Magyar külpolitika, 1940 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1940 / 2. szám - Kárpátalja a magyar történelem keretében
MAGYAR KÜLPOLITIKA lyok, kiknek balkáni birtokállományát a töröknek észak felé való terjeszkedése közelről érintette, több háborút viseltek a török ellen. E háborúk alatt még nagyobb tömegekben szivárogtak be a románok Erdély területére, különösen megnőtt a bevándorlás, amikor a macsói és Szörényi kormányzóság és Havasalföld is a török kezére jutott.*) Az 1910. évi népszámláláskor Magyarország területén már 2,827.753, a történelmi Erdély területén 1,472.000 lélek vallotta magát román anyanyelvűnek. Ezek nagyrészben a bevándorolt vlachok ivadékai, de igen sokra tehető azon besenyő, székely, kún és magyar néptöredékeknek a száma is, akik a folytonos háborúskodások, majd az osztrák gazdasági és politikai elnyomás következtében olvadtak bele a románságba. Az elmúlt századokban a románság Erdélyben ugyanis sohasem jelentett politikai csoportot, kisebbséget, inkább gazdasági és társadalmi osztályt. Be kell vallani, Erdélyben a románság volt a legalacsonyabb néposztály. Aki a más anyanyelvűek közül gazdaságilag és társadalmilag lesülyedt, az szinte menthetetlenül beolvadt, sajnos, nyelvében is a románságba. Hogy Erdély kérdése miként oldódik meg, az a politika, a nemzetközi politika terére tartozik. A fentiekből láthatjuk, hogy itten a maradandó békét csak úgy lehet biztosítani, ha az egész terület visszakerül Magyarországhoz, mellyel szervesen összefügg. Hogy milyen megoldás fog érvényesülni, azt azok az erőtényezők fogják megszabni, amelyek a kérdés felmerülése időpontjában hatni fognak. Hogy a magyarság érdekeinek melyik megoldás felel meg leginkább, az a fentiekből szinte magától adódik. Kalotha. ) A rnoháosi vész utáni önálló Erdély történetét, valamint a húszesztendős román uralom alatti viszonyait itt részletesen ismertetni feleslegesnek látszik, mert az úgyis eléggé ismeretes. Kárpátalja a magyar történelem keretében írta: Dr. Bauiiigartner Sándor. L Még 1399 augusztus havában az ukrán és ruszin kérdést jól ismerő Luké Myshuha így nyilatkozott: „Meg kell adni az igazat, Budapesten Kárpátalja autonómiáját sokkal becsületesebben, komolyabban és főleg türelmesebben kezelik, mint a helyszinien, ahol vadul összefonódnak a különböző érdekek, ambíciók és karrierek.*' De viszont ugyanez az ukrán író azt is leszögezte, hogy: „A magyar közvélemény általában rosszul ismeri ki magát az ukrán ideológiában és semmiképpen sem tudja meghúzni a pontos határvonalat a ruszinizmus és ukránizmus reális veszélyei között." A ..budapesti körök becsületességéhez" szeretne lapunk csatlakozni, amikor Kárpátalja kér désével tüzetesen foglalkozik s hozzá akar járulni „a magyar közvélemény rosszulértesültségének" kiigazításához. A „becsületesség," komolyság," ..türelem"" mindmegannyi magyar politikai erény és a jólértesültség képesek Kárpátaljának új ezeréves keretet adni Szent István birodalmában s azt megtartani eme keretben mindkét nép javára. Nekünk nem szabad elfelednünk azt, amit a fennebb említett ukrán író megjegyez: „Kárpátalja oly kicsiny ország, hogy nem játszik elhatározó szerepet az egyetemes ukrán kérdés megoldásában. Tehát azzal, hogy Kárpátalja megszűnt az ukránizmus Piemontja lenni s visszakerült az ezeréves anyaországhoz, az ukrán kérdés még nem került le a világpolitika napirendjéről. Az ukrán kérdés alanya a 45 milliós ukrán nép, áldozatkész rajongója a kétmillió amerikai ukrán kivándorlóit s harcosai azon emigránsok ezrei, akik addig nyugalmat nem találnak, amíg népükhöz vissza nem kerülnek. Az ukrán problémát pedig mindazok kihasználják, akik tudják, hogy Oroszország az ukrán kérdésen át sebezhető meg hatásosan és kizárólag. A 45 millió ukrán veszélyéről nagyon jól tudnak a Kreml-ben is s az ukrán mozgalom támogatásának elejtése Németország részéről volt az egyik oka annak, hogy a két legengesztelhetetlenebb ellenség egymással kiegyezzék. Maga Stalin jegyezte meg, hogy: „az ukrán nacionalizmus a legnagyobb veszedelem." Mily furcsán hangzik ez az új orosz imperialista ajkáról, akinek cári elődje pedig 1863-ban megjegyezte, hogy „az ukrán nyelv soha sem létezett, nem is létezik és soha sem fog létezni." Az angolok ukrán szakértője Lord Lawton Lancelot szintén a legfontosabb problémák közé sorozza az ukrán kérdést: „.. .az ukrán kérdés egy új és félelmetes probléma lesz az angol birodalom számára." Ezt megértik az angolok és igyekeznek Londonba csoportosítani az ukrán vezetőket s egyes helyeken az ukrán mozgalom vezetésére központokat állítottak fel. Az olaszok a kommunista-ellenes akció egyik mozgatóerejének az ukrán mozgalmat tették meg. Ezért mérhetetlenül fontos számunkra, hogy a baráti Olaszország úgy kezelje az ukrán kérdést, hogy az számunkra veszélyt ne jelentsen. Ne feledjük, hogy a dúsgazdag Ukrajnára hallatlan gazdag amerikai pénzkörök egyeztek már meg, akik az ukrán mozgalomra súlyos millió dollárokat áldoznak. Az ukrán mozgalmat tudományos intézmények, folyóiratok s komoly tudományos munkák támogatják alá. A kárpátaljai nép különállóságáról meggyőződött az amerikai ukránok kiküldötte is, aki Ungváron tartózkodott, amikor a bécsi döntés azt Magyarországhoz visszacsatolta. Hogy a kérdéseket tisztázzuk, lássuk I. az ukrán kérdést, II. evvel szemben a rutén nép különálló szláv népiességét, III. mit kapott a ruténség ezer év folyamán a magyar államtól, IV. írni fogunk a magyar államnak azon alkotmányjogi, gazdasági, szociális és kulturális intézkedéseiről, amelyek bevezetésül szolgálnak azon végleges elintézéshez, amely alapját fogja képezni az új ezeréves boldog együttélésének. (Folytatjuk.) MAGYAR KÜLPOLITIKA Szerkesztőbizottság: Gróf Csáky Imre ny. külügyminiszter, elnök, dr. Fali Endre, a Magyar Revíziós Liga ügyvezető igazgatója; Faluhelyi Ferenc egyetemi tanár; dr. Szerelemhegyi Ervin felelős szerkesztő; Csikszentmihályi Sándor László felelős kiadó. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Mozsár-utca 9. Telefon: 12—28—97. Előfizetési ár egész évre 18 pengő. Külföldön az előfizetési ár kétszeres. Postatakarékpénztári számla: 16.123. Hungária Lloyd Lapkiadó Vállalat rt. Fővárosi Nyomda Rt. Felelős vezető: Duchon János.