Magyar külpolitika, 1940 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 12. szám - Az északamerikai magyarság jelentősége

MAGYAR KÜLPOLITIKA olyan régen sikerült a birodalomnak egy régi olasz vágyat megvalósítani, amely szintén ebbe a fejezetbe tartozik: Albánia odacsatolásával az Adriai tenger ténylegesen olasz „mare-nostro"-vá vált, mert az olasz csizma sarka és Albánia közötti vékony tengerszoros bekötésével Olaszország bármely pillanatban a legnagyobb könnyedséggel lezárhatja az egész Adriai tengert. Egészen nagyvonalú „mare-nostro"-tervet valósított meg évtizedek szívós munkájával Angolország .az Indiai óceán körülkerítésével. Ez az óceán, amelyet egyik oldalán az Egyiptomtól Kapföldig végignyúló Angol-Afrika, északon Brit-India, másik oldalon pedig a Singapore-ral súlyosbított nyugatindiai angol szigetgyarmatok és azok folytatásaként a brit Ausztrália vesznek körül, bízvást mondható angol tengernek annak ellenére, hogy az óriási terjedelmű tengerpart számos helye idegen (olasz, arab, francia, holland, stb.) fennhatóság alatt áll; ezek azonban részben érdekközösségben vannak Angliával, részben pedig a minden fontos pontban hathatós tengerészeti és egyéb hatalmi támpontokkal megerősített Brit Birodalommal szemben komoly veszélyt ezen a környéken nem jelentenek. (Folytatjuk.) Az északamerikai magyarság jelentősége Az északamerikai magyarság felmérhetetlenül becses erőtartaléka az egyetemes magyarságnak. Nemcsak mert számbavehető, széles látókörű és jómódú tömegei vándoroltathatok vissza. Nemcsak mert igen jelentős hazautalt pénzküldeményeik összege (hiszen a „boldog béke" utolsó évtizedében nagyobb summát tettek ezek ki, mint a búzafölöslegek kivitele révén befolyt valuták és devizák). Nemcsak azért, mert igen komoly számokkal szerepelnek magyar záloglevelek, kölcsön kötvények vásárlásánál s „óhazái" jótékony adományoknál. Nemcsak mert az első helyek egyikén szerepelnek a magyarországi idegenforgalom mérlegén és mert leghatásosabb propagandistái az Amerikából ideirányuló idegenforgalomnak. Mindezeknél ma föntosabb, hogy leghatékonyabban, legkönnyebben felhasználható propagandistái is a magyar nemzeti politikának. E sorok írója bizonyosra veszi, hogy az U. S. A. ténylegesen nem fog részt venni e háborúban s bár már régen túltette magát a semlegesség jogi szabályain, semlegessége folyton hangoztatott látszatát mégis fenn fogja tartani. Hatalmánál fogva hát súlya megmarad. Ezért nem lankad, de fokozódik a német és olasz békés eszközökkel, megértetéssel dolgozó propaganda tevékenysége e hozzájuk nem barátságos közvéleményű birodalomban. A világ nagy átrendezésekor ugyanis a tengely is meg akar egyezni Amerikával, tehát fontosnak tartja annak társadalma felvilágosítását. A magyar külpolitika is tudja ezt, nem is hanyagolja el ilyirányú tevékenységét. A magyarság helyzete e kérdésben minden más nemzeténél — a változott külpolitika ellenére is — sokkal kedvezőbb. Először, mert a magyar kérdés nem is érinti, tehát nem is horzsolja az amerikai érdekeiket. Másodszor mert az amerikai magyar tömegek kint népszerűek s amióta egyesületeiknek szövetsége a budapesti Magyarok Világszövetsége rendkívül értékes iniciativájára, hathatós együttműködésével megalakult, kitűnően szerepel és az egységben rejlő nagy érték súlyánál fogva tekintéllyel rendelkezik az amerikai körök előtt, tehát befolyása is megsokszorosodott. Harmadszor pedig, mert az amerikai magyar történelmi és kulturális vonatkozások oly sokrétűek, hogy ezek kidomborításával könnyen lehet hatni az ő fiatal, tradícióira oly büszke amerikai közhangulatra. E sorok írója pár évvel ezelőtt látta a New York Times főszerkesztője asztalán e lap selyemre nyomott ama számát, amely a Kossuth Lajos amerikai diadalútja alatt jelent meg és amelynek vezércikkében ez a mondat olvasható: „Az amerikaiaknak meg kell ismerni a magyarok történetét és a magyaroknak Amerika történetét, mert akkor ez a két nemzet úgy megszereti egymást, hogy lelki szövetségük örökkévaló lesz." Még meg vannak az elhúnyt idősebb Roosevelt elnök budapesti látogatásakor megjelent lapok, amelvek büszkén közölték le a nagy amerikai mondását: „Egy fajta sem tett Amerikáért annyit, mint a magyar s ezért egy nemzet sem fog tenni annyit Magyarországért, mint az amerikai." Fel kell ismét ós ismét eleveníteni e kapcsolatokat, ébren kell azokat tartani, mint ahogy ezt teszi a newyorki Hungárián Refefence Library is, de persze csak egy bizonyos körben. Az amerikaiaknak eszébe kell újra és újra juttatni, hogy már az ezredik évben is járt Vörös Eriknek, Grönland első normann telepítőjének legendás csapatában egy Tyrker nevű ember, aki állítólag magyar volt. Hogy már 1583-ban amerikai expedíció latin poétájaként szerepel a magyar Budai Parmenius István, hogy 1694-ben elismert teológus Philadelphiában a magyar Kelp János, híres tanár Sárossy Nándor Izsák és érdemes misszionárius Kaliforniában Konschak budai professzor. Hogy Kováts ezredes Washington oldalán, mint a légió parancsnoka, az amerikai szabadságharc egyik legnagyobb hőse. Fel kell eleveníteni sokak emlékét, így Gáspár János Tódorét, á mult század harmincas éveinek jeles orvostanáráét, Vály Ferencet, továbbá azt is, hogy már Jackson elnök nagy ünnepségekkel fogadta a nagy magyar utazókat, Bölöny Farkas Sándort, Wesselényi Farkas bárót és Balogh Pált, azt hogy a szepesi Ludwig Sámuel, bárha jó magyar volt, 1837-ben megalapította Amerika első németnyelvű napilapját. Fel kellene eleveníteni Haraszthy Ágoston emlékét, aki több amerikai telepet alapított és aki először vitt ki Amerikába szőlővesszőket a Hegyaljáról s annyira ő lett megalapítói a Kalifornia nagyszerű szőlőkultúrájának, hogy Amerikában e szőlőfajtákat azóta is „Tokay"-nak nevezik. Be kell mutatni mindent, ami Kossuth Lajos „Tátraszepesi" borovicska kitűnő aromás pálinka Szepesbélai módszer szerint főzi: i* r. Herczenik Győző borovicska és konzervüzeme Budapest