Magyar külpolitika, 1941 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 9. szám - Magyarország szerepe

MAGYAR KÜLPOLITIKA A 31AGYAR REVÍZIÓS LIGA HIVATALOS LAPJA XXII. É V F O L Y A M. 9. S Z. BUDAPEST 1941 agyarorszag szerepe Abban a gigászi küzdelemben, mely a világ új elrendezéséért folyik, Magyarország szerepe és hivatása mellett hitvallást tett Horthy Miklós né­metországi utazása. Az ünnepies fogadtatás, melyben Horthy Mik­lós a német főhadiszálláson részesült, egyúttal a magyar nemzetnek szóló tiszteletadás is volt. Ez a fogadtatás jelölte meg azt a helyzetet is, melyet Magyarország ma a világpolitikában betölt. Magyarország, mely a Habsburg ház uralma és a török hódoltság óta szinte letűnt a nagypoli­tika színteréről, most lépett a feltámadás útjára. Az a szerep, mely most jutott neki, nem új szá­mára. Magyarország, mióta állama kialakult, mindig büszke tényezője volt Európa életének. Sem az Árpádházi nagy királyok, sem Nagy Lajos, sem Zsigmond, sem Mátyás kora nem vé­letlen műve volt, hanem az egész magyar nemzet poiitikai bölcseségének, elszánt akaratának kö­vetkezménye. Mikor Magyarországot a trianoni béke — lát­szólag — olyan jól eltemette, az akkori nagypoli­tika intézői azt hitték, hogy Magyarország tovább alszik majd a politikai elnyomatás hamuja alatt. Azonban rosszul, a magyar lélek ismerete nélkül számítottak. Trianon óta Magyarország független állam, a függetlenség mély lélekzetvéte­lével, egészségével és akaratával. A magyar független politika először is a re­vízió felé fordult. Régi földjét, melyre szüksége van, hogy eszmei hivatását betölthesse, követelte vissza. Aztán, elsőként Európában, a bolsevizmus ellen fordult. A magyar nemzetet ebben a törekvésében semmiféle kívülről jött sugalmazás nem vezette. A békeszerződések szétrepesztésének, a bolseviz­mus rendszere eltörlésének gondolata az övé. Ma­gyarországon keletkezett az új Európa nagypoliti­kája s e politikának első vezére akkor is, most is, mint elismerő beszédében Hitler, német biro­dalmi vezér és kancellár is kiemelte, — Horthy Miklós. Magyarország egybeforrott kormányzójával, mert Horthy Miklós nemcsak a mai nemzedék ve­zetője, hanem mögötte áll a mult. Mögötte áll ezer év nemzedékének apraja-nagyja, mert Horthy Miklós az igazi nagymagyar politikát csinálja: az ország megtartását, gyarapítását és eszmei ma­gasságban való tartását. Mi nemcsak azt a revíziót akarjuk, mely föl­dünket gyarapítja, hanem azt is, mely szellemün­ket nem engedi lesülyedni a csupán táplálkozni és szaporodni akarók színvonalára. Magyarország ismét méltó régi, nagy híréhez. Újra keresztes hadban áll, újra a szellemért hada­kozik. Alig, hogy összetörte bilincseit, alig, hogy feltámadt habsburgi és trianoni aléltságából, újra ott áll a gáton, ahol Európa létét és szellemét vé­delmezheti. Ellenségeink föl nem foghatják Magyarország tettre való készségét. Csodálkozhatnak gyors talpraállásán. Pedig az a politika, mely egyre­másra teremtette a papiros államokat, miért cso­dálkozik azon, hogy egy valóban élő, mély gyö­kérzetű ezer éves állam támad föl és nyeri vissza régi erejét és hősi kedvét. A magyar nemzet föltámadása nem vált volna teljessé, ha nem kapja vissza cselekvőképességé­vel együtt hősi, magasabb feladatának vállalását. Nép, legyen bármily pontos szervezetű, le­gyen bármily gazdag, ha vágya nem terjed túl a földi jólét szempontjain, csak tengődik s mind­egy, hogy él-e, vagy hal. Csak természetrajzi pél­dány, melynek, hogy épp ilyen Isten teremtmé­nye is legyen, elég valamely irgalomadta rezervá­ció. De népnek, mely igazán élni akar, eszmények­ért kell élnie és harcolnia. Ezer éves történelmünk az eszmékért való harc története. A béke csak nyugvás volt a har­cok szünetében. Éreztük, hogy nagy eszmék: a ke­reszténység és európai kultúra bízattak ránk. Ahová mentünk, ezt vittük magunkkal. Mi­kor szabadságunkért harcoltunk, akkor is ezeket védelmeztük. Nagy szerencsétlenség volt — nemcsak ránk, magyarokra, hanem mint az események megmu­tatták — egész Európára nézve, hogy visszanyert függetlenségünk idejében nem volt nemzeti had­seregünk, nem volt a régi magyar katonai szel­lemnek szervezett megtestesülése. A politikai látástól megfosztott trianoni ítél­kezők Magyarországot éppen hadseregétől fosz­tották meg. Azonban Magyarországnak ez a sebe is be­gyógyult. Horthy Miklós, aki Magyarországról elűzte a bolsevizmust, visszaszerezte nagyrészt az ősi ha­tárokat, megteremtette a nemzeti hadsereget, a dieső magyar honvédséget. Ebből szükségképpen kellett következnie, hogy Magyarország visszanyerte szerepét az euró­pai, sőt világpolitikában. Teljessé válván a magyar lélek és a magyar katonai szervezet, nem jöhet olyan változás, mely Magyarországot elhanyagolható mennyiséggé csökkenthetné s a nagypolitikából kikapcsolhatná. Trianon soha többé meg nem ismétlődhetik, a kardot soha többé ki nem üthetik kezünkből. Az ország újjászületése és jelentőségében való gyarapodása Horthy Miklós érdeme. Nem vesz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom