Magyar külpolitika, 1942 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1942 / 4. szám - Franciaország és az új Európa

8 MAGYAR KÜLPOLITIKA erősödése, Francia-Közép-Afrika, Kongó és Gabon elpártolása, majd a dakari támadás . . A nagyvilág joggal hihette, hogy ennek következménye mindenekelőtt a német-francia viszony megszilárdulása lesz. Ez látszólag be is következett Hitler és Pétain rendkívüli feltűnést keltett montoirei találkozóján, melyet tudvalevőleg Laval készített elő 01940 október 24.), de mielőtt a hivatalosan bejelentett és megerősített „montoirei politika" gyümölcsei megértek voina, Laval, akkori helyettes miniszterelnök és külügyminizter, ugyanazon év december 14-én kivált a kormányból. Ideiglenes őrizetbe vették, majd visszavonult chatcldoni birtokára, ahonnan később Parisba költözött. E merőben váratlan fordulat után sokan attól tartottak a legyőzött Franciaországban, hogy Németország habozás nélkül éreztetni fogja hatalmi súlyát, hiszen már akkor is tudvalevő volt, hogy a Wilhelmstrasse Laval személyében a német-francia megértés egyetlen komoly biztosítékát látja. És mi történt? Berlin ugyan értésérc adta a Pétainkormánynak, hogy a történteket rendkívül sajnálatosnak tartja, egyúttal azonban azt is éreztette, hogy a lezajlott eseményeket tisztára francia belpolitikai ügynek tekinti, annál inkább, mert az agg tábornagy külön nyilatkozatban hangsúlyozta, hogy a német-francia viszony továbbra is változatlan marad és Vichy minden igyekezetével megtartja a fegyverszüneti egyezmény feltételeit. Amikor az Egyesült-Államok 1941 novemberében beszüntették a Franciaországba irányuló élelmiszer szállítmányokat, Párisban mind gyakoribbak lettek a német-francia megbeszélések. A szovjet terveit keresztülhúzó német hadjáratnak szintén meg kellett volna gyorsítaniaa a német-francia baráti és szövetségi politika kialakulását. Berlin nem is gördített akadályt az ezirányú fejlődés elé: a német tényezők szívesen fogadták, hogy Laval megalapította Párisban a „Nemzeti Összefogás Párt"-ját, amelynek hivatalaiban nemsokára megkezdődött a bolsevizmus-ellcncs Francia Légió önkénteseinek összeírása. Másfelől egyre hevesebbé váltak az Észak-Franciaországot sújtó brit légitámadások — eddigi csúcspontjuk Párisnak és környékének bombázása volt, — partraszállási kísérletek történtek a bretagnei tengerszegélyen és St. Nazaireben, de Vichy még mindig nem mondta ki a döntő szót. Pétain és Laval szakításuk óta ismét találkoztak ugyan, csakhogy ez a tanácskozásuk eredménytelen maradt. Az ősz tábornagy meglehetősen gyakran fogadta rezidenciáján Leahy tengernagyot, Washington nagykövetét, aki az Egyesült-Államok hadbalépése óta mindent elkövetett, hogy akadályokat gördítsen a német-francia közeledés útjába. A feszültség napróLnapra nőtt. Berlin ugyan most is kitartott a hidegvérű rne.yfigyélő álláspontján. Viszont annál élesebb támadássorozatokat indított Vichy „kiváró" politikája ellen a párisi sajtó, napról-napra ismételve, hogy a győztes türelmének is van határa, és hogy a tengelyhatalmak a döntő tavaszi hadműveleteik megindítása előtt mindenképen tisztán akarják látni, hajlandó-e Franciaország résztvenni az új Európa egységes kiépítésében. Ebben a helyzetben Laval, saját kezdeményezésébőL megjelent Vichyben és kifejtette Pétain tábornagy előtt, hogy Franciaország külpolitikai helyzete percről-percre rosszabbodik, gyors döntésre van szükség, az „attentizmus", a várakozás folytatása az ország végromlására, a fegyverszünet óta elért eredmények megsemmisítésére vezethet, sőt huszonkét hónap multán felboríthatja magát a Fegyverszünetet is. Ls Pétain végre döntött, a nagy mérkőzés lezárult s Laval, mint az új kormány feje megalakította kabinetjét. * " A.^S Laval érzi, hogy Franciaország csak akkor találhatja meg érvényesülésének útját, csak úgy őrizheti meg birodalmi integritását,, és változtathatja át a fegyverszünetet barátságos megegyezéssé, sőt talán békekötéssé, ha számotvetve a maga belső erejével — mert hiszen lehetetlent senki sem követel tőle, — az eddiginél nagyobb mértékben vesz részt a bolsevizmus elleni küzdelemben és — ami ezzel egyértelmű, — az új, egységes Európa felépítésében. Abban a rádióbeszédben, amelyet Laval a mostani hatalomátvétel után intézett a francia néphez, félre nem érthetően hangsúlyozta: „ . .. a francia-német közeledés előfeltétele Európa békéjének''. — Majd így folytatta: — „Montoireban olyan győztest találtunk, aki nem akart viszszaélni győzelmével és Franciaországnak az új Európában múltjához méltó helyet ajánlott fel. Montokéban fogadtatott el az alapelve annak az új politikának, amelyben Franciaországnak sem becsülete, sem létérdekei nem esnek áldozatul.. . Ehhez az úthoz kötöttem le magamat. Ezt fogom követni. Nem látok más utat hazám boldogságának biztosítására." Kell-e ennél világosabb beszéd? Laval ott folytatja, ahol 1940 december 14-én abbahagyta: össze kívánja egyeztetni hazájának becsületét s létérdekeit Németország és az új Európa becsületével és létérdekeivel. Berlin természetesen örömmel látja Lavalt a francia kül- és belpolitika felelős intézőjeként. de egyelőre nem von le e tényből messzebbmenő következtetéseket, míg az új kormány cselekedetei önmagukért nem beszélnek. Ugyanerre az álláspontra helyezkedik Róma is. Berlin vár. Róma vár. Laval pedig egész politikai tudását latbaveti, hogy azt tehesse, amit jónak lát. G. L. MAGYAR KÜLPOLITIKA Szerkesztőbizottság: Dr. Sziklay János szerkesztő, dr. Fali Endre a Magyar Revíziós Liga ügyvezető-igazgatója, dr. Faluhelyi Ferenc egyetemi tanár, dr. Szerelemhegyi Ervin Neller Mátyás. A szerkesztésért és kiadásért felelős: Csikszentmihályi Sándor László. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Mozsár-utca 9. Telefon: 12—28—97. Előfizetési ár egész évre 18 pengő. Postatakarékpénztári számla: 16.123. Hungária Lloyd Lapkiadó Vállalat rt. Fővárosi Nyomda Rt. Felelős vezető: Duchon János.