Magyar külpolitika, 1940 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 7. szám - Jogunk Erdélyhez - Földközi-tengeri politika

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA Jogunk Erdélyhez Ezzel a címmel dr. Fali Endre, a Magyar Revíziós Liga ügyvezető igazgatója tollából rendkívül érdekes és értékes könyvecske jelent meg. Az olvasó joggal kérdezheti, van-e szükség ilyen könyvre: kell-e indo­kolni, magyarázni, érvekkel alátámasztani azt az ak­sziómaszerű igazságot, hogy Magyarországnak Er­délyre vonatkozó joga elvitathatatlan?! Aki e munkát elolvassa, feltétlenül azt feleli, hogy ez a könyv mégis hiányt pótol s ma — amikor Erdély a magyarság leg­időszerűbb sorskérdése — egyenesen nélkülözhetetlen. A meggyőződést ugyanis tudással kell vasból vert acéllá kovácsolni s az aksziómának tudományos súlyt, értéket kell adni. Fali Endre művét az teszi igen becsessé, hogy a kérdés tökéletes elméletét adja s a kézenfekvő igaz­ságot dogmaszerű értékkel ruházza fel. E könyv Er­dély történelmi fejlődését ismerteti pragmatikus erő­vel. Azt fejti ki az egymásbafonódó érvek sorozatá­nak vaslpgikájával, hogy a Kárpátmedence geopolitika örökérvényű törvényei, a szétszakíthatatlan gazdasági összefüggésnek megváltozhatatlansága, a kultúra em­beri értékei és a Kárpátok határolta elválaszthatatlan egység véderő jelentősége: Magyarországnak meg­dönthetetlen jogcímei Erdélyre. Ha valaki e kérdés adatait, előzményeit, összefüggéseit ily tökéletesen akarná megismerni: foliánsokat, egész könyvtárakat kellene összeolvasnia. A mű nagy érdeme hát, hogy e/ a? első, amely ily kis terjedelemben tökéletes, tel­jes és kimerítő egészét adja e problémának. A szerző végigvezeti az olvasót Erdély kialakulá­sán. Hogy a hunok után a magyarok alkottak itt elő­ször országot, a románok csak a XIII. század elején jelentek itt meg s e század végén még elfértek volna egy birtokon. Semmi jelentőségük sem volt a fejede­lemség korában sem, de a negyvennyolcadiki vívmá nyok mégis éppen olyan szabadságot biztosítottak nekik, mint a magyaroknak. iMegdönthetetlen érvek­kel s adatokkal cáfolja meg a dáko-román ködös elmé­letet s azt is beigazolja, hogy a havasföldi s moldvai oláh vajdaságokat is, mint a határőrvidéket a magvar királvok hívták életre. Románia pedig csak 1878-ban a török fennhatóság alól felszabadulva lép, mint önálló állam a történelem színterére. Ismerteti ezután Fali azokat a geopolitikai tör­vényszerűségeket, amelyek Erdélyt Magyarországhoz kapcsolják, a nemzetiségi megoszlást, a néprajzi összefüggést Magyarországgal, különös tekintettel a városok magyar fölényére. Igen értékes a Kár­pátok védelmi jelentőségének méltatása: annak be­bizonyítása, hogy a Kárpátok — a Dunamedence ter mészetes és legjobb védőbástyája — révén tudta Ma­gyarország meggátolni, hogy a keleti imperialista tö­rekvések Magyarország elözönlésével veszélyeztessék Xvugateurópát. A Kárpátok természetes erődítménye a Nyugatnak Kelettel szemben biztosabb stratégiai jelentőségű védelme bármily Maginot-vonalnál. Nagy­fontosságú fejezetek: Magyarország szétszakíthatatlan gazdasági jelentőségének, a román uralom alá került kisebbségi életszínvonala mesterséges leszállításának, a kisebbségellenes agrárreformnak és telepítésnek, a kisebbségek gazdasági érvényesülése ellen tett intéz­kedéseknek ismertetése. Aki e kérdést tökéletesen és rövid idő alatt akarja megismerni, annak pótolhatatlan e pompás magyar nyelven, élvezetesen, olvasmányosan megírt magas színvonalú füzet, amelynek megállapításait kitűnő tér­képek teszik szemléltetővé. Földközi-tengeri politika. A Föld teremtésének céljáról tűnődvén, le­hetetlen rá nem tévednünk arra a gondolatra, hogy Isten a Földet a Földközi tenger kedvéért teremtette. írás és hagyomány nem itt jelöli meg az egy­kori paradicsom helyét, de az ember — a paradi­csom elvesztése után — itt találta meg második, földi paradicsomát. Ez a vidék volt az, ahová mindig és minden­kor vágyódott a Föld minden népe. Ez a föld, éppen azért, a leghevesebb harcok, és a legmé­lyebb béke, és a legmagasabb kultúra színhelye voilt. Itt ikeletkeztek kultúrák, vallások, bölcse­letek, stílusok. Azt mondhatnók: itt született az ember. Itt született gondolkodása, vallása, írása, művészete. Ezen a színtéren akart szerepelni szelleme. Itt sétáltak bölcselői, jártak apostolai, itt emelkednek csodálatos emlékei. A Földközi tenger az egész emberiségnek „mare nostro"-ja. Mindnyájan részt kérünk belőle. Amelyik nép nem vágyott ide, az nem főszereplője a kultúrá­nak, csupán mellékes, regionális szereplője, után­zója az emberiség elit-gárdájának. A Földközi tengeren vitt szerep vagy az odavágyódás mér­téke valamely ország politikai és kulturális jelen­tőségének, más szóval: európai voltának. Orosz­országot, például, nem szárazföldi terjeszkedése, sem roppant hatalma nem teszi európaivá, hanem azzá teszi régi, legjobban Nagy Péter cár állítóla­gos végrendeletében kifejezett áhítozása a Dar­danellák után, vagyis a Földközi tengerre való szabad kijutás után való vágyakozása. Az első modern világutazó — talán az első modern ember — Odysseus, nem ment túl a Föld­közi tenger nyugati partján, visszafordult Her­kules oszlopainál. S talán igaza is volt. Ez az „ed­dig és ne tovább" szimbolikusan megjelöli az em­ber szerepének fős^ínterét. Az igazi földközi-tengeri embernek tudnia kell, hogy a világ minden más része csupán függ­vénye, távoli tartozéka, haszonélvezője a Föld­közi tengernek s mindannak, amit ez a vidék te­remtett. A Földközi tenger, bár a világtengerekhez vi­szonyítva, csak egy nagy, szinte egészen zárt tó, sohasem volt „helyi tenger". Az északiak, akiktől távol volt, épp úgy vágyódtak utána, mintha ha­zájuk lett volna s az európai politika — nagyjá­ból — sohasem volt más, mint vágyódás a Föld­közi tenger felé. De érezte ezt a vágyat Afrika is a punoktói1 az arabokig és érezte ezt « törökség is, melynek európai nagyhatalommá lételének vá­gya a lepantói tengeri csatában törött meg, de még mindig európai hatalom maradt Ázsiába való visszavonulta óta Konstantinápoly és a Dardanel­lák birtokában. A Földközi tengeren való tényleges birtok­láson kívül, ami a küzdelem esélyeitől függ, a Földközi tengerből való részesedés a földközi­tengeri kultúrában való részesedésből is eredhet. Minden ország, melynek kultúrája görög-római­keresztény alapon nyugszik: földközi-tengeri or­szág. A Földközi tenger vonzó- és varázsereje véghetetlen. Szinte magához tudja vonzani az egész Földet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom