Magyar külpolitika, 1940 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 1. szám - Szlovákok Magyarországon

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA ezzel a feladattal és így teljes erkölcsi vértezetben készülhetnek fel arra a reméljük csak eszmei harcra, amely a Dunavölgyének végleges történelmi elrendeződése érdekében már is megindult és a közeljövőben bizonyára csak fokozódni fog. Szlovákok Magyarországon Nem fölösleges ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert a szlovák propaganda minden erejével igyekszik aláásni a magyar hivatalos statisztikába vetett jogos bizalmat s azonfelül oly kitartással dobálódzik fantasztikus és állandóan növekvő számokkal, hogy a jóhiszemű közönséget könynyen megtéveszti. A szlovák propaganda 500 ezer sőt újonnan mind gyakrabban 600—700 ezer magyarországi szlovákról beszél. A szlovák propagandához csatlakozik újabban a külföldi cseh propaganda is. Osusky pl. a Journal de Natione 1939 december 28-i számában 500 ezer magyarországi szlovákról ír. A csehektől már megszoktuk, hogv a legvalótlanabb dolgokat állítsák, a szlovákok eziráhyú statisztikai működése azonban még számunkra téliesen szokatlan. Kezdő voltuk azonban nagyon kitűnik, mert még abban sem állapodtak meg, hogy egyöntetűen állítsanak valótlan dolgokat. Ugyanazon napilap hasábjain pl. a szlovákok magyarországi száma 400 ezer és 700 ezer között mozog. A szlovákoknak a statisztika nem erős oldaluk. 1938 december 31-én Szlovákiában rajtaütésszerűén népszavazást rendeztek. Ez ellen a magvarok, németek és rutének tiltakoztak is. A német kisebbség tiltakozására a szlovák kormány hivatalosan is kijelentette, hogv a tiltakozásban felsorolt esetek nagyobb százaléka tényleg sérelmes is volt a német kisebbségre. A rutének arra hivatkoztak, hogy a görög katolikusok száma 183.736 s ezek tudvalevőles majdnem kivétel nélkül mind rutének: azonfelül az 1930-as népszámlálás még 200 ezer rutént mutatott ki ugvanazon a területen, ahol a szlovák „népszámlálás" csak 79 ezerről tud. A rutének tiltakozására a szlovákok nem is tartották érdemesnek felelni. Hasonlóan jártak el a magyar tiltakozást illetően. Itt azonban még tovább mentek. Nem elég, hoí*v a kb. 150 ezer magyar létszámot „a népszámlálás" 68 ezerre szorította le, hanem ezen hivatalos első szlovák népszámlálás után Szlovákia a^Vori miniszterelnöke Tiso József 1939 április 27-i kijelentésében csak 40 ezerre teszi a szlovákiai magvarok számát. Szlovákia Kilügvminisztere pedig egyik interviuiában csak 50 ezer magyarról tud. Ezekután nem csodálkozhatunk, ha Szlovákia hivatalos egvénei és hivatalos lanjai (jelenleg csak azok léteznek Szlovákiában) 500 ezertől^ 700 ezer magvarországi szlovákról beszélnek. Kár, hogy Lefkovits és Vándor Budapest,]/., Deák Ferenc-u. 16-18. elfeledik miszerint egy kis külömbség van a szlovák hivatalos statisztika és a magyar között. Az előbbit lehet hivatalos szlovák egyéneknek is hamisnak tartani, az utóbbit azonban addig, amíg azt róla be nem bizonyítják, nem. A szlovákok maguk is kételkednek azonban az általuk megadott magyarországi szlovákok számában, mert a Slovak 1939 június 11-i számában márcsak 400 ezer magyarországi szlovákról beszél. De ez természetesen nem akadályozza meg a félhivatalos szerkesztőséget, hogy e dátum előtt és után 600 ezer, illetve 700 ezer magyarországi szlovákról ne írjon. Ugy látszik ez az ingadozás birta reá Maximé Beaufort-t, aki a Le Temps-ban hosszas tanulmányt írt Szlovákiáról (1939 június 10-én), hogy kétségbe vonja azon Szlovákiában kapott értesülését, miszerint Magyarországon 700 ezer szlovák él. Szerinte a szlovákok legalább is 200 ezerrel elszámították magukat. Ez a figyelmeztetés azonban nem akadályozta meg a szlovák propagandafőnököt. Mach Sanvót, hogy 1939 Szilveszter estéjén a Slovenska Pravdában ismét ne 600 ezer magyarországi szlovákról írjon. Tekintve azt, hogy dr. Gyurcsánsky Szlovákia külügyminisztere és Mach Sanyó szintén fontos hivatalos pozíciót tölt be Szlovákiában, a magyar királyi külügyminisztérium minden bizonnyal megadta a kellő felvilágosítást ebben a fontos kérdésben. Mivel azonban ezt a kérdést állandóan napirenden tartja a szlovák hivatalos világ s újabban a világpropaganda számára is „közkincs"-csé teszi, szükségesnek tartjuk lapunk hasábjain is a kérdéssel a magvar pártatlan és hivatalos statisztika alap ián foglalkozni. Eszerint az 1930-as népszámlálás alapián Magyarországon a szlovákok száma 104.819 volt. Ezen szlovákok azonban nem Szlovákia szomszédságában élnek, hanem a magyarság kellő közepén. Az 1938 november 2-i bécsi döntés következtében Magvarországhoz visszacsatolt területen az 1938 december 15-én történt összeírás alap ián 123.864 szlovák került Magyarországra. Az 1939 április 4-i visszafoglalt területen (Kárpátalia s Szlovákia keleti része) még nem történt összeírás. Ezen területen az 1910-es népszámlálás alapián 20.499 szlovák élt. Tehát ielenleg Magyarországon 249.182 szlovák él Ha hozzávesszük még az első pontban szerenlő számhoz annak 1930-tóli természetes szaporulatát, ami kb. 15.000 feikv., valamint a harmadik pontban szerenlök természetes nénszaporoHását, akor is legfeliebb 280 ezer szlovák van Magvarorszá<for>. Ezek után jogosan tehetiük fel a kérdést, a saiát hivatalos statisztikáiukat is olv Winnvedén '-ezelő hivatalos szlovák propagandának, hogyan lehet a kétszázny<~>lcvanezer szlovákból 600. sőt 700 ezer szlovák. Ne felediék hogv a világ közvéleménve könnven hitelez, de ha egvszer csúfosan rászedik, éppoly nehezen ad i^mét hitelt. R°nes hazugságokra énítette országát, és ez is buktatta meg. Dr. Bmimiíartner Sándor. Kiváló minőségű külföldi és hazai szövetek nagy választékban-