Magyar külpolitika, 1942 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1942 / 2. szám - Államrendszer és vallás

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA nyugodhatik egyedül a dülöngő házak és rongyokban csüngő ruházat bemutatásán. Államrendszerünk és a szovjet között való különbség nem egyedül a nép jólétének különbségi fokában áll. Nem, éppenséggel nem. A szovjet ellen való irtózatnak akkor is meg kellene maradnia, ha a szovjet minden lakója selyembenbársonyban járna és palotában laknék is. Ezt mondják a bezárt templomok. Nem szabad a hazát úgy felfognunk, melynek csak adnia és osztogatnia kell. Nem érezzük és ne érezzük soha — olyan proletároknak magunkat, akik az állam céiját az olyan-amilyen kenyérosztogatásban látják. Az államnak ilyen felfogása döntötte végromlásba a szabad köztársasági Rómát. Mi tudjuk, hogy a haza áldozatokat követel és hajlandók vagyunk ez áldozatokat meghozni — a rozzant házakig és rongyos ruhákig is. Nekünk volt s meglehet, ma is van, holnap is lesz, rongyos gárdánk, melynek rongyaira mindig büszkék leszünk. Az állami konstrukció nem pusztán parancsoló mechanizmus, nem csupán közigazgatás, nem csupán szövevényes bürokrácia, hanem lélek is. Mutassuk meg, hogy e lélek az, mely nélkül az államban élő ember élete merő rabszolgaság, akár óriási vasbeton palotákban, akár sárkunyhóban lakik. Az állam lélek is. Éppen az utóbbi idők gyors és gyorsan összeomlott államalkotásai mutatták, hogy államot nem lehet mesterségesen építeni, mint ahogy például a beszéd sem születik meg előre föltett szándékból. A mesterséges állam éppoly halott, mint a mesterséges nyelv. Nem véletlen, hogy a valódi állam már kezdetekor mélységes összefonódottságban van a vallással, sőt igen sokszor abból születik. A valódi állam egész életén át megőriz valamit teokratikus jellegéből. Érzi, ha nem akar semmissé, puszta emberi tákolmánnyá válni, a földi sorsot égi elveken kell igazgatnia. Nemcsak a Római Szent Birodalom, hanem minden állam, mely az állam nevet megérdemli, csak félig földi. Félig az ég felé fordul. Vagyis felel arra a kérdésre, megállhat-e, tettei alapján, az örök Bíró előtt? A lelkiismeret legmélyebb kérdései erre a feleletre várnak és az állam, mely a polgár vagyona, élete, családja és jövendője felett rendelkezik, csupán rettentő és vak zsarnok, ha e kérdéssel semmi összekötetése nincs. A bezárt templomok a szovjetnek erre az alaphibájára mutatnak. Az ilyen állam hiába játszik kegyes szerepet ma, holnap a legkegyetlenebb lehet. Mi biztosítja törvényei igazságát és állandóságát? Ma jónak mondhatja azt, amit tegnap vétkesnek mondott, ma parancsolhatja, amit tegnap tiltott. Mi az a kőszikla, melyre épít? Elemeiben csak változás van, nincs benne semmi az örökkévalóságból. Állam, melynek nincs összeköttetése a hittel, voltaképpen örökös háború és belső válság színtere, melyben csak az élet és jog bizonytalansága bizonyos. A modern állam legnagyobb tévedése, hogy ki akarta magát tépni a hit kötelékeiből. Az állam cinizmusa, mely közömbössé tette a vallási kérdések iránt, nemcsak ostora népének, hanem valóságos megrontója és lealacsonyítója is: ellopja tőié hitét, lelkiismeretét, magasrendű céljait, legfőbb megbékélését, iránytűjét a jó és rossz csillagzatai között. Mit adhat ehelyett? Vájjon adhat-e az kenyeret, akiből kiveszett a részvét, a szeretet, az irgalom, az igazság legfőbb parancsa? Követelhet-e az ilyen állam másképp, mint puszta erőszak útján, engedelmességet? Vallástalan állam nyugalom idején: titkos korhadás, bajban pedig: szüntelen véres zsarnokság. Idézzük népünk elé a magyar államnak a hittel való összefonódottságát. Nem kell ehhez nagy varázserő: népünk maga is érzi azt. A magyarság története sok szenvedést jegyez fel, de lelkünk sohase szegényedett el és emlékezetünkből ki nem kophatik a jelszó, melyért mindenre, mindenkor készek voltunk: Istenért és szabadságért. A magyarság tudja, hogy emberi méltósága, szabadsága, élete addig tart, míg hite. Ezer esztendőn át nem csökkent szeretete Szent István koronája iránt és nem csökkent hite Magyarország patrónájának valódi védő erejében. Semmi sem tartott fenn eddig és nem tart fenn ezután sem, mint törhetetlen hitünk. Az a méltányosság és emberség, mely az igazi magyarságot jellemzi, az állam és hit összefonódottságából származik. Ez adja meg alkotmányunk állandóságát és erejét, a törvénynek tartósságát, a jognak és biztonságnak folytonosságát. A hit nem külső dísz nálunk. Ott ül törvényhozásunkban és minden intézményünkben. Állandó értéke nemzetünk egész valójának. Mi csak egy diktatúrát voltunk hajlandók elviselni a múltban, most és a jövőben: Krisztus parancsát. A magyar állam összeszövődött a krisztusi hittel, a krisztusi hit ragyog át minden törvényén, minden cselekedetén és akaratán. Ez tette nagy európai nemzetté, ez segített elviselni minden megpróbáltatást, ez szülte újra meg újra, ez tárja fel előtte a boldogabb jövőt. A magyar államnak ezt a princípiumát kell feltárni a nyomorék, csonka kísérleti és kísérteti államokkal szemben és akkor nem fenyeget az a veszély, hogy a magyar államiság elve kiszárad népünk lelkéből. Az állam mivolta felett, mióta a gyors tömegboldogítás terveinek korát éljük, a nagy tömeg is gondolkozik. A szovjetföldön lévő rozzant házak, rongyos emberek mellett fordítsuk figyelmét a bezárt templomokra, a testi és lelki nyomorúság főfő okozóira. Hadd lássa, hogy az istentelen szovjetállam vak, süket és néma bálvány és hadd lássa a szovjet-sötétséggel szemben ragyogni a maga államának égi fényét, krisztusi világosságát. Marius Olvasd és terjeszd a Magyar Külpolitikát