Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 4. szám - A magyarság szerepe a Duna-medencében

MAGYAR KÜLPOLITIKA 13 A magyarság szerepe a Duna-medencében Irta: Óhegyi Vilmos. Szent István királyunk fiához, Szent Imre herceghez intelmet intézett, amelyben maghagyta, hogy jó, ha egy ország sokféle nemzetiségből tevődik össze, mert így erős a nemzet, de azt is tartalmazza az írás, hogy az ország vezetésének mindig olyan kezekben kell lenniök, amelyek az ország fenntartásához vért és életet áldoztak. Ezek és ezeknek az utódai, valamint mindazok, akik a magyar államiság fenntartásához tettel, vagy munkával hozzájárultak, egész valójukkal képviselik az országfenntartó gondolatot a teljes integritás alapján. Ez a szentistváni gondolat lényege és ebben benne foglaltatik az is, hogy ugyanolyan bölcsen kell kormányozni az országot a nemzet mindenkori kívánalmaihoz és szükségleteihez mérten, amilyen bölcsen azt a szent királyunk a maga korában tette. (Gróf Teleki Pál képviselőházi beszédéből.) Ebben a bölcs politikai végrendeletben benne van tehát örök időkre szólóan a Szent István által alkotott keresztény országnak a megtartása, amelyet a váltakozó történelmi erők mérkőzése között is meg kell őrizni teljes épségben és egységben, mert ezt kívánja a nemzet elemi életérdeke. Szent István jelölte ki ezen végakaratában a magyarság helyét véglegesen a Kárpátokig terjedő Dunamedencében, úgyhogy mi a szentistváni gondolat alatt nemcsak az önként, szabad akaratból sorsukat a mi sorsunkkal már régen összekötött nemzetiségekkel való együttélést értjük, hanem azt is, hogy központi elhelyezkedésénél fogva a magyarságnak kell e térségen belül kezében tartania a vezetést. Ez a gondolat jelenti a Kárpátokon belül élő népek számára a sorsközösséget, a gazdasági érdekazonosságot, jelenti mindazt, amit a németek az ő gazdasági érdekterületükre Ratzel, a híres német geográfus megnevezésével — Lebensraum, — Raumpolitik — névvel illetnek, — mi pedig történelmi Magyarországnak nevezünk. Ez a végrendelet vezérelte a magyarságot 1848-ban is, amikor a nemzeti kisebbségeknek még az „események által sem kényszerítve" (Deák F.) minden, a magáéval egyenlő politikai jogot megadott. Ez a gondolat tartotta fenn a nemzetet vérzivataros századokon át, s ha jöttek támadások a németek, görögök, törökök és tatárok részéről, — ha ideiglenesen lenyesték is a Kárpátmedence peremrészeit a történelem folyamán az ország testéről, ez a csonkítás csak rövidéletű lehetett, — vagy visszaszerezte a leszakított területeket, — vagy önként, szabad akaratukból visszatértek az elcsatolt részek, mert így kívánta ezt a geopolitika megmásíthatatlan törvénye, a magyarság életérdeke. Ebben a bőséges fogalomban helyet találnak és foglalnak a határterületek lakóinak védelmi (katonai) és gazdasági kiegészítő érdekei is, amelyek mindig azonosak a magyarságéval. Á szentistváni gondolat azonban főleg és elsősorban a magyarság gazdasági életérdekét jelenti. A Kárpátmedence többi lakóinak és népeinek csak vele lehet gazdasági érdekközösségben lennie, történelmet és politikát csinálnia, nélküle sohasem, mert vele, mellette kell élnie. Akik pedig egymás mellett élnek, tartoznak igazodni, alkalmazkodni egymáshoz, figyelembe kell venniök egymás szokásait. Kihez kell igazodnia és alkalmazkodnia a Dudamedencében élő népeknek? A földrajzi, természetes határokon túl lakó népekhez, vagy a medence közepén a legkorábban letelepedett magyarsághoz? Természetes, hogy a centrifugális erők gyengítik, sőt gyakran önálló életre képtelen alkatelemeire bontják szét azokat a népi önállósági megmozdulásokat, amelyek a gazdasági érdekek semmibevevésével keletkeztek, mert kicsiny és államfenntartásra képtelen népek csak olyan államalkotó nemzet kebelében, — vagy azzal társulva élhetnek meg, amely számukra biztosítja a népi jogokat és a gazdasági életlehetőségeket. A Kárpátmedencén belül csak egy államalkotó nemzet van, amely Szt. István óta egyesíti egyakaratú nemzetté és összekapcsolja egyenlő szabadságban a kárpáti népeket s amelynek történelmi joga is van erre, s ez a magyar nemzet. A gazdasági, földrajzi tényezők mellett az államalapítás alkalmával, tehát régen megszerzett történelmi jog is uralkodó szempont a kérdés vizsgálatánál. Nyilvánvaló tehát, hogy nemcsak az etnográfiai elv lehet országalkotó és határmegállapító tényező, hanem a gazdasági életérdek is. A magyarság gazdasági akció-rádiusza pedig minden időben és korokon át a Kárpátokig terjedt, tehát csak ehhez a nemzethez lehet és kell igazodniok és alkalmazkodniok a többi népeknek. Ha a történelem folyamán voltak ezzel ellentétes érdekek is, azok idővel mihdig a magyarsághoz igazodtak. Ezért és ezen az alapon tért vissza hozzánk nemrég az északkeleti Kárpátok hűséges rutin népe és ezért folytatódik majd tovább a revízió más világtájak felé is. Csoda történt, — mondották egvesek, amikor Szent István halálának 900. évfordulójára meginogtak a trianoni börtönfalak és kezdetét vette a revízió. Pedig nem csoda volt az, hanem a történelmi erők és a gazdasági geopolitikai törvények győzedelmeskedtek a trianoni papíros felett, amit jóelőre megjósoltak a revízió harcosai történetpolitikai szemléletük alapján. A szentistváni politikai végrendelet az állandó magyar birodalmi gondolatot jelenti, — ebben a birodalomban mindazon területek és a benne lakó népek együtt találhatók, amelyeket a 2000 km. hosszú hegylánc átölel; s az egyes népeknek gazdasági életérdekei is kielégítést találnak az uralkodó magyarság vezetése mellett. Ma jórészben gazdasági érdekek szabják meg a népek egymáshoz való viszonyát. Ebben a keretben minden kárpáti nép békében élhet és boldogulhat, mert nemcsak a gazdasági okok, hanem a katonai, földrajzi s nem utolsó sorban a történelmi tényezők is a magyarság mellé állítják a kárpátalji lakókat. Andrew Berziny, a Lettországi Országos Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, a Rigában székelő egyik legnagyobb pénzintézet vezérigazgatója, a lett közélet egyik legkiválóbb képviselője, a Magyar Külügyi Társaságban németnyelvű előadást tart a Parlament delegációs termében 1939. május 25-én, délután 6 órakor. Az előadásnak címe: „Lettország nemzetközi gazdasági helyzete." Bejárat az Országháza épületébe a VI. számú kapun.