Magyar külpolitika, 1942 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1942 / 9. szám - Európa és a magyar élettér

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA több gazdasági tájegységre vagy ha úgy tetszik élettérre bomlik. Ezek az életterek szükségképpen kiegészítik egymást de egyik a másiknak nem szolgai függvénye. A középhatalommá növekedett 15 milliós Magyarország gazdasági súlyával egyik igen jelentős tényezője egész Európának. Ez a jelentőség csak akkor domborodik ki igazán, ha országunkat ebben a délkeleteurópai gazdasági egységben vizsgáljuk. Letagadhatatlan tény az, hogy a megnagyobbodott ország minden téren Délkeleteurópa Nézető országa. Népessége legnagyobb, kultúrája legmagasabb és ami a legfontosabb, ipara a legfejlettebb. Kétségtelen az, hogy mezőgazdasági ország vagyunk és iparunk nem mérhető össze a nyugateurópai országok iparával; viszont, ha egészségesen rendezzük a jövő Európáját, úgy iparunk odáig fejlődhet és fejlődik is — hogy Délkeleteurópának, ipari szempontból, ha nem is Németországa, de Franciaországa lehetünk. (Azért említjük Franciaországot, mert az nagy ipara mellett mezőgazdasági ország is.) A magyar élettér vizsgálata szempontjából elengedhetetlen a magyar ipar állapotát és különösképpen fejlődését megvizsgálni. A magyar ipar fejlődése nemcsak magvar érdek, de általános délkeleteurópai érdek is. Ha ezen a földrészen csak agrár országok vannak, úgy a gazdasági élet vas törvénye szerint ezek a mezőgazdasági országok ki lesznek szolgáltatva a gazdagabb, a kultúráltabb és hatalmasabb ipari országoknak. A múltban a történelem folyamán mindig az ipari országok oldalán volt a hatalom és a jólét. A délkeleteurópai gazdasági egységnek létérdeke egy iparos ország, mert ellenkező esetben nem élettere lesz a nyugati iparos államoknak, hanem gyarmata. Egy ország ipari országgá való fejlődésének lehetőségét elsősorban annak földjén található nyersanyagok tömege határozza meg. Legalább is így volt a múltban. Viszont a jövőben a közlekedési eszközök rohamos fejlődése úgy fogja megváltoztatni ezt a fönti igazságot, hogy e<>v ország ipari fejlődését legfőképpen a földjét lakó emberanyag iparra termetíségétől függ, ha pedig ez így van, akkor nincs mitől tartanunk, mert nemcsak földünkön és földünkön található nyersanyagokat leszünk képesek ipari produktumokká átváltoztatni, hanem Délkcleteurópában található nversanyagok nagyrészének is feldolgozói lehetünk. Hogy a magyar különösen alkalmas az iparra, azt bizonyítják egyes kifejlett iprágak produktumai, melyek a jóval kedvezőtlenebb körülmények között is nemcsak versenyképesek a külföldi iparokkal textil, bőripar, de gyakran minőséüükke' verik a nagyipari országok termékeit (pl. izzólámpa). A fajta iparra termettségét bizonvítják még a külföldre vetődött magyar munkások tömegei is. Amikor az idehaza még gyakran földmunkás magvarok külföldre jutottak és fejlődésüket semmiféle kötöttség nem akadályozta, kiváló iparosokká váltak. Például a Franciaországban dolgozó mintegy 30.000 magyar munkás jóval nagyobb megbecsülésnek örvendett a háború előtt, mint a német, a belga, vagy a svájci munkás társai, nem is beszélve a szerb, a lengyel, az olasz vagy a román munkásokról. Annyira, hogy a gazdasági válság idején ezrével bocsátották el Franciaországban az idegeneket, a magyarok mindig legutoljára vesztették el munkájukat. Erről sok száz munkavezető és gyárigazgató levele tanúskodik a párizsi Magyar Ház irattárában. Ugyanez áll a belgiumi, sőt amerikai magyar munkásokra is. Ha elfogadjuk azt, hogy Délkeleteurópa a maga különleges termelési viszonyaival, valamint geopolitikai helyzetével többé-kevésbbé zárt egység, akkor nem különösen szükséges annak a bizonyítása, hogy ebben a térben mi vagyunk a legfejlettebb ipari ország. Ha csak egy pillantást vetünk az 1939 évi külkereskedelmi adatokra, úgv abban azt láthatjuk, hogy a délkeleteurópai országokból főképpen nyersterményeket hoztunk be és ipari terményeket szállítottunk oda. Azt is mondhatnám, hogy ipari termékeket délkeleteurópai államokból alig hoztunk be. Ami országunk ipari fejlődését illeti, arra elég világosan mutat a külkereskedelmi forgalom statisztikái;! Itt is a nverstermekok behozatala állandóan csökkent s inari kivitelünk állandóim nőtt. Ez azt bizonyítja, hogy eüyre több külföldről hozott nyersanyagot dolgoztunk át országunkban inari termékké. Az ipari behozatal terén is állandóan csökken a behozatal, mert az orszáü szükséges ipartermékeit mindig nagvobb mértékben állítja elő. Gyáripari termelés közgazdasági jelentőségének emelkedését főleg a gyárinarban megé'hetést találó munkások számának állandó növekedése mutatja. Az 1921—1939. időközben 198.000 munkást szívott fel a magyar gváripar. A gyáriparban megélhetést találó munkások növekedéséről álljon itt az alábbi kimutatás: 1921-ben 136.808, 1923-ban 197.427, 1925-ben 191.760, 1927-ben 227.682, 1929-ben 237.290. 1931ben 191.965, 1933-ban 179.386, ]Q34-ben 199.273, 1935-ben 219.242, 1936-ban 251.155, 1937-ben 276.500, 1938-ban 289.913. 1939-ben 334.000. Tehát az 1921-es mélypontról, amikor 136.808 munkást foglalkoztatott a magvar gyáripar. 1939-ig ez a szám 334.000-re emelkedett. Természetesen az 1931—33-as évek erősen éreztetik munkáslétszámunkban a világgazdasági krizis hatását. Azóta viszont annyira emelkedett a magyar munkáslétszám, hogy a gazdasági prosperitás csúcspontján foglalkoztatott munkáslétszámot már 1936-ban meghaladta és azóta is rohamosan gyarapszik. Ha viszont számot vetünk országunk utóbbi időben történt gyarapodásával, akkor meg kell jegyeznünk, hogy a Felvidékkel, Erdéllyel és Bácskával gyarapodott ország munkáslétszáma ennél jóval nagyobb, mert az 1939-es adatokban ezeknek az országrészeknek az adatai nem foglaltatnak benn. Ha számba vesszük ezeket az orszátíövarapodásokat és az utóbbi három évnek szédületes ipari fejlődését, akkor országunk mai gyáripari munkáslétszámát közel egy millióra tehetjük. Gyáripari fejlődésünket a munkáslétszámhoz hasonlóan az ipartelepek száma és azok termelési értékének emelkedése is mutatja. 1933 óta tehát a világkrízis megszűnése után ez a növekedés a következőkép alakult: 1933 3.352 1,763.429 1934 3.387 1,954.388 1935 3.491 2,201.477 1936 3.700 2,592.485 1937 3.798 2,952.438 1938 4.362 3,058.833 A fenti adatok bőségesen bizonyítják a magyar ipar fokoatos fejlődésót. Itt meg kell jegyez-