Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 2. szám - Az 1918-as fegyverszünet. Első közlemény

10 MAGYAR KÜLPOLITIKA Az 1918-as fegyverszünet Irta: Horváth Jenő egyetemi tanár. — Első közlemény. — A nemzetközi jog tanítása szerint a fegyverszünet politikai egyezmény, amely a béke útját készíti elő. Az állam nevében kötik és ennek folytán olyan államszerződés, amely az állam egész területére vonatkozik. Véget csak akkor ér, ha lejár az az idő, amelyre kötötték, ha felmondották vagy megsértették, vagy ha hivatásának eleget téve, máihelyet adott a békeszerződésnek. Ha tehát az 1918-iki fegyverszüneti szerződéssel foglalkozni kívánunk, akkor mindenekelőtt meg kell keresnünk azokat az államokat, amelyek a szerződést kötötté-k s amelyeknek területére az kiterjedt; azt, hogy a szerződés miként jött létre, hogyan nyert alkalmazást és hogyan szűnt meg. I. Még eddig senki sem vette vizsgálat alá azt a kérdést, hogy az 1918-iki fegyverszüneti megállapodásokban a magyar állam miként volt benne és ott miként érvényesült. Mint általánosan ismeretes, fegyverszüneti szerződést a szövetséges és társult, az ú. n. entente-hatalrnak a következő felekkel kötöttek: 1. Bulgáriával 1918. szeptember 29-én Prilepben, 2. Törökországgal 1918. október 30-án Mudrosban, 3. Ausztria-Magyarországgal 1918. november 3-án Padovában és 4. Németországgal 1918. november 11-én Retondesban. A négy fegyverszüneti szerződéssel szemben viszont 19Í9 és 1920 folyamán öt békeszerződés jött létre. A különbség onnan származott, hogy a fegyverszüneti szerződések megkötésekor a két államból álló Ausztria-Magyarországot egy államnak vették. Miután azonban Ausztria-Magyarországban két, egymástól jogilag független állam egyesült, vizsgálat tárgyát kell, hogy képezze mindenekelőtt az, vájjon a magyar államnak volt-e külön jogi személyisége. Erre vonatkozólag meg kell jegyeznünk, miszerint a magyar állam külön jogi személyisége többek között abban is megállapítható, hogy a kettős monarchia másik államával, Ausztriával, nemzetközi jellegű szerződéseket kötött. Ettől meszszebbmenőleg az is megá lapítható, hogy az 1867-iki osztrák-magyar kiegyezéstől megalkotott viszony 1918. október 16-án felbomlott és új megállapodás szüksége állott elő. Ausztria és Magyarország tehát ettől kezdve csak a Pragmatica Sanctio alapján alkotott közös hatalmat, az ezzel november 3-án megkötött fegyverszüneti szerződés tehát mindkét államra egyformán, nem egy, hanem két államra vonatkozott. A november 3-án létrejött „Fegyverszüneti szerződés Ausztria-Magyarországgal" tehát olyan hatalommal köttetett meg, amely két államból állott, mert a fegyverszüneti szerződés államszerződés lévén, másként nem is képzelhető, hogy az a kettős monarchia mindkét államára nézve kötelező erővel birt. Ha feltételezné valaki, hogy az csak Ausztriával jött létre, úgy egyrészt azt kellene feltételeznünk, hogy Magyarországnak fegyverszüneti szerződése nem volt, másrészt, hogy az osbtráikoktól külön, esetleg azzal ellentétes jellegű szerződést köthetett volna. A szerződés mindkét államra egyformán vonatkozott, azt mindkét kormány elfogadta és a magyar kormánynak nem volt módjában a páduai fegyverszüneti szerződés megkötése után egy második fegyverszüneti szerződést kötnie. A fentiekből világosan következik az, hogy a magyar állam a világháború végén szabályszerű fegyverszüneti szerződést kötött, melynek érvényességét senki sem vitatta és hogy a szerződés az 1918. november 3-án Padovában a szövetséges és társult hatalmak és Ausztria-Magyarország között létrejött fegyverszüneti szerződés volt. II. Lényeges része a dolgok ismeretének az, hogy a fegyverszüneti szerződés megalkotása előtt, Ausztria-Magyarország és az ententehatalmak között a béke megalkotását illetőleg megállapodás jött létre. Burián István gróf közös külügyminiszter 1918. szeptember 15-én Wilson amerikai elnökhöz intézett jegyzékében a kettős monarchia békekészségét jelentette ki, mire Wilson 16-án kelt jegyzékében azt válaszolta, hogy maga részéről már megjelölte a béke feltételeit. Burián gróf október 5-én kelt második jegyzékében közölte, miszerint a Wilson elnöktől megjelölt békefeltételeket AusztriaMagyarország nevében elfogadja. Semmi kétséget nem szenved az, hogy a fentiek alapján egy nemzetközi jogilag érvényes megállapodással állunk szemben, ameiy az egymással szemben álló ententehatalmak és a kettős monarchia között jegyzékváltás alakjában létesült. Ugyanilyen megállapodás jött létre november hó 5-én közöttük és Németország között is, mely utóbbit a német nemzetközi jogászok előzetes békeszerződésnek (Vorkriegsvertrag) neveznek, tehát a megállapodásnak szerződéses megállapodás érvényességét tulajdonítják. Hogy fenti megállapodást a kettős monarchia külügyi kormánya is ekként értelmezte, arra vonatkozólag két érvet hozhatunk fel. Az egyik az, hogy Ausztria kormánya Wilson kikötése alapján máioktóber 16-án elismerte Ausztria népeinek önrendelkezési jogát és rájuk bízta, hogy kormányaikat saját belátásuk szerint alkossák meg; a másik pedig, hogy a magyar állam szabad önrendelkezési jogát visszanyervén, az 1867-iki kiegyezést megszűntnek nyilvánította és kijelentette, hogy a Pragmatica Sanctio alapján új megállapodás szüksége állott elő. Ez volt a helyzet akkor, amikor október 30-án az olasz miniszterelnök azzal a hírrel jelent meg a versaillesi legfőbb haditanács ülésén, hogy Ausztria-Magyarország fegyverszünetet kért. A megkötendő szerződés alapjául a szövetséges és társult hatalmaknak október 6-án hozott azon határozata szolgált, hogy területeiket az ellenséges megszállások alól mentesíteni fogják és így történt, hogy másnap, október 31-én abban állapodtak meg, miszerint a szerződést az olasz arcvonalon kell megalkotni és hogy a kettős monarchiának az olasz királyság felé eső részeiben fut