Magyar külpolitika, 1940 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 6. szám - A második világháború

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA zett expanziós politikájához következetesen arra használja fel, hogy balti tengeri pozícióját, a balti államok eddigi névleges önállóságának figyelembe­vétele nélkül, a cári Oroszországéhoz hasonló szín­vonalra emelje, az senkit sem lephet meg. Éppen olyan természetes fejlemény Oroszország részéről Besszarábia visszafoglalása is. Hogy Nagybritannia, Churchill ismételt kije­lentéseinek megfelelően, tényleg folytatja-e to­vább egyedül a háborút, vagy pedig, mint már annyiszor történelme folyamán, most is megalku­szik az adott helyzettel, az ma még a jövő titka, csakúgy mint az is, hogy vájjon, ha előbbire szánja rá magát, az; anyaország inkább csak esz­ményi és tengerentúli birodalma tényleges erőfor­rásainak a végsőkig való felhasználásával egyen­rangú félnek fog-e bizonyulni a Brit Birodalom azon félelmetes erővel szemben, melyet a nemzeti szocialista Németország képvisel; de még ezen, az eddig tapasztaltak után valószínűtlen eset sem változtathatna a folyamatban lévő európai erő­átcsoportosításon és legfeljebb az angolszász nem­zet sorsára volna kihatással, éppen úgy, mint ahogyan nem akadályozhatná már meg azt sem, hogy Franciaország összeomlásának és a Brit Bi­rodalom hatalmi helyzetének evvel összefüggő gyengülése hatását a legtávolabbi világrészekben is ne éreztesse: Japán máris kinyújtja kezét Fran­ciaország indokínai gyarmatbirodalma felé és csak az ürügyet látszik keresni arra, hogy azt ka­tonailag megszállja, egyidejűleg pedig nem ke­vésbé élénk és nem is önzetlenebb érdeklődést tanúsít Holland-Keletindia jövendő sorsa iránt is, ami viszont arra készteti az ezen kérdésben nem kevésbé érdekelt Északamerikai Egyesült Álla­mokat, hogy, színleg ugyan az európai háború le­hetőségeire való célzással, valójában azonban a Japánnal való leszámolás sokkal valószínűbbnek látszó eshetőségére való tekintettel, hadi készült­ségét, elsősorban pedig tengeri hadereiét, eddig elképzelhetetlen arányban növelje. így egy új világrend kialakulásának vagyunk tanúi, mely az eddigi erőviszonyok teljes eltoló­dásához vezet, úgy Európában, mint előrelátható­lag a többi kontinensen is; ebbe az új világrendbe való megfelelő beilleszkedés lesz legelső és leg­főbb feladata minden a fegyveres összetűzésben nem részes hatalomnak is. Hogy ezen feladat nem lesz könnyű, az kiviláglik a háború eddigi mene­téből leszűrhető azon tanulságból, hogy a hadi­technika mai fejlettségi fokán elsősorban a gép, másodsorban pedig a jól szervezett tömeg dönti el a harcot, hogy tehát a kevéssé számos ember­anyaggal és korlátolt pénzügyi képességei követ­keztében szükségszerűleg kevesebb hadigéppel is rendelkező kisebb államok még annyi eséllyel sem szállhatnak szembe túlnyomó emberi és anyagi erővel rendelkező ellenféllel, mint az a múltban, így még az 1914—18-i világháborúban is. lehetséges volt; vagyis, hogy a gépesített háború korszakában még a legjobb emberanyag és a leg­nagyobb elszántság sem képes, még ideig-óráig sem pótolni a hadigépek erejét, hanem hogy mo­dern harcieszközökkel szemben csakis ugyan­ilyen harcieszközökkel lehet védekezni. Ezen megállapítás a számszerűleg kisebb és anyagilag gyengébb nemzeteket tehetetlenné teszi arányta­lanul számosabb és nagyobb gazdasági erők felett rendelkező ellenféllel szemben és azon választás elő állítja előbbieket, vagy egy elsőrendű idegen hatalom feltétlen követőjévé szegődni, vagy pe­dig több más hasonló helyzetben lévő közép- es kisebb hatalommal, akár felségjogaik egyrészének önkéntes feláldozása árán is, oly szoros politikai •és katonai kapcsolatra lépni, mely az így szövet­kezett államoknak lehetővé tenné, közös erőfeszí­téssel bármely elsőrendű hatalommal is a siker reményével szembeszállni. Ezen egyedül járható­nak látszó két út közötti választás fogja előre­láthatólag a kisebb államok legfőbb politikai gondját képezni a kialakuló új Európában. A gondviselés kiegyenlítő igazságáriak kell tulajdo­nítanunk, hogy saját államunk földrajzi fekvése, mely történelmünk folyamán oly sok megpróbál­tatásunknak volt az oka, a jelenlegi körülmények között kivételesen kedvező helyzetet teremt szá­munkra a legtöbb kisebb nemzetéhez viszo­nyítva: három elsőrangú európai hatalom érde­keinek érintkezési pontján, mintegy zárókövét képezve az újonnan kialakuló nemzetközi egyen­súlynak Európa ezen részében, már csak ezen kulcshelyzetünknél fogva is mindenkor remélhe­tünk támaszt találni ezen nagyhatalmak egyiké­nél, vagy egyidejűleg többjénél is bármely más irányból megnyilvánuló nyomás ellen már csak azért is, mert ha annak súlya alatt össze talál­nánk roppanni, velünk együtt könnyen össze­omolhatna a keletközépeurópai politikai egyen­súly egész épülete is. A második világháború. írta: Lukács György Még ki sem heverte az emberiség az 1914— 18-i világháború ütötte sebeket, kitört a második világháború, mely — sajnos — méreteiben min­den emberi képzeletet felülmúlónak Ígérkezik. Nehéz az eseményekről olyanoknak ítélkezni, akik benne élnek azok forgatagában. Kíséreljük meg mégis — mintegy kihelyezkedve ebből a for­gatagból — elemezni a történéseket. Időszámításunk 1493-ik évében pápai bulla osztotta fel elvi rendelkezéssel a még nem ismert világrészeket Spanyolország és Portugália között. És megindult a többszázados nagy felfedezési és gyarmatosítási tevékenység, melyben Spanyolor­szágé volt az elsőség és a vezetés, de nekiláttak ennek a feladatnak a többi nyugateurópai hatal­mak is, míg végre Anglia, ellenére annak, hogy időközben amerikai gyarmatai elszakadtak tőle, messze felülszárnyalta társait. Ez a nagy felfede­zési és gyarmatosítási tevékenység Amerikára, az Atlanti óceán vidékére, Afrikára, Ázsia déli felére, az indiai és a déli tengerek tájára terjedt ki. Gyarmatbirodalmak kialakulása és a gyarma­tosító hatalmaknak egymás ellen viselt háborúi töltik be ezeket a századokat. Anglia 1763-ban szétverte a francia világbirodalmat s betetőzésül 1815-ben előidézte Napóleon császár katasztrófá­ját. Majd bekövetkezett a spanyol világbiroda­lom szétesése is. Ennek a két világbirodalomnak a maga útjából való eltávolítása révén Anglia mint versenytárs nélküli tengeri világhatalom je­lentkezik a XIX. század elején. Eleinte Anglia tengerentúli szárazföldi bir­toka nem volt túlságosan kiterjedt: csupán Ka-

Next

/
Oldalképek
Tartalom