Magyar külpolitika, 1940 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 10. szám - Miként menthető meg az amerikai magyarság?

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA magnetikus összeköttetést a hallgatósággal, amely a szónoklat lényege: teljes biztossággal kezeltem a szót, úgy, amint bennem keletkezett, mert ez az első beszédem sem volt előre leírva, csak átgondolva." (Folytatjuk.) Miként menthető meg az amerikai magyarság? Miként menthető meg az Északamerikai Egyesült Államok magyarsága az egyetemes magyarság érzelmi s kulturális közössége számára s milyen nagy szolgálatokat tehet az így megmentett, oceánontúli magyar sziget az anyaországnak. Külön cikkben fogunk legközelebb beszámolni arról, hogy vájjon lenne-e sikere egy nagyobbszabású hazatelepitési mozgalomnak, mely eredményekkel kecsegtetne egy ilyen akció. Azért foglalkoznánk ezzel külön, mert ez a kérdés sokkal nehezebb, kényesebb és sokrétűbb, mint amilyennek azt egyes jóindulatú publicisták hiszik és feltűntetik. A háború után, amikor a kvótatörvény becsukta Amerika kapuit a bevándorlók előtt, komoly, hozzáértő szakemberek állapították meg, hogy az amerikai magyarság élete tíz-tizenöt esztendő. Az öregek elhalnak, friss kivándorlók nem érkeznek: elnémulnak hát az amerikai magyar harangok, a kis magyar patak nyomtalnul belesemmisül Amierika óceánjába... S e tökéletesen reális számítások ellenére még ma is él körülbelül 650—700.000 olyan ember az Egyesült Államokban, aki magát magyarnak vallja; még mindig fennáll 61 magyar katholikus egyházközség, 60 református eklézsia, 7 magyar lutheránus, 20 baptista , adventista s más protestáns egyházközség. Még mindig megjelenik 60 magyar újság. Egyetlen magyar egyesület sem szűnt meg. Becsületes számítás szerint: valóban meg kellett volna már roppanni az amerikai magyarságnak; azok azonban, akik ezt a megállapítást a hivatalos statisztika alapján számították ki. sok tényezőt nem vettek figyelembe. így azt sem. hogy bármily szigorú volt a határzár — hosszú a kanadai s a mexikói határ —, sokan surrantak hát be törvényellenesen az Egyesült Államokba. Amerika magyar népessége a nagy kihalás ellenére is, nem hogy fogyott, de hivatalos számítás szerint átlagban körülbelül 5000 fővel emelkedett. Felszívta Közép-Amerika. Kuba szétszórt kis magyar spóráit s egyes töredékeket Kanadából is. A magyar kivándorlók páriák voltak hosszú ideig Amerikában. 1909-ben amerikai magyar papok a magyar belügyminiszter felkérésére küldött jelentésükben így jellemezték Amerika magyarságát: — A magyar emigránsok élete az Amerikába vándorolt művelt népek gyermekei közül a legalacsonyabb rendű. A legtöbb magyar azért vándorolt ki. hogy mentől gyorsabban keressen annyi pénzt, amennyivel otthon földet szerezhet. A bevándorolt magyarság végzi itt a legnehezebb munkát, igaz, hogy meg van hatalmas keresete is. Munkabírását, tanulékonyságát, ügyességét megbecsülik s általános gazdasági prosperitás idején kellően meg is fizetik. Minthogy azonban nem támogatja kint — mint más nemzet fiait — sem munkaelhelyező intézmény, sem jogvédő iroda, s mert a csász. és kir. konzulátusok is hivatalos ridegséggel kezelik a magyar emigránsok ügyét, keresetük nem áll arányban mégsem a végzett munkával. Legrosszabb munkahelyeken dolgoznak, jogvédelem híján ki vannak téve ez idegen s angolul nem tudó tömegek a visszaélések, munkauzsora ezer katasztrófájának. Mégis átlagban pár embertelen esztendő után a hazai viszonyokhoz mérten szép tőkére tesznek szert, amivel otthon megalapíthatják boldogságukat. Szomorú, hogy míg odahaza a magyar népet természetes csin és tisztaság jellemzi, addig kint a legzüllöttebb negyedekben élnek, piszkos, szűk lakásokban, olyannyira, hogy életük átlagos emberi életnek sem nevezhető. Teszik ezt, hogy mentől gyorsabban gyűjtsék össze a hazai boldoguláshoz szükséges tőkét. Ha tekintjük az amerikai étkezés olcsóságát, megborzadunk honfitársaink nyomorult étkezésén. A magános férfiak s a nők helyzete még ijesztőbb. Ezek burdos (boarding) házakban laknak; harmincan-negy vénen zsúfolódnak össze négy-öt apró, alacsony szobában, a burdosház tulajdonosnője valósággal ételhulladékkal látja el őket. Ezek a burdosházak a magyarság megmételyezői. A nagy távolság az otthontól, az egymásra utaltság és a nyomorúság fejlesztette ki az új kö zösség e formáját. Alig részesült támogatásban az a magyar tömeg, amelyik kivándorolt Amerikába a birtokviszonyok miatt s mert nem volt olyan ipar, amelyik a mezőgazdasági lakosság fölöslegének kenyeret tudott volna biztosítani. A kivándorlást sokáig nem fogták fel itthon gazdasági és szociális kérdésnek, hanem rendőri ügyként kezelték A német, olasz kivándorlókat kormányaik készítették elő tanfolyamon, helyezték el munkába, védték meg jogaikat s rendezték visszatelepülésüket. A skandinávok s németek egyrésze megtelepedett Amerikában, telepeket alapított, a mi szegény kivándorlóink azonban csak dollárokat zsugorgatni mentek ki azzal a szent áhítozással, hogy ezeken otthon földet szereznek. Ezért írta Brisbane róluk némi rosszindulattal, hogy „rossz fiai ők szülőhazájuknak, mert elszakadtak attól s rossz fiai fogadott hazájuknak, mert nem akarnak fiai maradni". Az amerikai magyar normális időkben azonban mégis jól keresett kint. Igen érdekesen írja meg az átlag kivándorló magyar sorsát A. S. Glenn 1913-ban, amikor elővesz egy Rajky András nevű városlődi származású kivándorlót. — Amennyire emlékszem — mondta el Glenn-nek Rajky —, nemzetségem földmívelő volt mindig. Magunk földje az apámról, meg az aszszony jussa: hat kis magyar hold volt, amihez felest is vállaltam az ispántól. Barkácsoló ember voltam gyermekkoromtól, télen bejártam Ajkára az üveggyárba. így csak meg voltam a két gyerekkel — három meghalt az öt közül — 1905-ig, mikor kijöttem. Akik akkor jöttünk, egyenesen