Magyar külpolitika, 1940 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 4. szám - Mit tett a fasiszta Olaszország Magyarországért

MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 ségű összecsapás körvonalait idézi az elszörnyedő békés emberiség szemei elé, ami ismét megerősíti azon nézetet, hogy a jelenlegi bonyolult viszonyok között nem lehet éles különbséget tenni résztvevő hadviselő és semleges szemlélő között, hogy utóbbi is legfeljebb csak „nem hadviselő", ki azonban akarata ellenére is minden pillanatban belesodródhatik a háborúba, mely veszély elleni védekezésből elemi kötelessége minden bármely oldalról megnyilvánulható befolyásolás vagy beavatkozással szemben megbonthatatlan nemzeti összetartással és rendíthetetlen egyetér téssel tiszteletet parancsoló ellenállási készségét szegezni. Mit tett a fasiszta Olaszország Magyarországért — Dr. Fali Endre könyve. — E könyvből nemcsak azt tudjuk meg, mit tett a fasiszta Olaszország Magyarországért, hanem megtudjuk azt is, miért tette s melyek Olaszország politikájának mély gyökerei. Korunkban, melynek jellemző tüneteit a szemlélő a nagypolitika következetlenségeiben, alkalmi és taktikai elhajlásaiban véli látni, — Fali Endre könyvéből egy határozott, célját biztosan kitűző és attól soha el nem térő nagypolitika körvonalai bontakoznak ki előttünk: Olaszország revíziós politikája Magyarországgal szemben. Ez a politika Magyarország mellett állt a fegyverletétel pillanatában, a béketárgyalások alatt, az olasz-magyar barátsági szerződés megkötésekor, s a müncheni értekezleten éppen úgy megnyilatkozott, mint a bécsi döntőbíróság ítélete alatt. Mussolini és Ciano ennek a politikának mai hordozói, de ez a politika a legmélyebb, legrégibb, a legvalódibb olasz politika. Talán nem kell utalnunk arra, hogy kezdete a magyarságnak a latin kereszténységhez való fordulásában állott s hogy hirdetői, vállalói mindig az olaszság és magyarság legkimagaslóbb alakjai, akik vérük minden cseppjében, idegzetük minden rezzenésében érezték az olasz és magyar hivatás és földi küldetés azonos voltát. Mussolini és Ciano végső szemei annak a sornak, melynek elején II. Szilveszter, Dante, Cesarini Julián, Kapisztrán János, Ince pápa és Garibaldi állanak. Magyarország történeti ragyogásában mindig ott izzik az olasz lángolás, dicsősége mátyási ragyogásában ott tündököl az olasz lélek és Magyarország balsorsát Olaszország épúgv érzi, mint Magyarország maga. A török hódoltság és osztrák elnyomás az olasz húsába is vág. Mohács fölött egy olasz államférfi jajong. A török ellen való legnagyobb segítségünk a pápák szakadatlan buzgalma és gondja. A magyarsággal együttérző politika nem szűnt meg soha, csak elhomályosult azokban az évtizedekben, mikor az egységes királysággá forrott Olaszország nem Magyarországgal, hanem Ausztria-Magyarországgal lépett szövetségre, de — szinte — magától felragyogott akkor, mikor Magvarország ausztriai kapcsolataitól megszabadult." Pár évtized — különösen a politikában — sok mindent elfelejtet. De nem felejtheti el az örök olasz politikát az, aki — mint Mussolini — az olaszság lelkiismeretének megtestesülése. Olaszország középponti a és örököse Isten legkülönb ajándékának, a földközitengeri kultúrának s Magyarország ennek a kultúrának törhetetlen pillére volt és marad. Mint az olasznak, nekünk is hajdan szinte anyanyelvünk volt a latin, melynek szelleme, mértéktartása ma is itt maradt. Mi a latinokban őseinket tiszteljük. Érezvén, hogy a latinság inkább szellem, mint vér. Ma a politikai rokonságot inkább a gazdasági kapcsolatok szerint mérik. Az olasz-magyar politika egybefonódottsága bizonyság arra. hogy a szellem kapcsolata különb és tartósabb a gazdasági egymásrautaltságnál. A nemzet, mellyel szellem és tudás kapcsolata fűz össze, közelebb áll hozzánk, mint az, mely, mondjuk, gyapotot vagy kaucsukot tud nekünk szállítani. Gazdasági önellátásra minden, még a legszegényebb ország is be tud rendezkedni, de szellemi kapcsolatok nélkül minden ország csak torz alakulat marad. Az olasz-magyar politika alapia a közös végzet és közös hivatás parancsszavának való engedelmeskedés. E politikának nemcsak az állandóság ad megkülönböztető jelleget, nemcsak az állandóság az, ami különbbé és nemesebbé teszi a ma megkötött, holnap elfelejtett szerződések politikájánál. Ez a politika nem a gazdasági adsza-nesze érintkezéséből fakad, melynek alkudozásai és szívós tárgyalásai alatt mindenik fél a maga előnyeiért harcol. Az olasz-magyar politika minden irányban inkább adni akar, mint kapni. Az olasz-magyar politika nem adás-vétel okából keletkezett és távol áll attól, hogy pusztán gazdasági jellegű legyen. Minden kapcsolatban, mely tisztán gazdasági, van valami barbár és kezdetleges. Az olasz politika princípiuma mindig elsősorban szellemi, a kereszténység, mint ékkő az aranykeretben, benne foglaltatik. Az olasz politika lesz az, mely a világot a most oly egyetlennek hirdetett gazdasági felfogás laposságából megváltja. Ha Olaszország nem találta volna meg lelkét a Mussolini teremtette új rendszerben, a? úionnan rendezendő világ szelleme összelapultságában hamarosan csupán gazdaságból, nyers-, félés készgyártmányokból állana. A fasiszta 'Olaszorszíág magában hordja a földközi kultúra egész szellemét. Az ember tekintetét nem lefelé, hanem fölfelé irányítja. Nem kell azonban hinnünk, hogy a fasiszta Olaszország politikája elméletek teremtéséből és védelmezéséből áll. Sokkal nagyobb mult és sokkal több tapasztalat áll mögötte, mint a világháború teremtette egyéb elméletek mögött. Mikor az olasz politika kereszténységéről beszélünk, akkor tudjuk, hogy ebben bennfoglaltatik a kereszténység irgalma, jósága és igazsága, testvériessége is. Az olasz politika nagysága és változhatatl msága éppen abban áll, hogy a földi jólétet nem csupán a maga számára követeli. A nyugati állam-