Magyar külpolitika, 1942 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1942 / 9. szám - Határmenti magyarok közt

8 MAGYAR KÜLPOLITIKA közepén határozatlankodnék. Egy kis billenés, egy kis további nemtörődömség s örökre elvesznek számunkra ezek a minket jogosan megillető népegysegek. Még magyarok ők, sőt vannak, akik büszkék magyarságukra, de azt is már tört, dara bos beszéddel s idegen hangzással jelentik ki. Ha keresem őket, nehezen találom meg, nem könnyű telismerni őket, mert vagy idegeneknek látszanak, vagy pedig magyarrá változó nemzetiségeknek mutatkoznak az avatatlan előtt. Szinte egyénenkint kell megismernünk és tanulmányoz nunk őket, hogy tudatunkban elhelyezni és megtelelő helyre osztályozni tudjuk. A nehéz felismerésből kifolyóan néha nemzetiségekként kezelik őket, holott nem tartoznak az asszimilálhatatlan népeink köze. Szerencse, hogy még nem érzik át a mai felvilágosult kisebbségek hivatástudatát és szellemi öncelúságra vonatkozó törekvéseit. A más nyelvvel csak idegen sallangot vettek föl, az öntudatosság még hiányzik náluk. Cselekedeteiket még a more majorum elvei kormányozzák s ez a nagy parancsnok életük minden megnyilvánulásába beleszól. S addig a miénk az elveszendő lélek, amíg az ősök szokásai uralkodnak rajta, amig az élet ezerarcában a múltra támaszkodhat. Csak vissza kellene vezetni a kiindulási pontra; az elindulás könnyű volt, a visszatérés azonban nehéz, mert az útvonalat a megnemértés és a tudatlanság scyllái teszik nehézzé. Az átváltozás folyamata és ideje is egyénenkint különböző. Sokszor, az átlényegülés előtti idő szakban csak az anyanyelv fokozatos felejtésérői lehet szó. Ilyenkor jelentkezik a magárahagyottság érzete, az az érzés, hogy én nem tudom, hogy hová tartozom, én kis pont vagyok, én semmit sem számítok a többmillió magyar rengetegben, fajtársaim úgylátszik megfeledkeztek rólam s a mellémsodort sorstársaim nem testvéreim, polipkarokkal körülölelnek engem, mintha testiséggel védenének s nem engednek vissza. Pedig valami mágikus érzés úgy húzza visszafelé emberünket. Talán egy régen hallott kis dal foszlánya, talán az a tulipán a ládán, talán öregapám díszfokosa, talán egy vibráló emlék a kaszárnyából, — ki tudná ezt megmondani! A környezet hatása uralkodik rajtuk s ezért legelőször a nyelv pusztul. A következő mozzanatok az összetartozás tudatának elvesztésében nyilvánul meg. Lassankint mindig több- és több hozzánkkötő szál szakad el s a mi magyarunk egyszerre csak magára marad. Elmarad az ősi nyelv, a szép szokások, a regék, elmaradnak kukoricái osztáskor a mondák és a mesék s a pezsdítő s a szomorú dalok. A fajtája és ősi nemzete iránt közömbös ember áll előttünk, aki nem tudja, hogy merre menjen, vissza, vagy előre s magánosan botorkál az idegen utakon. Néha évtizedek telnek el az egyes fokozatok között még akkor is, ha a hatások s az azok következtében előforduló tendenciák állandóan egyirányúak. Tömegben sokkal nehezebben történik az átalakulás, mert akkor önkéntelenül is védekezésre gondol az egyén s az összesség megtartó ereje jobban érvényesül. A mostani világégésben össze kell gyűjtenünk a magyarokat a világ minden tájáról, hogy együttes erővel szállhassunk szembe a ránktörő veszedelmek ellen. Addig is, amíg ez a korszak lezárul, egy kis figyelmet szentelünk ennek a kérdésnek is s törekednünk kell arra, hogy hatékony népműveléssel visszavezessük a tétovázó magyarokat a helyes útra, elhagyott testvéreik közé. IRODALOM Magyarok és bolgárok. Most, mikor minden nép közeli és távoli testvérek után tapogalódzik, kétszeres jelentősége van Fehér Géza és Göllner Aladár Magyarok és Bolgárok című könyvének, mely a két nép testvériségét és sorsának összekapcsolódását rajzolja. A testvériséget nem szüntette meg az, hogy a bolgárok nyelve a szláv lett. A nyelv változása, erre számos példa van, nem jelenti a nép elmúlását, gyökerében való megváltoztatását. Nem értjük finn testvéreink nyelvét sem, de megértjük lelkét, mert a lélek változhatatlan. Mély párhuzamot mutat a magyar-bolgár sors is, amint Fehér és Göllner könyvebői elébünk tárul. Ugyanaz a vonzás nyugat felé, ugyanaz a dunamenti sors. Összekapcsolódik a magyar történelem a török ellen való küzdelemben, Kossuth emi grációjában, de legislegjobban a revízióért mind máig való törekvésben. Történelmi sorsunk, gazdasági és földrajzi helyzetünk mind egymásra utal. A nagy együttműködés, mely felé magyar és bolgár egyaránt törekszik, mutatja az utat és módot, melyről Európa minden népe megtanulhatja az eljövendő béke módszereit. Ennek szemléltetése — a történelmi tanulságon kívül — Fehér Géza és Göllner Aladár Magyarok és Bolgárok című köny\ ének egyik legnagyobb érdeme. Minden nélkülözhető darab meleg ruhát szolgáltassunk be a harctéren küzdő katonák részére! MAGYAR KÜLPOLITIKA Szerkesztőbizottság: Dr. Sziklay János szerkesztő, dr. Fali Endre a Magyar Revíziós Liga ügyvezető-igazgatója, dr. Faluhelyi Ferenc egyetemi tanár, dr. Szerelemhegyi Ervin Neller Mátyás. A szerkesztésért és kiadásért telelős: Csikszentmihályi Sándor László. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Mozsár-utca 9. Telefon: 12—28—97. Előfizetési ár egész évre 18 pengő. Postatakarékpénztári számla: 16.123. Hungária Lloyd Lapkiadó Vállalat rt. Fővárosi Nyomda Rt. Felelős vezető: Duchon János