Magyar külpolitika, 1941 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 5. szám - A turáni gondolat. (Befejező közlemény)

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA államok pedig maguk is kénytelenek elismerni, hogy a gazdasági rendnek meg kell változnia a háború után. A belső osztályharc szemünk láttára változott át államok közti háborúvá. Mint a technikai haladás, a gazdasági fejlődés is lemásolható. Az eddig gyarmati, vagy félgyarmati sorban levő államok mindegyikhez egyformán kaphatnak kedvet. Mivel pedig az angolnémet érdekek ütköző vonalán apró országokra tördelten, arab nép lakik, most — jobbról-balról támogatottan — az arab nép újjászületése van soron. Következőleg ez a föld lesz a nagy, döntő csata színhelye. A fő szintér a régi: a Földközi-tenger, melynek csak kiegészítő hadszintere, az ,,új" Földközi-tenger, ahogy most — jelentősége szempontjából — nevezik az Atlanti Óceánt. Az arab nép, mellyel minden hadviselő félnek egyezkednie kell, jelentőségében megnövekedve kerül ki ebből a háborúból, mely Európa 9 számos országát megőrölte, eltüntette. A tUFálll ^Oüdolíit. vozhatik belőle. Ha csupán annyagi haladást illető, igaz, bámulatos elveit adja át — mert át kell adnia — az újonnan feltámadó néptengernek, Európa igazi magja, a Nyugat, olyan szorító gyűrűbe kerül, honnan soha ki nem szabadulhat. Ha azonban áz igazi kereszténység hódító elveit sugározza ki magából, akkor újra királynője, ve zetője, tanítója lehet minden népeknek. A harcnak Keletre való áttevődésével, ez igazi világháborúval, Európa újra válaszúton áll. Nem akarjuk hinni, hogy az a hábarú csupán a petróleum háborúja. Azt kell hinnünk, — ha Európa méltó jövőjében bízni akarunk — hot>y ez némiképpen szent háború is, az osztályharc túllépése, elvégzése után az európai keresztény művelődés védelmének háborúja. Marius. Egyik külpolitikai gondolkozó azt mondta hogy a gyarmatosítás politikája immár véget ért. Valóban, úgy látszott, a föld javai föl vannak — és pedig örökre föl vannak osztva. A történelem azonban nem számítható ki egyszerű képletekből. A keresztény államok elvi függetlensége elveszett az új háborús kavargásban. Gyarmatok szemünk előtt lettek függetlenek és független államok gyarmatokká lettek. Az osztályharc államközi síkban folyik, gyors és villámló tettekkel. Nem Európa élvezője most már a gyarmatoknak, hanem, részben, maga lett azzá és gyarmati területek emelkednek századok óta nem látott jelentőségre. A népek rangsora újra tagozódik és a világ központja lehúzódik a Földközi-tenger keleti és déli partjára. Mindebben van valami szomorú és valami vigasztaló. Az apostol szava jut eszünkbe, aki szerint Isten megszabta az emberi nem itt lakásának meghatározott idejét és határait. Az európai szellem első renaissance az V. században az araboknak volt köszönhető. Arra kell gondolnunk, hogy az arabok jelentőségének emelkedésével a következő arab szellemi újjászületés európai segítséggel fog végbemenni. Európa nem szorítkozhatik pusztán az anyagi harcra sem az államon belől, sem az államok közti munkában. Európa nagy volt szellemileg, mielőtt gazdag lett volna és nagynak kell maradnia akkor is, mikor az egész világ feltárt gazdagságát más, nem európai népekkel is meg kell osztania. Ugy hisszük, ez a mostani háború az igazi osztályharc, a régieket megsemmisítő és újakat teremtő osztályharc utolsó lélekzetvétele. Ez után más elvnek kell következnie a történelem ritmusában. A történelem szakaszai hosszúak és mikor az egyik szakasz végződik, a következő már sarjadzik, egyik belenyúlik a másikba. Van azonban olyan történelmi átfogó erő, mely az egész európai történelemnek s az Európából kisugárzó műveltségnek örök, elmúlhatatlan nemességet adott: a keresztény művelődés elve. Ha Európa ehhez ragaszkodik, minden baja meggyógyulhat, sebei beforrnak s a gyűlölet eltáIrta: Lukács György. (Befejező közlemény.) A turáni népcsaládnak ekkép dióhéjba foglalt történetéből nyilvánvaló, hogy ennek a népcsaládnak Európába átszármazott tagjai: a balti finn nép és vele együtt az észt nép, nemkülönben a Dunavölgyében hazát és államot alkotott és elsőszülöttségi jogán vezetőszerepre hivatott magyar nép a civilizáció magas fokára jutottak fel. Ugyancsak átjutott Európába és a Balkánon telepedett meg az ozmanli török nép is, amely azonban Keleteurópából mindjobban visszahúzódik Nyugatázsiába, de itt is az előhaladó műveltséget képviseli. Van még egy turáni nép, mely ugyancsak a Balkánra vándorolt át és ott megtelepedett s szintén számottevő kultúrnéppé fejlődött: a bolgár nép. Ez a nép azonban nemcsak fizikailag vesztette el turáni jellegét, hanem elvesztette ősi turáni nyelvét is és teljesen szlavizálődott. A bolgár népet tehát, noha turáni eredetű, ma már általában inkább a szláv népcsaládihoz tartozónak tekintik, mi turániak azonban most is kedves rokonainknak tartjuk a bolgárokat. Ilyen kultúrnépekkel lenni rokonságban, senkinek sem derogálhat, ellenkezőleg mi magyarok büszkék vagyünk rokonainkra, s nincs mit kételkednünk abban, hogy hozzánkvaló rokonságuk őket is büszkeséggel tölti el. A magyarság századokig testvértelenül élt Európa szívében, a latin, germán és szláv népesaládok körében. Ma már a tudomány megállapítása egy negyedik európai népcsaládot is elismer, a turánit, amelyhez fajilag és nyelvileg mi magyarok is hozzátartozunk, és büszkék vagyunk erre a néprokonságunkra. Ha mindezek után szemügyre vesszük a mai magyar nemzettestnek azokat a faj elemeit, melyeket benne a tudományos embertani anazilizis eddig ki tudott mutatni, azt fogjuk találni, hogy legelterjedtebb benne a turáni fajelem, amelyet a régi magyar szerzők törökös magyar típusnak neveztek s melyet ma már, mivel legjellegzetesebb képviselőit a magyar Alföldön és a Dunántúl találjuk, az alföldi faj elnevezésével is szokás illetni. Gyakorisága országos átlagban huszonöt—harminc százalékra becsülhető, sőt a Tisza kö-