Magyar külpolitika, 1942 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1942 / 12. szám - Közép-európai tervek

MAGYAR KÜLPOLITIKA A MAGYAR REVÍZIÓS L.1CA HIVATALOS LAPJA XXIII. ÉVFOLYAM. 12. SZ. BUDAPEST 1942 Közép-európai tervek. Irla: Török Árpád. Közép-Európa mint politikai gondolat az első világháború folyamán lett szelesebb kórok előtt ismeretessé. Akkoriban, mint emlékezetes, Friedrich Naumann „Mitteleuropa" cimü könyvében adta ki a jelszót Közép-Európa egyesítésére. A háború kimenetele a Naumann-féle tervet tárgytalanná tette ugyan, de a középeurópai tervek azért továbbra is foglalkoztatták a világ közvéleményét Széles irodalma támadt ennék a kérdésnek, nemzetközi értekezleteken beszélték meg az alapelveket s a részleteket és különösen gazdasági téren állandóan foglalkoztak vele egyes intézmények. Természetes, hogy egy középeurópai gazdasági és politikai egység íeíépítése tekintetében a legkülönbözőbb tervezetek voltak forgalomban, amelyek egymással sokszor homlokegyenest ellentétesek \oltak. Az a nagy érdeklődés, amely a kérdés iránt fennállott, nem volt véletlen. Még ha elismerjük is, hogy a közép-európai gondolat divatos volt és sokan éppen ezért foglalkoztak vele, nem ok nélkül vált ez divatossá. Közép-Európa ugyanis változatlanul időszerű probléma volt. egyszerűen azért, mert nem \olt megoldva, mert megoldása égetően szükséges volt. ez a körülmény pedig izgatta a lelkeket és az elméket. Közép-Európa i'ödrajzi fogaima nem egyéges De ez a mi szempontunkból nem is fontos. Annyi bizonyos, hogy Nyugat és Kelet-Európa között, tehát a Német Birodalom es Oroszország között egy politikailag sok tekintetben kiforratlan térség terült el. A lengyel nép történelme, ethnikuma és po'itikai területe nem olvadt ömze teljes harmóniába, így tehát nem lehetett e/zel kapcsolatban véglegesen kiforrott helyzetről beszélni. Arról nem is kell részletesebben szólanunk, hogy a Habsburgmonarchia helyén kialakult politikai rendszer mindennek volt nevezhető csak kiforrottnak és véglegesnek nem. De nem volt az a Balkán sem. Az itteni népek nem éltek egymással egyensúlyban, tehát nem lehetett véglegesen kialakult helyzetről beszélni. A Balti tengertől az Aegei tengerig minden forrongásban, erjedésben volt, örökös nyugtalanság uralkodott itt és ennek hatása alatt a gazdasági viszonyok sem tudtak úgy kialakulni, mint az a terület adottságainak megfelelt volna. A most folyó második világháború kirobbanása bebizonyította, mennyire problematikus volt ez a közép-európai térség. Azok a feszítő erők, amelyek itt örökös nyugtalanságot idéztek elő, végül iö kirobbantották a második világháborút. >mintahogy annak idején a Balkán feszítő erői robbantották ki az elsőt. A háború azonban szintén nem végleges állapot. Hiszen éppen azért folyik, hogy általa végleges állapotokat lehessen teremteni. A középeurópai kérdés tehát változatlanul megtartotta időszerűségét, bár megoldása a háború utáni időre marad. Mindezek után nem csodálkozhatunk, ha a sok súlyosabbnak látszó probléma mellett KözépEurópa jövőjének kérdése is érdekli a világ közvéleményét, ha ismét forgalomba kerülnek középeurópai tervek. Ilyen tervekkel különösen a túloldalon foglalkoznak, ami annál érthetőbb, mert az angolszászoknak a Szovjetbirodalomhoz való viszonya számtalan részletproblémát vetett fel, amely nem kis fejtörést okoz nekik. Szívesen veszik ők a szovjet katonai segítségét, azonban azt már ők sem látnák szívesen, ha a szovjet Európában vagy akárcsak Közép-Európában is döntő befolyáshoz jutna. Ezért keresnek ők megfelelő megoldást Európa számára és ezért foglalkoznak az európai komplexumon belül újabban különös előszeretettel Közép-Európával. Hiszen ez van Oroszországgal szomszédságban és ez kerülhetne leghamarabb az orosz szellemi-politikai erők kisugárzásának hatása alá. Nem szándékunk itt a különböző tervekkel foglalkozni. Vannak azok iközött olyanok is, amelyek súlyos sérelmét jelentik a magyar érdekeknek, de vannak természetesen olyanok, amelyekről megfelelő módosítással lehet beszélni. Talán nem is fontos, a felmerülő tervczgetésekkel részletesebben foglalkozni, hiszen azok egyelőre csupán egyes politikusok vagy politikai körök céljai. Azonban már ma lehet azon elveket lefektetni, amelyek nélkül egy középeurópai végleges megoldás el sem gondolh^.tó. Ha egy politikailag kiegyensúlyozott és történelmi mértékkel mérve véglegesnek mondható Közép-Kurópát akarunk, akkor nem lehet tisztán csak tetszetős célszerűségi megoldásokat keresnünk, hanem bizonvos alapvető elvekre ke/1 figyelemmel lennünk és ezeket kell az új közép-európai politikai strukturáld in diadalra juttatni. Az első és legfontosabb elv. hogy az új Közép-Európában végleges béke legyen biztosítható. Kz magától értetődő feltétele mindenfajta nemzetközi rendezésnek. Hiszen ezért folyik a háború, ezért szoktak nemzetközi intézményeket létesíteni, ezért kötöttek a múltban az államok számtalanszor szerződéseket egymással, A béke biztosítása azonban nemcsak technikai feladat. 1918 után azért nem sikerült végleges békét teremteni, mert akkor ezt kizárólag technikai feladatnak tekintették, figyelmen kívül hagyva, hogy a béke a nemzetközi politikai életnek csak organikus terméke lehet, amelyet tehát csak a nemzeti organizmusok törvényszerűségeinek figyelembevételével lehet létrehozni. A hatalmi fölény csak ideig óráig