Magyar külpolitika, 1940 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 12. szám - Uj világ-régi igazságok

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA a világon oly kis területen oly változatosság a helyi klímákban és evvel a lokális növénytakaróban és ebből folyólag a mezőgazdasági termelés előfeltételeiben és az életformákban nincsen, sehol kis területen olyan nagyszámú jellegzetes, a szomszédokkal éles ellentétben álló, aránylag kicsiny, egy-egy kis nép hazájául alkalmas tájat nem találunk, mint a földnek abban a nagy tájában, melyet Európának nevezünk." Egy tudósnak ezen megállapításaiból messze menő politikai következtetéseket lehet levonni. Európa, amelyet természet és történelem ilyen különleges egyéniséggé varázsolt, akármilyen tökéletes szervezetre törekedjék is, nem törölheti el a részek önálló életét, nem jöhet létre a nemzetek függetlenségének a rovására. Ezt, amint az Teleki idézett szavaiból következik, elsősorban a földrajz nem engedi meg. De tudjuk, a történelem sem tagadta meg a földrajznak ezen törvényszerűségét. A nemzetek évszázadokon át harcoltak azért, hogy nemzeti életüket egészen szabadon, minden külső beavatkozástól mentesen élhessék, fejleszthessék. Ebben az önállóságban rendkívüli értéket láttak ós látnak ma is, amiért is ennek a függetlenségnek a lényegéhez mindenkor és minden még olyan célszerű intézménnyel szemben is ragaszkodnak. Az új világ, bármilyen kívánatos is annak eljövetele, bármennyire kötelessége is az egyes nemzeteknek, hogy létrejöttében közreműködjenek, nem teheti túl magát ezen a régi igazságon. Az új európai szervezetnek tehát számolni kell ezzel a valósággal és ha valamilyen fajta európai alkotmányt megérünk, ez semmi esetre sem épülhet fel egy nagy állam kizárólagos hatalmán, hanem csakis az érdekelt nemzetek közös akaratán. Ha az európai alkotmány nem venné figyelembe ezt az elvet, akkor az új Európa, akármilyen célszerűen legyen is konstruálva, nem fogja az európai emberiséget boldoggá tenni. Egy a célszerűség követelményeinek tökéletesen megfelelő mechanisztikus szervezet sem tudja pótolni azokat az értékeket, amelyek az emberi életnek nélkülözhetetlen lelki és szellemi szükségletét képezik. Már pedig, ha a politikai valóság és a nemzetek lelki szükséglete között űr támad, ha a kettő ellentétes irányban fejlődik, akkor ebből idők folyamán szükségszerűen politikai feszültség áll elő, annely végül is veszélyezteti az új európai rend kielégítő működését és tartósságát. Az új Európa tehát csakis a nemzetek közös akaratának lehet a terméke. Ezt egyébként a földrajzi törvényszerűség is megköveteli. Egy évtizeddel ezelőtt mutatott erre rá Teleki Pál. Olv nagymérvű tagozott ság szűk területen — tanítja — és akkora változatosság, mint amilyen az európai földrészen van egyedülálló jelenség ezen a Földön. Ezek a tulajdonságok állandóan döntő befolyást gyakoroltak Európa történetére. „Ezek teremtették meg és tartották fenn Európa politikai tagoltságát és ezek akadályozták meg újra és újra az impérium gondolatának megvalósulását.u Ügy hisszük, elég meggyőzően bizonyítottuk tételünket, mely szerint az új világnak számolni kell azzal a régi igazsággal, hogy a történelmileg kialakult államok és nemzetek nem hajlandók egy akár legtökéletesebb mechanisztikus szervezet érdekében sem lelépni a történelem színpadáról. Amikor ennek a tételnek az új európai rend keretében való érvényesítése érdekében síkra szállmnk, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy nemcsak az új Európán fog múlni annak érvényesülése, hanem az érdekelt nemzeteken is. Egy mammutszervezetnek szinte belső törvényszerűsége, hogy alkotó elemeinek külön egyéniségét a nagy szervezet érdekében elhalványítani vagy éppen megszüntetni törekedjék. Utóbbiaktól is függ tehát, hogy ez a törvényszerűség érvényesül-e, vagy valódi szintézis jön létre az egyéniségek és & közösségi szervezet között. Ezzel azonban máris belpolitikai problematikát érintünk, mert hiszen, hogy a nemzetek majdan mit tesznek, illetve mire képesek, az nagymértékben tattól függ, hogyan rendezik be belső életüket. A mi kérdésünk szempontjából olyan belpolitikát kell folytatniok, hogy saját nemzeti létük folytonosságát biztosíthassák. Ennek természetesen számtalan komponense és feltétele van. Egy fő feltételt azonban eleve is meg lehet állapítani: ha az egyes nemzetek a mammutszervezetben is fenn akarnak maradni, akkor belső politikai szervezetükben is ragaszkodniok kell azokhoz az elvekhez és élietfor mákhoz, amelyek történelmileg kialakultak és amelyeknek a nemzeti élet eddigi teljességét köszönhetik. A magyar történelemnek egyik kimagasló belpolitikai elve az alkotmányosság, a magyar nemzetnek egyik történelmileg kialakult életformája az alkotmányossághoz való ragaszkodás. Kétségtelen, hogy az alkotmány forma, amely tartalmilag változhat. Lényege azonban mégis van. Ez pedig abban áll, hogy a nemzet egyeteme állapítja meg az alkotmány tartalmát és mindenkori változását. Magyar történelmi életforma tehát, hogy a nemzet egyeteme mindenkor érvényesíthesse politikai meggyőződését. Ez eleve is kizár olyan belpolitikai rendszert, amelyben csak egyetlen egy politikai irányzat nyilvánulhat meg. De még ha nem ez volna a történelmi életforma, a totalitás mindenképpen veszélyekkel járhat kis nemzetek számára az új Európában. Kétségtelen, hogy egy nemzetnek, ha a mammutszervezetben nem akar teljesen eltűnni, nagyfokú önfegyelemre van szüksége. Minden fajta egyéni vagy csoport érvényesülésnél erre tekintettel kell lenni. Nem szabad azonban sem az egyes, sem a csoport egyéniségének kiélési lehetősége elé a szükséges fegyelmen felül akadályokat gördíteni. Ha a nemzet és tagjainak minden életmegnyilvánulása eleve is szigorúan körülhatárolt keretek között válik csak lehetővé, ha egyetlen egy előre megszabott csatornába szabad annak csak torkolnia, ha egyéneknek és csoportoknak szabad életmegnyilvánulása megszűnik, akkor az ilyen belpolitikai szerkezetű nemzettel szemben a mammutszervezet igen könnyen fogja tudni saját törvényszerűségét érvényesíteni és végül is a nemzeti élet önállóságát megszűntetni. A totalitásos rendszerű kis nemzeteknél t. i. csak a központban és a társadalmi élet főbb pontjainál kell akaratát érvényesítenie és máris megszűnt a nemzeti élet különvalósága. Még egyszer leszögezzük: az új európai világ megteremtése történelmi szükségszerűség, amelyből minden nemzetnek ki kell vennie részét. Nem jelentheti ez azonban Európa földrajzi törvényszerűségének és történelmének a megtagadását, az állami és nemzeti élet megszűntetését. Hogy így legyen, az függ az új Európa szervezeti formájától, de éppen úgy a nemzetek élniakarásától és nem utolsó sorban belpolitikai szerkezetüktől.