hanem nag\ szellemeké, akik megérezték az olasz és magyar sors titokzatos közösségét. A mai olasz politika épp úgy erős Magyarországot akar látni Európában, mint a Szilveszter és Ince pápák Olaszor-