Magyar külpolitika, 1942 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1942 / 3. szám - Románia és a balkáni orosz törekvések

8 MAGYAR KÜLPOLITIKA ciai okiratok, amelyek orosz részről hol Parishoz, hol Bécshez vagy Berlinhez intézett előterjesztéseket tartalmaznak az oláh fejedelemségek felosztására vonatkozólag. Stere orosz forrásokra és nyilatkozatokra mutat rá annak bizonyítékául, hogy a nyíltan hirdetett orosz balkáni előretörésnek mennyire útjában van a független és nem szláv Rümánia, amelynek leigázására természetszerűen törekszik a nagyorosz politika. Idézi többek között Mitrofanoff szentpétervári egyetemi történetprofesszornak Hans Delbrück berlini egyetemi tanárhoz intézett nyilt levelét Oroszország és Németország egymáshoz való viszonyáról. Ebben a hírneves orosz tudós az első világháború kitörésének küszöbén leplezetlen nyíltsággal leszögezi, hogy „Oroszország számára a balkáni kérdés nem fényűző háború, nem a pánszlávok kalandos álma, hanem ennek megoldása kétségtelenül politikai és gazdasági szükségszerűség". Az egész orosz költségvetés az exporton nyugszik, amelynek kétharmada a déli kikötőkön halad át és azután a török uralom alatt lévő tengerszorosokon megy keresztül. Ha tehát ezt a kijáratot el lehet zárni — amint ezt az olasz-török háború eléggé megmutatta —. akkor Oroszország egész külkereskedelme megbénul és ennek a megrekedésnek gazdasági következményei ki nem számithatók. Csakis a Boszporus és a Dardanellák orosz részről való birtokbavétele vethet véget ennek a tűrhetetlen állapotnak. Másrészt — Mitrofanoff szerint — Oroszország soha nem maradhat közömbös a Balkán-félszigeten élő déli szlávok sorsa iránt, mert ezek a kis államok alkotják mindenekelőtt a szorosok hátvédelmét.'* Tehát még egyszer hangsúlyozni kell: ,,a Dél felé való orosz törekvés (Drang nach Süden) történeti, politikai és gazdasági szükségszerűség és így ez az idegen állam, amely ennek a törekvésnek útját állja, magától értetődően ellenséges állam." Majd ezt írta: „Oroszország beleütközött mindig és beleütközik most is az ő legéletbevágóbb problémájában minden lépésnél a németek közvetlen avagy közvetett ellenállásába; ennélfogva Oroszország számára egészen világos a helyzet: amíg ez a fennálló helyzet változatlan marad, az út Konstantinápolyhoz Berlinen keresztül vezet." Stere ebből a nagysúlyú, nyilt álláspontból levonja az önként adódó következtetést: az orosz balkáni törekvéseknek útjában fekvő független rumán államot is Oroszország megsemmisítendő örökös ellenségnek tekinti. Erre nézve Stere utal egy másik döntő bizonyítékra: L. A. Casso-nak, az orosz császári kabinet miniszterének könyvére, amely 1913-ban jelent meg, „Oroszország a Dunánál" sokatmondó cím alatt. A tényleges szolgálatot teljesítő orosz miniszter így elmélkedik: „Kétségtelen, hogy a mi terveink kezdetben sokkal szélesebb keretben mozogtak; 1806-ban azt hittük, hogy harc nélkül meghódíthatjuk mindkét oláh fejedelemséget (a Havasalföldet és Moldovát) és hogy azokból négy orosz tartományt szervezhetünk, de végül is kénytelenek voltunk egy szerényebb szerzeményre szorítkozni, amelyből csupán egyetlen besszarábiai tartományt lehetett alkotni. De ez sem volt haszon nélkül való, mert közelebb hozta Oroszországot a Balkánhoz és megadta a lehetőséget, hogy szilárdan megvetve lábunkat a Dunánál, felkészülhessünk egy későbbi terjeszkedésre az ottomán birodalom rovására." Ugyancsak nagyon világos beszéd F. P. Fonfon-nak, a Bukarestben jól ismert orosz diplomatának Stere által említett és ugyancsak Casso könyvéből idézett nyilatkozata is. „Ez a nép — a rumánok — külön jellegű és nem tudom eltitkolni, ha a térképre nézek, mindig bosszúság fog el. hogy ez a szlávoktól idegen nyolc milliónyi nép ide telepedett a Kárpátok szépséges lejtőire a szláv népek közé, mert megadályozva azok egyesülését, ha ezek helyett a rumánok helyett itt szerbek avagy bulgárok laknának, akkor milyen egyszerűen oldódna meg a keleti vagy szláv kérdés." Ismeretes, hogy a szovjet is változatlanul lenntartotta Katalin cárnő messzeterjedő délkeleteurópai terveit és már a húszas években előzetesen és formailag felállította a Moldovai tanácsköztársaságot, amely a Dnyeszter és a Bug közötti déli részen kívül kiterjedt a rumán uralom alatt álló Besszarábiára, Bukovinára, sőt hír szerint Moldovának a Szerétig terjedő keleti részére is. Amidőn tehát közel két év előtt Moszkva újra birtokba vette Besszarábiát és ezen felül még Bukovinát is, megjelent újra a Rúmániát megsemmisüléssel fenyegető örök orosz veszedelem. A mult és jelen nyilvánvaló tanulságai azt mondják Rumániának, hogy nemzeti és állami létét csak úgy tudja megvédeni, ha szorosan csatlakozva Németországhoz és a bolsevizmus ellen vele. együttharcoló hatalmakhoz, „arccal egészen Kelet felé fordul" és ott épít ki magának minél erősebb gátat az örök fenyegetést jelentő bolsevista-pánorosz veszedelem ellen. A Wiener Allianz Biztosító Részvénytársaság. Magyarországi Igazgatósága Budapest, VI., Vilmos-Császár-út 33 sz. alatt megkezdte működésér Az Allianz a legnagyobb európai biztosítási koncernhez tartozik és a kárbiztositási ágazat minden fajával foglalkozik. A Gschwindt-féle Szesz-, Élesztő-, Likőr és Rumgyár részvénytársaság f. é. március hó 7-én megtartott rendes évi közgyűlése az 1941. évre részvényenként 40.— pengő, hányadrészvényenként 8.— pengő osztalék kifizetését határozta el. MAGYAR KÜLPOLITIKA Szerkesztőbizottság: Dr. Sziklay János szerkesztő, dr. Fali Endre a Magyar Revíziós Liga ügyvezető-igazgatója, dr. Faluhelyi Ferenc egyetemi tanár, dr. Szerelemhegyi Ervin Neller Mátyás. A szerkesztésért és kiadásért felelős: Csikszentmihályi Sándor László. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Mozsár-utca 9. Telefon: 12—28—97. Előfizetési ár egész évre 18 pengő. Postatakarékpénztári számla: 16.123. Hungária Lloyd Lapkiadó Vállalat rt. Fővárosi Nyomda Rt. Felelős vezető: Duchon János.