Magyar külpolitika, 1940 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 8. szám - László király öröksége

MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 1300-1500 Nagy Lajos és Hunyadi Mátyás magyar birodalma. nyilt meg és maradt fenn egészen a világháború végéig. Következő hadjárata bessenyők és kunok ellen indult. A bessenyők a magyarság második őshazája, Etelköz vidékén, a Nyisztra és a Szereth folyók között tanyásztak és • akárcsak a kúnok, akik a Duna alsó folyása és a Kárpátok között éltek, állandó becsapásaikkal sanyargatták különösen az erdélyi népet. Annál is inkább, mert a bizánci császárság állandóan Magyarország felé terelte őket, magát tehermentesítendő támadásaiktól. A bessenyők és kúnok leverésével a magyar birodalom határait a Keleti tengerig tolta ki. Ettől kezdve viselték királyaink a Rex Cumaniae címet. Cumania neve magyarul Havaselve ( — a havasokon túli rész, később Transalpina), ebből alakult ki a mai román Muntenia név. A románok ősei a vlachok, illetve oláhok első okirati nyoma ezen a területen, vagyis a Duna északi partjain 1163-ból valók, ahová a mai Thráciából szivárogtak be. Az Olt folyótól nyugatra elterülő terület Szörény név alatt ( = ősi magyar személynév, ómagyar helyesírás szerint Zewryn, ebből lett a latinos Severin) még a Hunyadiak alatt is szerves része volt Magyarországnak. László király szláv neve dacára ízig-vérig magyar ember vodt. Nem hiába ruházta fel a magyar történetírás többek között a legnépszerűbb magyar király jelzővel. A szláv nevek gyakoriak az Árpádház tagjainál, szláv rokonságra vezethetők vissza. A Szent István rendeletére megvakíthatott Vászoly i(Vazul-Bazil) családjában egyenesen uralkodtak a szláv nevek. A vladi szó vezérlőt jelent magyarul. Valószínűleg dédapja, Wladimir orosz császár után kapta nevét az avar eredetű „mir" végzet helyett azonban már a „slav" végzettel, amit legjobban a „férfi" szóval fordíttathatnánk magyarra (V. ö. német Herrmann névvel). Népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy halála után három évig gyászolta a nemzet. Sírja a váradi sírboltban századokon át búcsújáró helye volt a csodatévő erejében hívőknek. A római katolikus egyház őt is hamarosan szentjei közé avatta és születése napját (június 27) ünneppé tette. Nem tévedhetünk, amikor azt £ARrARi állítjuk, hogy egyetlen magyar szent nagysága sem hasonlítható Szent László királynak a nemzet hagyományaiban és mondákban, legendákban megőrzött nagyságához. Császárok, fejedelmek és püspökök évszázadokig az ő lábához temetkeztek. Nagy Lajos megválasztásakor, akárcsak Zsigmond, a későbbi német-római császár, elzarándokolt váradi sírjához és mint annyi más utóda, a trónon fogadalmat tett, hogy a László király örökségéhez méltóan fog uralkodni. Mindketten, mint oly sok más nagyság, az ő lábaihoz temetkeztek. Amint Árpád fejedelem e hont, István király e honban a kereszténységet alapította, úgy a magyar birodalom alapjait László király fektette le. Azért méltán nevezhetjük őt a magyar birodalom alapitójának. Nagy Lajos (1342—1382) László örökségét fogadalmához híven töltötte be. Uralkodása alatt három tenger mosta a magyar birodalom határait. Zsigmond (1387—1437) alatt is a történelmi Magyarországot a birodalomba tartozó tartományok egész koszorúja fogta körül: Horvátország, Dalmácia, Ráma, Szerbia, Kúnország (Havaselve), Bolgárország egy része, Moldva és Halics. László király öröksége ott ragyog a korának és örökségének hű végrehajtóinak magyar birodalmi térképén. Fennállott ez az örökség még Hunyadi János idején is. 1444-ben a birodalom egyik legdélibb végváránál, Várnánál ugyan súlyos sebet szenved, de Hunyadi Mátyás alatt az 1456. évi nándorfejérvári győzelem után, amelynek emlékére II. Caüxtus pápa egész Európában a déli harangszót elrendelte, annál fényesebben tündököl, hogy 1526-ban Mohácsnál hosszú időre letűnjön a magyar égről. László király születésének 900. évfordulóján csodatévő erejében még ma is hívő magyarok érdekes véletlent vagy végzetszerűséget védnek fellelni abban a körülményben, hogy e napon kapta kézhez Románia az orosz ultimátumot és e napon lazult meg a bilincs Várad és Erdély népének, Szent László szeretteinek, kezén. Mert László király Várad és Erdéíy patrónusa volt. Sok címe és jelzője közül ez talán a legszebb. Az erdélyi magyarság a trianoni húszéves rabság minden napján az ő szelleméhez fohászkodott és az ima csodatévő erejében bízván, tőle várta a szabadítást. És íme, mintha még most, halála után mintegy 850 évvel is képes volna csodát tenni ő, akinek nevéhez annyi csoda fűződik. Születésének 900. évfordulóján lehullanak a bilincsek azoknak a kezeiről, akik hozzá ezért annyit és olyan sokáig fohászkodtak. Van ebben valami komoly égi figyelmeztetés is a magyarság felé. Figyelmeztetés a magyarság örök szent hivatására. Ennek a hivatásnak az alapjait Szent István fektette le, tartalommal és értékekkel azonban Szent László tölötte meg. Ez a hivatás a körülöttünk élő népek vezetése egy magasabb erkölcsi kultúra, Isten országa felé. Ez László király öröksége. Erre tettek fogadalmat az ő nagy követői: IV. Béla, Nagy Lajos,