Magyar külpolitika, 1941 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 3. szám - Magyarország történelmi számadása

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA Magyarország történelmi számadása Az Egyesült-Államok, mint rövid idővel ezelőtt köztudomású lett, zár alá helyezte Magyar ország amerikai követeléseit. Sokan ebből a hírből tudták meg, hogy Magyarországnak követelni valója van Amerikától. Hiszen mi mindig csak fizettünk Amerikának. Mutatóba szeles e világon mi voltunk az egyetlen állam, moly törlesztette Amerikával szemben fennálló adósságait, mikor a fizetést rrié'g Finnország is megszüntette. Magyarország fizet, mert vállalta. Mi nem vagyunk tetőtől-talpig üzletemberek, nem is vagyunk gazdagok. De szavunkat álljuk. Az adott szót szentségniek tartjuk. Az adott szó. az Ígéret, a kötés sorsunk, végzetünk gyémánttengc'lve. Nekünk, ha van követelésünk Amerikán, akkor kétféle követelésünk van: euyik pénzbeli, a másik történelmi követelés. S mi közben az amerikai büntető határozaton gondolkozunk, az a kérdés merül fel bennünk, vaj jon melyik követelésünket vette zár alá Amerika? Történelmi követelésünk Wilson, amerikai elnök nevezetes és el nem feledhető tizennégy pontjára támaszkodik. Mamik az amerikaiak sem tagadhatják, és a trianoni szerződés alá nem írásával maguk is- bevallották. hogy Magvarországot a IcgsúKosabb sérelem érte a wilsoni tizennégy pont csillogtatásával. Ez volt az igéret. mely sohasem váltatott be. mely kiütötte a fegyvent kezünkbői örökre törlesztetten maradt, melynek kamatai csak növekedhetnek s melyhez az amerikai ígéretek, az amerik li szó megbízhatósága tapad. Állítsuk párhuzamba Magyarország és Amerika történelmi számláját. — kinek van követelni valója? Ki ígért? Ki adott? Ki felejtett? Ki tudott valódi nyomatékot adni szavának? Kinek elmélete volt futó hab? Ki leckéztetheti meg Magyarországot a nemzetközi jogból? Ugv látszik, az amerikai poílitikai elméletek mind tévedésen alapulnak. Kü'sőre szépek, kerekdedek, aminő a Monroe-elv is volt, csillogók, mint a Wilsoné, nyomatékosak, mint Roosevelté. Csak éppen valóságuk körül van egy kis baj. A Monroe-elv és Wilson tizennégy pontja a történelmi ócskaságok lomtárába került, de a világ bírájának szerepe még most is Amerika kedvenc, mondhatnók kizárólagos politikai gondolata, Amerika nemhogy szakított hagyományos politikájával, hanem éppen most tárja ki ennek minden lehetőségét. Ügy érzi, mosl iött d a végítélet ideje, mikor Amerika ítél elevenek és holtak fölött. Nem várva be az ítéletet megnyitó harsonaszót, — mely egyúttal a háború végét is jelenti, — már most különválasztja a juhokat és bakokat és már most igyekszik kiválasztani a bűnbakot, melyet '/.ölnek a pusztában az egész világ bűneiért. Melyik ország volt a mult háború ibűnlbakja? Melyiket szaggatták széjjel? Melyiknek vérét ontották? Melyik az, amelyik még most is nyögi a wilsoni gyászos pontokat? Melyiknek fiai szenvednek mondhatatlanul még ma is idegen iga alatt? Mi azonban ünnepélyesen tiltakozunk az amerikai politikai kérdéseknek ránk való újabb kiterjesztése dlen. Az amerikai ítéletnek megokolása nyilvánvalóbb tévedés, mint Wilson elméletéé volt, mert Magyarország függetlenségének tagadása szigorúan tárgyi és nem elméleti, és nem is szándéktahin tévedés Wihon elmélete nem azért volt veszélyes, mert Wilson hitt, vagy nem hitt benne, hanem azért, mert mások is hittek benne. Amerika akkor még friss volt a világ bírájá nak szerepében, még igen gyöngéden és meghatóan tudott beszélni s mi nem gondoltunk az ezópusi mese két szereplőjére. Most azonban kissé gyanakvóbbak lettünk, sem .szép szó, sem fenyegetés nem riaszt és nem gyengít bennünket, ha országunk biztonságáról van szó. Szívünknek két dolog d>-ága: Magyarország földje az egyik, a másik hazánk függetlensége. A határ székire, hosszára terjed, a függetlenség pedig fölfelé vezet. Ez a három dimenziója a magyarságnak, ezt a három dimenziót mi megvédelmezzük minden támadás, minden állítás és minden elhomályosítás ellenében. Függetlenségünk épp oly magasra emelkedik most. mint Szent István idejében. Ez az a princípium, mely nélkül a másik kettő sem lehet sem becses, .sem örvendetes. Az Egyesült-Államok két háborút élt meg, melyből büszkeségét merítheti s mely nélkül csak nuszta földterület volna s nem jelentene politikailag többet, mint az indiánok idejében. Az egyik függetlenségi háborúja, a másik Észak és Dél harca a rabszolgák felszabadításáért. Ezzel szemben a mi ezerszáz éves életünk szinte örökös bare volt, még nedig valódi szabadságharc, Európáért, a kereszténységért, az emberi és nemzeti méltóságért. Amerika maga is meghajolt előttünk c harcok erkölcsi fensége láttára és jól tudja, hogy mi függetlenségünkre oly érzékenyen és méltán büszkék vagyunk. Jól tudja, hogy mi nem vagyunk világi és anyagi értelemben gazdagok. De gazdagok vagyunk függetlenségünk méltóságában és megérdemeltségében. Azt is tudja, hogy Wilson miatt az Amerikaünnepelte magyarság súlyos és méltatlan és pótolhatatlan veszteséget szenvedett és szenved még ma is. Amerika, mely Kossuthban Magvarország örök függetlenségét ünnepelte, nem hirdetheti ország és világ előtt — alap és valóság nélkül, — hogy Magvarország függetlensége elveszett. Amerika ám zárolja pénzbeli követeléseinket, már nagyobb anyagi csapásokat is kibírtunk, és meg is szoktunk, de kívánjuk a meggondolatlan — vagy tán igen is meggondolt — meg okolás visszavonásit. Nem engedhetjük meu. mint ahogy az elmúlt háborúban megengedtük, Magyarország szisztematikus és célzatos rágalmazását. Ennek a háborúnak történelmi számláját nem mi fizetjük ki. A békekötés óta eltelt két évtized alatt Magyarország hivatalos és ncvnhivatalos külpolitikája a magyar igazság hirdetése volt. Ez az igazság most is él. És most is, mint mindig, hirdetésre, hitvallásra van szüksége. Most is, ezután is, örökké valljuk, hogy Magyarországnak, ez eszmékkel és vérrel megszentelt földnek, igazsága élő, -eleven valóság. Valljuk, hogy