Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 3. szám - A cseh imperializmus bukása

ó MAGYAR KÜLPOLITIKA A cseh imperializmus bukása írta: Lukács György. Magyarország az általa hősiesen végig küzdött világháborúból halálosan megcsonkítva került ki. A hazugság propagandájának lett áldozatává. De nem csüggedett el, hanem szívósan talpraállott és megindította az igazság propagandáját, ezt a sokkal nehezebb feladatot. Mert az ember úgy van alkotva, hogy könnyebben elhiszi a rágalmat, mint az igazságot. Fáradozásaink, roppant erőfeszítéseink nem vesztek kárba. 20 év keserves küzdelmei után megindult az elégtétel. Amit a hazugság és a rágalom elszakított tőlünk, kezd visszatérni hozzánk. A mult év őszén visszakaptunk Szlovákiából és a Kárpátaljából 12 ezer négyzetkilométernyi területet 1 milliónyi magyar lakossággal, most pedig visszakaptuk Kárpátaljának még vissza nem tért részét ugyancsak mintegy 12 ezer négyzetkilométer területei és félmillió túlnyomóan rutén lakossággal. Ügy, hogy a világháborút követő átkos trianoni diktátum folytán 93 ezer négyszögkilométeinyi területre és nyolcadfélmillió lakosra leolvadt csonkaországunk 117 ezer négyzetkilométernyi kiterjedésűvé lett és lakossága tizenegyedfélmillióra növekedett. Természetesen nagyon messze vagyunk még a világháború előtti integer Magyarországtól. Ügy területi nagyság, mint lélekszám tekintetében. De hiszen a mi országépítő munkánk — az igazság propagandája — sokkalla nehezebb, mint volt az az országromboló munka, a hazugság propagandája, melynek áldozatul estünk. Természetes tehát, hogy az eredmény nem egyszerre, hanem fokozatosan következhetik be. De máris nagy elégtétel nekünk, hogy hatalmas foganatja lett igazságos küzdelmünknek, és nagy méretekben megindul annak visszaszerzése, amit ármány és gonoszság elorozott tőlünk. És különös elégtételünk, mondhatnók Isten ujja, hogy a megcsonkított ország éppen azokat a részeket kapja vissza legelőször, melyeket a hazugság propagandája nagy mesterének, Benes Eduárdnak alattomos, de démoni ügyességgel szított ármánykodásai szakítottak el tőlünk. Masaryk és Benes aláásták az osztrák-magyar monarchiát, s amidőn művük sikerült és a monarchia összeomlott, nem elégedtek meg azzal, hogy hazájukat, a történelmi Csehországot, amely egy darabig független állam volt, de századok óta a német birodalomnak, majd az osztrák birodalomnak volt provinciája, régi független államiságába visszahelyezték, hanem elorozták Magyarország jelentékeny részét, az egész Felvidéket is, anélkül, hogy akár történelmi, akár földrajzi vagy gazdasági, akár legalább etniki jogcímük lett volna erre. A megtévesztett antant főhatalmak bosszúvágya a csehek vakmerő követeléseit teljesen honorálta, ezek azonban nem arra törekedtek, hogy előzékeny bánásmóddal és az ígért jogokban való részesítéssel megnyerjék az erőszakkal hozzájuk csatolt népeket, hanem kegyetlenül leigázták azokat. Noha az óvatos antant főhatalmak a Saint-Germain-i kisebbségi nemzetközi szerződésben kifejezett kötelezettséget vállaltattak a csehekkel arra, hogy az uralmuk alá jutott népeket lényeges emberi és állampolgári jogokban fogják részesíteni és evégből azoknak a szükséges védelmet meg fogják adni, a csehek ezt a kötelezettségüket cinikusan megszegték és védelem helyett eltiporták kisebbségeiket. Szemérmetlenül negligálták azt a külön vállalt kötelezettségüket is, hogy a rutén népnek külön autonómiát adjanak. A szlovákoknak a pittsburgi szerződésben ígért országos autonómiáról pedig megátalkodottságukban hallani sem akartak, magát a szerződést érvénytelennek nyilvánították, a nyugati nagyhatalmakat pedig azzal a merész hazugsággal vezették félre, hogy a cseh meg a szlovák ugyanaz a nép, hogy nincs külön cseh és külön szlovák nép, hanem egy egységes államalkotó nemzet van: a csehszlovák. Sok időbe, még több fáradságba került, míg az elámított nyugati nagy demokráciáknak szeme felnyílott és minden beavatkozástól tartózkodva, néma szemlélőivé váltak az összelopkodott csehszlovák állam szertehullásának. Az úgynevezett csehszlovák állam, a nyugati nagyhatalmak két évtizeden keresztül dédelgetett kedvence, amely azonban a valóságban nem volt egyéb, mint a csehek zsarnok centralizációja, előbb összezsugorodott a második cseh-szlovák köztársasággá a szlovákoknak és a ruténeknek adott látszat autonómiákkal, majd ez a második hamis demokrácia is teljesen szertehullott: Szlovákia önállóvá lett, a kárpátaljai Ruténföld visszatért Magyarország anyai kebelére, a magáramaradt Bohémiát és Morvaországot pedig beolvasztotta a német birodalom. Mint rossz álom foszlott szerte a nagy garral hirdetett „keleti Svájc", mely a valóságban nem szabadságot adott a beléje zsúfolt népeknek, hanem azok börtönőre volt. A történelmi igazságszolgáltatás visszaadta nekünk ruténjeinket. Szeretettel öleljük őket keblünkre, annál inkább, mert hűségük a magyar haza iránt soha meg nem ingott. Testvériesen örvendünk a szlovák nép önálló államiságának is, bár tartunk tőle, hogy rájuk még nagy megpróbáltatások várnak. Mi pedig továbbra is fáradhatatlanul és tántoríthatatlanul egyengetjük az igazságos revízió rögös útjait. Rudas Gyógyfürdő és Gyógyszálló az Erzsébet-híd budai hídfőjénél, 43—47 C°-os erősen radioactiv gyógyforrások, Juventus rádiumos kádfürdők. Gőzfürdője 7 különböző hőfokú medencével. Ivókúrák. Gyógyszállója a főépületben van, a legmodernebb kényelemmel berendezett szobákkal. Polgári árak.