Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 2. szám - Az 1918-as fegyverszünet. Első közlemény

12 MAGYAR KÜLPOLITIKA Franciaországba menekült cseh emigránsok vezetője, Benes Eduárd, egy 1916-ban Párizsban kiadotl és 1917-ben Londonban angolul is megjelent röpiratban a kettős monarchia felosztását követelte és követelését a francia hadügyminisztérium útján, amellyel állandó kapcsolatban volt, sikerült az ententeországokkal megismertetnie. Követelései azonban nem pusztán Csehország felszabadítására vonatkoztak, mert a magyar állam egyes részeit is Csehország, más részeit pedig Szerbia és Románia részére követelte. Magyarország tehát, mint felosztandó terület szerepelt, bár Csehországgal semmiféle államjogi kapcsolatban nem volt. Ez a felosztási terv megelőzte Károlyi Mihály gróf ellenzéki képviselő 1917-iki berni utazását. Bár nem lehet közvetlenül bizonyítani, hogy arról értesült, de a kíséretében levő Diner-Dénes József 1936-ban megjelent emlékirataiban elmondotta, hogy Bernben Eisenmannal. a francia hadügyminisztérium emberével érintkezett, később pedig, mint maga írja, egyedül a francia-cseh orientációban látta Magyarország boldogulását. Ezt az orientációt jelentékenyen megerősítette az, hogy Pichon Lajos, francia külügyminiszter a bolgár fegyverletétel (1918. szeptember 25.) hírére szeptember 28-án Benessel katonai szövetségre lépett. Franciaország megnyerése után Masaryk G. Tamás Amerikában Wilson elnököt nyerte meg annak a gondolatnak, hogy Ausztria-Magyarország jövő sorsának eldöntésében a cseh emigránsokat kérdezze meg. így eszközölte ki október 18-án azt az amerikai jegyzéket, melyben Wilson a Burián gróffal 5-én történt megállapodást egyoldalúan félretolva, közölte Buriánnal, hogy a monarchia sorsának eldöntésében a csehek és szerbek oldalára állott. Minden forrás egyöntetűen állapította meg azt, hogy Wilsonnak ez a jegyzéke a monarchia halá'os ítélete volt, bár hozzá kell tennünk, hogy ezt az ítéletet nem a monarchia népei hozták, tehát a kettős monarchiának nem feloszlásáról, hanem egyedül külső erők hatásaként való felosztásáról lehetett szó. Ugyanezt követelte Northcliffe lord propagandahivatal részéről Seton-Watson idézett emlékirata is, aminthogy alig lehetne kétségbe vonni azt, hogy minderről semmi tudomással nem birt volna Diner-Dénes József, aki Károlvi Mihály gróf kormánvának külügyi államtitkárává lett. Benes mindent megtett, hogy az október óta szervezett forradalom új lehetőségek előtt nyisson utat. A prágai, bécsi és budapesti forradalmi moz galmak egységes szervezés jeleit árulták el. Középpontját Benes Prágába helyezte, honnan rendes futárszolgálat tartotta fenn az érintkezést az ellenséges földön dolgozó emigránsokkal. Bécsben az osztrák marxistákra hárult a mozgalom előkészítése. A prágai születésű Adler Viktor ekkor állította oda Tisza Istvánt a háború bűnbakiául és indította meg az Arbeiterzeitunö a támadást Magvarország és Tisza ellen, majd a mozgalmat az iránt, hogy a határok nyitva maradjanak. Október 98-án Benesnek Páriz-ból küldött ieladásám tört ki a nyi'*- forradalom Prágában és Bécsben. Budapesten Tisza István grófban vélték felismerni azt az embert, aki az eseményeknek útiokban állhat, de október 31-én- a háború felidézésének vádia miatt meggyilkolt államférfi ho'ttestén keresztül már ugyanannak az orientációnak a nyomaira akadunk, amely Magyarország sorsát a francia-cseh orientáció felé terelte. Diner-Dénes szerint a Károlyi-kormány bevallottan francia-cseh orientációba kezdett, majd a kormányzatnak a kommunisták kezébe való juttatása után csehszlovák területre menekült, ahol tüntető szívességgel fogadták. Ez a fogadás az ő szerepének olyan színezetet adott, mintha neki hivatása vagy feladata lett volna Magyarországnak a cseh-francia orientáció vizeire való terelése és mintha ezt a feladatot kitűnően töltötte volna be, mert a kommunizmus szabad utat nyitott a feldarabolás és annak törvényesítése előtt. VI. A források alapján megállapítható, hogy Magyarország területén két ellentétes politika küzdött egymással. Jóval halványabban érvényesült az olasz érdekeltség, mert az olasz kormány megnyugodni látszott abban, hogy a páduai szerződés a Dunamedencét az ő érdekkörébe juttatta. Már november 2-án Bécsben, Prágában és Budapesten olasz katonai missziók jelentek meg, amelyek a páduai fegyverszünet szellemében kezdték meg működésüket. Mikor az olasz főhadiszálláson a francia-cseh térfoglalásról értesültek, Carbone Francesco olasz vezérkari kapitány megjelent Károlyi Mihály grófnál és hozzájárulását kérte olyan értelmű megállaDodáshoz, hogy Magyarország egész területét olasz katonák szállják meg. Carbone kapitány későbbi nyilatkozata szerint a miniszterelnök nem zárkózott el az ajánlat elől, de annak megvalósítását lehetetlenné tette a kormánynak az a lépése, hogy a francia-cseh orientáció híveinek szavára hallgatva Belgrádba indult és Franchet d'Espérey francia tábornoktól kért fegyverszünetet. Miután a Páduában megkötött fegyverszüneti szerződés Magyarország egész területére vonatkozott, nyilvánvaló volt, hogy Diaz és Franchet d'Espérey tábornokok rendelkezési területeinek határvonalát Magyarország határa képezi. Kövess tábornagv, mint 1919 november 25-én a Pesti Hírlapban közölt nyilatkozatában elmondotta, teljesen tisztában volt ezzel és azért küldötte két magyar tisztjét Belgrádba, hogy a páduai szerződés végrehajtásának módozatai a magyar határokon belül - mert azokon kívül a prilepi fegyverszüneti szerződés határozatai voltak irányadók — megbeszéljék. Hogy erre szükség volt, azt a szerződés is mutatta, mert katonai megszállás az entente kívánsága szerint bárhol volt eszközölhető. A főhadvezetőség részéről Waldstátten báró értesítette a magyar kormányt arról, hogy a balkáni fronton is működik egy fegyverszüneti bizottság Laxa vezérőrnagy elnöklete alatt. Linder Béla hadügyminiszter azonban ezt a közlést félreértette, mert Waldstátten bárónak a következő választ adta: „A helyzet többé nem alkalmas tárgvalásokra, el kell fogadnunk az entente feltételeit." Waldstátten báró értesítésében ugvanis semmiféle feltételről nem beszélt, csak a fegyverszüneti szerződés katonai rendelkezéseiről és azok alapján nyugodtan válaszolta Linder Bélának, hogv: ,,az entente Magyarország egvik részét, pl. a Tisza és Duna közét megszállhatja."