Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 4. szám - Magyarország és a béke

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA melynek lakossága pedig, ha formailag nem is, de tényleg semlegesnek számíthatott és az összes ott harcoló fél rokonszenvét bírta is. Már csak ebből a szempontból is azt kívánja tehát jól felfogott érdekünk, hogy a fegyveres összeütközésben való részvételétől a lehetőséghez képest tartózkodjunk. De nemcsak legsajátabb érdekcink indokol nák Magyarország semleges magatartását egy vi­lágháború esetében: ha a baráti külföld, elsősor­ban pedig a tengelyhatalmak érdekei szempontjá­ból vizsgáljuk a kérdést, ugyancsak arra a meg­győződésre kell jutnunk, hogy adott esetben azo­kat is jobban szolgálhatná semleges magatartá­sunk, mint esetleges fegyveres részvételünk olda­lukon. Tapasztalatból tudjuk ugyanis, hogy mai szer vezettségük fokán nagyhatalmak között folyó há­borút tisztán katonai eszközökkel és kizárólag hadászati téren végleges döntésre juttatni alig lehet: a küzdő hatalmak, illetve hatalmi csoportok gazdagsága emberben, fegyverben, hadianyagban szinte kimeríthetetlen és a korszerű technika a katonai védekezésnek oly tökéletes módjait is­meri, hogy a döntést a harcvonalban kicsikarni jóformán lehetetlen. Ezért a jövő háborújában is, csakúgy mint az utolsó világháborúban, végered­ményben gazdasági téren fog annak sorsa eldőlni. Hogy ezt világosan látják a tengelyhatalmak mai ellenfelei, az, ha kellene erre bizonyíték, kitűnik nevezetesen a brit kormánynak birodalma közvé leményének megnyugtatására szánt azon nemrég elhangzott véleménynyilvánításából is, mely sze­rint háború esetében a tengelyhatalmak eleinte ugyan minden valószínűség szerint tekintélyes katonai sikerekre számíthatnának, a végleges győ­zelem azonban ennek dacára kétségtelenül a nyu­gati demokráciáké volna, mert az egész világ gaz dasági erőforrásai ezek rendelkezésére fognak ál­lani. — Kétségtelen, hogy a nyugati hatalmak há­ború esetében az első perctől kezdve teljes ere­jükkel a tengelyhatalmak blokádjára, gazdasági bekerítésére törekednének, katonailag pedig főleg védelemre rendezkedve be, előre kiépített, szinte áttörhetetlen védelmi vonalaikban igyekeznének kivárni az időt, míg az így gazdaságilag kimerült tengelyhatalmak, — szerintük — nyersanyag- és élelmiszerkészleteik elfogytával kénytelenek lenné nek magukat megadni. Természetes viszont az is, hogy a tengelyhatalmak szempontjából a legna gyobb súllyal bírna az olyan segítség, mely azon beszerzési források használatát biztosíthatná szá­mukra, melyekre készleteik kiegészítésére feltét len szükségük lenne. Vagyis kézzelfoghatóbb se gítséget jelentene számukra egy olyan semleges állam szomszédsága, melyből és melyen keresztül nyersanyag- és élelmiszerkészleteiket pótolhatnák, mint amilyen segítséget jelenthetne számukra — azon óriási haderő mellett, mely felett amugyis rendelkeznének — egy kisebb nemzetnek szám­szerűleg aránylag korlátolt hadserege, ha még oly kiváló katonai erényekkel is rendelkeznék az. A sok milliós hadseregek mellett, melyeket Róma és Berlin szükség esetében a csatatérre vethet, Ma­gyarország katonai ereje, döntő jelentőséggel va­lóban nem bírhatna. Ellenben döntő jelentőséggel igenis bírhatnának a tengelyhatalmak részére Ma­gyarország mezőgazdasági termékei és nyers­anyagai, valamint Magyarországon keresztül a szabad út Románia és a közelebbi és távolabbi Keletnek minden nyersanyagban bővelkedő piacai felé, melyekből beláthatatlan ideig táplálhatnák lakosságukat csakúgy, mint ipari termelésüket. Míg tehát Magyarország fegyveres beavatkozása esak kevéssé számbajövő katonai segítséget, ezzel szemben azonban minden valószínűség szerint egy újabb háborús frontot is jelentene barátaink szempontjából, addig egy semleges Magyarország gazdasági segítsége éppen azt a támaszt jelentené számukra, melyre legnagyobb szükségük lehetne. Nekünk viszont ezen állásfoglalásunk olyan gaz­dasági kilátásokat nyitna meg, melyek mértékét élénken megvilágítja az 1914—18-i világháború semleges államainak gazdasági gyarapodása. Hogy jelenlegi kormányunk ezen a téren is helyesen ismeri érdekeinket, arra enged követ­keztetni külügyminiszterünk által a legutóbbi par­lamenti bizottsági ülésen tett azon legnagyobb megnyugvással tudomásulvett nyilatkozata, mely szerint barátainkkal szemben is a legmesszebbme­nőén megóvjuk cselekvési szabaságunkat. Nem szabad azonban szem elől tévesztenünk, hogy nagy háborúk idejében semleges politikát is csak olyan állam tud sikeresen folytatni, mely kellő erővel rendelkezik ahhoz, hogy visszautasít­hasson minden kísérletet, mely a semlegesség megsértésére irányulhatna. Ezért kell minden erőnket honvédségünk lehető legtökéletesebb további kiépítésének szen­telnünk. Mert csak ha a világégés kitörésekor tisz teletetparancsoló, hatalmas és minden tekintet­ben a legnagyobb mértékben cselekvőképes nem­zeti haderőre támaszkodhatunk, de csakis akkor, folytathatjuk sikeresen a nemzetünk és egyben külföldi barátaink érdekeinek is legjobban meg­felelő politikát, egyben pedig készek leszünk arra az eshetőségre is, hogy ha nemzeti céljaink elérése azt követelné, az adott pillanatban ezen tisztele­tetparancsoló erőre támaszkodva, elérhessük azon nemzeti törekvéseink megvalósítását is, melyeket az adott helyzet lehetővé tehetne. Linóleum, viaszosvászon- és szőnyegáru leg jobb és legolcsóbb HAAS LIPÓT szaküzletében: VII., RákÓCzi-Ut 24. Telefon: 1 Í2Q-41 és 1-310-89

Next

/
Oldalképek
Tartalom