Magyar külpolitika, 1941 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 2. szám - Az amerikai magyarok sorsa 2. [r.]

MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 sának a terve. Azelőtt félteni kellett a ruténeknek takarékbetéteiket, — ma a magyar állam segítségével szanálják a bankot, s a betevő takarékolt teljes pénzéhez hozzájuthat. Odaát házkutatások és hatósági túlkapások voltak gyakran, — ideát rend és fegyelem, jogegyenlőség képezik az életkeretet. Ott nosztrifikációs nyelvvizsgát követelték a magyaroktól, — itt nem kívánnak ilyesmit a kisebbségektől, csak a magyar alkalmazottól, akit a felszabadult területre áthelyeztek. — Ott, a pokol minden szellemarca ott ül az ábrázatokon, — itt nyugalom. Szent István óta az időtlen végtelenség uralma. A magyar tiszt pedig nem kizsákmányolója, hanem szerető, gondviselő édesapja katonáinak. Folytassuk talán tovább? Szóljunk szótartásról itt, szószegésről ott, talán arról, hogy visszatért kisebbségeink a legsötétebb Balkánról, vagy az államalkotásból megbukott országból érkeztek meg a hajnalodó, biztató jövőjű hazába, hogy a magyarokkal együtt az igazi anyaországban egymást megbecsülve, békésen munkálkodjanak az új ezredévben. A magyarságnak nincs szüksége a medence birtoklására vonatkozó pseudo-jogosítványokra, a (meggyilkolt) Jorga tanár által a Sorbonne folyóirataiban terjesztett történelmi hamisításokra! Isten rendelte egykoron e terület egységét s a história igazolta minden időkön át ennek jogosságát. Az amerikai magyarok sorsa ii. Ellenfelünk azt állítja, hogy az amerikai magyarság második nemzedéke teljesen elvesz a magyarságra: „az öregek meg is nyugodtak mar abban hogy gyermekeik azt sem tudják majd: Európában van-e Magvarország, vagy Ázsiában.'' Az eredeti bevándorlást követő nemzedékből gyorsan tűnik el a magyar faj minden erénye s meg konynvebben váltódik ki belőlük az amerikai magyar élet minden bűne; Magyarországra nézve talán előnyös az is, ha ez a kétesértékű nemzedék eltagadja igazi származását." Hogy az amerikai magyarság új generációja amerikaivá lesz, — ezt mi sem tagadjuk, ez természetes is s ez ellen küzdeni hiábavaló is lenne, oktalanság is lenne. Azonban ismét állítjuk, hogy céltudatos munkával — iskolákkal, az óhazái kapcsolatok kimunkálásával — e nemzedékek köréből éppen úgy át lehet nagy tömegeket menteni a magyar kulturközösségnek s érzelmi szolidaritásnak, mint ahogy sikerül ez a németeknek, skandinávoknak, olaszoknak. Statisztikára nem hivatkozunk, csak személyes tapasztalatainkra, hogy ahol van magyar egyház és iskola, ott az ifjú nemzedék java része tud magyarul, átérzi a magyar igazságokat, szolidáris fajtájával, sőt nagyobbára egymás köréből is házasodik. Egy amerikai magyar lap 1934-ben az Amerikában született s nevelkedett nemzedék körében pályázatot hirdetett, dolgozatot kellett írniok, hogy mit tudnak Magyarországról, tudják-e, milyen igazságtalanságok érték s mily módon tudnának ők résztvenni az ezek megszüntetésére irányuló propaganda" munkában. Sok száz pályázat érkezett erre, — a pályamunkák nyomtatásban is megjelentek, — s a pályázat kitűnő budapesti bírálóbizottságára hivatkozom, akiknek tagjait módfelett meglepte az ifjak tudása, magyar lelkesedése s megkönnyezték azokat a büszke meghatottságtól. A Magyarok Világszövetség kitűnő szervezete a győzteseket vendégül látta s azóta úgy kifejlesztette ezt a mozgalmat, hogy egymásután alakulnak a második generációs szervezetek s évről-évre nagyobbszámú kitűnő második generációs tesz tanulmányutat Magyarországon. A pályázat győztesei Budapesten személyesen győzték meg tanultságukról, intelligenciájukról, lobogó magyar lelkesedésükről a hivatalos köröket, pedig ezek nem speciesek voltak, hanem a megmenthető második generáció típusai. És ez a mozgalom azóta a Magyarok Világkongresszusa lelkes és tehetséges irányításával komoly tömegmozgalommá erősödött, ami ugyancsak azt bizonyítja, hogy a második nemzedéket érdekli az óhaza. Elevenen cáfolja meg ellenfelünket az a jelentős számú amerikai magyar diák is, aki budapesti főiskolákon tanul, pedig legtöbbjének atyja szegény parasztember, napszámos volt itthon. Ezt bizonyítja az is, hogy az amerikai magyar egyesületek — különösen a Verhovay Egyesület — nagy számban tudják fizető tagokul megnyerni a második nemzedéket. Ellenfelünk túlzását egyébként mindennél szomorúbban jellemzi az a megállapítása, amikor általánosságban az egész amerikai magvar új generációt, mint züllött söpredéket állítja "be, amely akkor cselekszik a magyarság érdekében, ha letagadja származását. Hogy ennek homlokegyenest az ellenkezője igaz, hogy az Amerikában felnövekvő magyar nemzedék tudásban, erkölcsben egyaránt elsőrangú, ezt még az amerikai oktatók is elismerték, sőt Johnson szenátor is, a kvótatörvény volt előadója, az idegenek elfogult ellensége, aki a Pesti Hírlapban approbált nyilatkozatban öszehasonlító statisztikai adatok alapján kimutatta, hogy az amerikai magyar nemzedék 1. értelemre. 2. erkölcsre. 3. higiéniára. 4. takarékosságra első helyen áll az összes bevándorolt fajtákból származók között. Ezt a magyar közönség inkább elhiheti annak az idegen, sőt ellenséges érzelmű szenátornak, aki éppen e kérdések előadója s az erre vonatkozó hivatalos adatok legalaposabb ismerője, mint a magyar, illő mértéken túl pesszimista ellenfelünknek, aki e szörnvű megállapítása mellett egyetlen érvet, egvetlen adatot sem tudott felhozni. Röviden összegezve, végül is ismét hangsúlyozzuk, hogy persze, az amerikai magyarságot maradéktalanul átmenteni a magyarság számára lehetetlen, ellenben megtarthatjuk az új nemzedékek jelentős tömegeit a magyar kulturközösségnek, érzelmi szolidaritásnak, ha ezért módszeres, céltudatos munkát folytatunk. Hogy pedig ennek nemcsak gazdasági, idegenforgalmi, de nemzeti jelentősége sem becsülhető le, arra elég döntő érv, ha az amerikai írekre hivatkozunk, akiknek oroszlánrészük volt az ír s/abad állam kialakulásában, — az amerikai lengyelekre, akiknek közreműködése hatásosan támogatta annak idején az új Lengyelország megteremtését, — az amerikai zsidókra, akik fő-