Magyar külpolitika, 1940 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 7. szám - A dél-dobrudzsai kérdés

8 MAGYAR KÜLPOLITIKA okokra hivatkozva, Dél-Dobrudzsa átengedésére kényszerítette. Ez az állapotot az 1919-es neuillyi szerződés csak megerősítette és a világháború alatt bulgár kézre került bulgárföld újra Romániához csatoltatott. Románia európai misszióját hangoztatva kapta meg a nagy többségben bulgárok által lakott Dél-Dobrudzsát. Erre a miszszióra válaszolva, álljon itt Ivan st. Penakoff: „Probleme de la Dobroudja du Sud" című könyvének egyik idézete (14. old.): „Románia magát mindig a keletről — értsd Oroszország felől — jövő barbárság európai őrszemének tartotta. De egyetlen más állam sem engedett olyan könnyen és szolgaian az orosz imperializmus inváziójának, mint éppen Románia. Az orosz hadseregnek mindig szabad átvonulást biztosított, sőt 1916-ban hátatfordított a központi hatalmaknak, kikkel a keléi barbárság elilen kötött volt szövetséget és Oroszország mellett lépett háborúba, hogy megvédje Dobrudzsát és elfoglalja Erdélyt. De Románia nem elégedett meg azzal, hogy az ellenfeleitől szerezzen földrészeket, hanem még a szövetségeseitől is megkaparintott bizonyos területeket." Ezek szerint az Európát védő, „missziós" elképzelésekre hivatkozni Romániával kapcsolatban, alig lehet. Nagy Frigyes szerint egy terület meghódítá sához hadseregre és történetírókra van szükség. A történetírók majd előkotorásszák a hódító állam valamiféle jogát az elfoglalt területekre. A románok még történetírókat sem hozhatnak maguk mellett, mert egy 1595-ből származó adat szerint, amelyre a román történetírók, mint elsőre hivatkozni szeretnek, Dél-Dobrudzsát^ Báthory Zsigmond erdélyi herceg parancsára Királi Albert vezetésével seregek elfoglalták. Ha hosszasan meg nem is hódították, mindenképpen letarolták. Egy nemrégen kiadott román propagandairat, amelyhez Jorga professzor írt előszót, foglalkozik a román seregek dobrudzsai betörésével és bizonyítani akarja „a románok dicsőséges dobrudzsai kontinuitását". Különös azonban, hogy a román csapatok vezére magyar ember, sőt a c-:apatok legfőbb ura, Báthory Zsigmond, ugyancsak magyar ember. Ez az első bizonytalan adat, amelyhez a románoknak talán annyi közük volt, hogy ott harcoltak Királi Albert seregében. Ami pedig ezen idő előtt történt, az belevész a történelem homályába. Ugyancsak hivatkozhatunk számos román politikusra és történészre, kik DélDob rudzsia bulgár jellegét soha nem tagadták, sőt tiltakoztak annak a román állam keertébe való bekebelezése ellen. Talán elegendő hivatkoznunk Jorga professzor „Románia vecinii s'ai si chestiunea orientului" című (Bukarest 1912.) munkájára, hol többek között (245—247. oldal) így ír: „Eillenzem a bulgárok elleni háborút azért, hogy megkapjuk Dél-Dobrudzsát. És még inkább ellene vagyok annak, hogy Dél-Dobrudzsát megkapjuk, akár háború nélkül is." C. Cista Foru román politikus a Revue Periodique 1912. december 7. számában így ír: „A románokra fog hullani ennek a támadásnak minden felelőssége, ennek a gyáva aktusnak minden szégyene, amellyel a vérontás jár, amelynek pedig más célja nincs, mint megkaparintani egy bulgár földet." Számos nevet hozhatnánk még föl a román politikai és tudományos életből, akik alátámasztják Jorga és Costa Foru gondolatait. Ami amellett bizonyít, hogy Dél-Dobrudzsa bulgár föld, elég utalnunk az 1910-es statisztikai kimutatásokra, amelyek szerint az igen vegyes népességi földrészen 47.6 százalék bulgár és mindössze 2.3 százalék román lakott. Sőt az 1930-as román statisztika erőlködése sem tudott 20 százaléknál több románt kimutatni Dél-Dobrudzsa földjén. Tehát etnográfiailag kétég sem férhet ahhoz, hogy Dél-Dobrudzsa bulgár föld. Ami -az ökonómiai részét illeti, elegendő arra utalnunk, hogy ez a föld semmiféle olyan terméket Romániának nem ad, amely a gazdasági élet bármely ágának is elengedhetetlenül fontos lenne. Amit pedig gabonában és állatállományban jelent, az igen jelentéktelen, mert a művelhető területek Románia művelhető területének mindössze 1.7 százalékát teszik ki. Tehát ennek a földrésznek az elvesztése nem okozna különösebb zavart még a román áülam belső életében sem. Bulgária viszont Dél-Dobrudzsa elvesztésével művelhető földjeinek 12.5 százalékát veszítette el s különösképpen pedig azokat a földeket, ahol földművelési kultúra a legfejletteb. Ügy is mondhatnánk, hogy Dél-Dobrudzsa elvesztésével, elveszett Bulgária magtiára. Hogy mit jelentett DélDobrudzsa elcsiatolása a bulgár gazdasági életben, utalunk St. Penakoff fentemlített könyvére, hol (73. old.) így ír: „Határozottan állítani lehet az ezt bizonyító statisztikai adatok alapján, hogy Bulgáriában 1913. óta a szociális nyomor, a munkanélküliség, az elégedetlenség, mely mély és súlyos megrázkódtatásokat hozott és a szélsőséges szociális áramlatok alapjukban véve nem mások, mint következményei annak a ténynek, hogy DélDobrudzsát 1913-ban Bulgáriától elcsatolták." De nemcsak Bulgária szenvedett lényeges károkat területének elvesztése miatt. Talán még érzékenyebben érintette ez a tény magát, Dél-Dobrudzsa lakosságát. Minthogy természetes kikötőjétől, Várnától elcsatolták, mezőgazdasági terményei nem tudnak kellő kiutat találni s ennek következtében mezőgazdasága visszafejlődött. A környék legfontosabb éltetőjének, a mezőgazdaságnak visszafejlődése következtében a pénzügyi cirkuláció a minimálisra csökkent s ennek következtében a nyomor elképesztő méreteket öltött. Románia részére elenyésző stratégiai előnyökön kívül Dél-Dobrudzsa alig jelent valamit, viszont ennek a földnek a prosperitása és Bulgária létérdeke azt követeli, hogy a régi bulgár föld újra bulgár legyen s ennek békés rendeződése alapján közelebb jussunk a délkeleteurópai béke stabilitásához. Rubletzky Géza. MAGYAR KÜLPOLITIKA Szerkesztőbizottság: Gróf Csáky Imre ny. külügyminiszter, elnök, dr. Fali Endre, n Magyar Revíziós Liga ügyvezető igazgatója; Faluhelyi Ferenc egyetemi tanár; dr. Szerelemhegyi Ervin felelős szerkesztő; Csikszentmihályi Sándor László felelős kiadó Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Mozsár-utca 9. Telefon: 12—28—97. Előfizetési ár egész évre 18 pengő. Külföldön az előfizetési ár kétszeres. Postatakarékpénztári számla: 16.123. Hungária Lloyd Lapkiadó Vállalat rt. Fővárosi Nyomda Rt. Felelős vezető: Düchon János.