Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 10. szám - Tengeri és szárazföldi politika

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA talanságnak a jóvátétele, amelyet húsz évvel ezelőtt követtek el Magyarországgal szemben. Ez a rossz lelkiismeretük hajtotta a kis államokat eddig is a nagyok mögé. És ha ezt ma mégsem teszik, ez csak azért történt, mert az adott viszonyok között túlságosan kockázatosnak tartják. A helyzet tehát az, hogy senki sem vágyik a nagyok játszmájában tét lenni, anélkül azonban, hogy teljesítve volnának azok az előfeltételek, amelyek ennek az elhatározásnak biztosítékát képezik. Nincsen itt azonban más megoldás, mint ezeket a feltételeket egyszerűen teljesíteni! Nem olyan képtelen feladat a megkezdett úton következetesen végighaladni! Miért tudták északon mindezeket a kérdéseket kölcsönös megelégedésre rendezni? Ennek kettős okát látjuk. Az egyik, hogy ezek a népek már régebben léptek a történelem színpadára, tapasztalataik vannak és bizonyos belső kiegyensúlyozottságra tettek szert. A másik ok, mert bizonyos általános erkölcsi elveket ismertek el és valósítottak meg nemzetközi viszonylatban is. A nemzeti történelmi egyéniségek" érvényesülése, élethez való joga, politikai gondolkodásuknak, erkölcsi világrendjüknek egyik alaptétele. Ebből pedig egyszerűen levonták a gyakorlati következtetéseket; amit hittek, vallottak, azt a valóságba is átvitték. Nálunk, Délkeleteurópában a népek általában későbben léptek a történelem színpadára. Magyarország kivételével a déli népek az utolsó száz éven belül tudták csak azokat a kapcsolatokat lazítani és végül is megszüntetni, amelyek a törökhöz fűzték őket. Gondolkodásukat és politikai szereplésüket a török korszak legalább is tudat alatt még sokáig befolyásolta. Nem voltak képesek a kölcsönösség, a kis népek érdekközösségének magasabb szempontjáig felemelkedni és ezért nem voltak képesek azokat az erkölcsi elveket, amelyek megvalósításának az északi és nyugati népek aránylagos nvuöalmukat és biztonságukat köszönhetik, a valóságba átvinni. Mindez bizonyos fokig megmagvarázza a történelemnek eddigi lefolyását Európának ezen részében. Ez azonban semmi esetre sem lehet ok arra. hogv a török korszak szellemi, lelki és politikai tehertételeit tovább hurcolják, továbbra is annak hatása alatt élienek, amikor olvan nvilvánvaló, hogv ebből mindenki számára csak hátrányok származnak és olvan meggyőző bizonvítékaink vannak abban a tekintetben, hogv egy igazi európai gondolkodás miiven előnvére válik mindenkinek! A Balkánon is már száz éve szűnt meg a török világ. Ma tehát már nem kell nagv szellemi és lelki erő hozzá, hogv annak a korszaknak beidegződéseit végleg és teljesen levessék az érintett népek. Nem akarunk kételkedni abban, hogy meg is van bennük ez a lelki és szellemi erő. Ha eddig nem is tudott kellő mértékben érvényesülni, annak talán az is oka, mert az a viszonylagos nvugalom, amelvbcn eddig éltek, nem tette parancsoló szükséggé, hogy nemzetközi helvzetüket alaposabban átgondolják és belőle megfelelő következtetéseket vonjanak le. Most azonban, amikor a világtörténelem ilyen rohamos tempóban és robbanó erővel fejlik ki, le kell vetni a történelmi hétköznapiság kényelmét és tétlenségét és meg kell keresni azt a megoldást, amely már régen megérett ugyan, most azonban már az ő saját érdekükben sem maradhat el. Hinni akarjuk, hogy a történelem logikája most sem fog megtorpanni és meghozza számunkra azt, amit eddig minden logika, minden erkölcsi elv ellenére megtagadott: az igazságtalanságok jóvátételét. Nem kell ehhez, hogy semlegeségünket feladjuk. Nem kell ehhez feltétlenül még az sem, hogy majd a béketárgyalásoknál egy nekünk kedvező hatalmi konstelláció alakuljon ki. Az érintett népeknek maguktól kell rádöbbenniük, amire az északi és nyugati kis népek már régen rájöttek, hogy a világpolitikai megrázkódtatásoktól csak úgy tarthatják magukat távol, ha a régmúlt beidegződéseitől végleg szabadulnak, ha nemcsak elfogadják, de meg. is valósítják azokat az elveket, amelyeknek amazok aránylagos nyugalmukat köszönhetik és amelyeket valamikor ők maguk is olyan nagy páthosszal hangoztattak. Magyarország feltétlenül bízik egy ilyen végkifejlésben, mert kell, hogy legyen, aminthogy van is, logika a világtörténelemben. Tengeri és szárazföldi politika A semlegesség nemcsak a harci és ellenséges cselekedektől való távolmaradást, hanem az eseményektől mintegy idő- és térbeli távolmaradást is jelent és ezzel történelmi távlatot ád. A semlegesé, aki a legmélyebb igazságot keresi, lehet az a feladat, hogy Európa mostani küzdelmében a történelem törvényeinek működését és irányát megfigyelhesse, vagy megállapíthassa. A háborús időn és téren kívül állónak mást és többet kell látnia, mint annak, aki, pártos fél lévén, bent van a szenvedélyek sodrásában. Akinek megadatott a történelmi szempontok higgadtsága, megállapíthatja, hogy a most folyó háború a szárazföld csatája a tengerek ellen, még inkább a tengerekért, a szárazföldi népek örökös vágyakozása a tenger után. A földrajz törekvése önmagának megváltoztatásáért. S azt is látnia kell, hogy miután ez a háború kitört, az új nem zetközi jogrend megszületéséig kell tartania. Ennek a háborúnak oka a térkép, melyen Németor szág és Oroszország szűk, zárt tengerrészei mögött mély, szinte mérhetetlen szárazföld fekszik. Országok, melyek népi erejüknél fogva vezérszerepre érzik méltóknak magukat, népi erejükhöz alkalmas színpadként a tengerhez való jussukat is követelik. Innen Oroszország szüntelen akarata a keleti és balti tenger után, szinte a vonzási erő alatt történő lecsúszása a déli tengerek, és feszülése a Sárga-tenger felé. A szárazföld tengerré akar válni. Mint Oroszország, Németország is a tenger keblére akarja magát vetni. Ez a politikája, mióta egysége öntudatossá lett, soha meg nem változhatik. Minél élesebb lesz öntudata, annál ellenállhatatlanabb lesz ez a vágyódása. A tenger jelenti igazi szabadságát. A tengerhez való jussát, vagyis földrajzi helyzetének megváltoztatását követeli. Politikája, mint Oroszországé is, igazi reviziós politika, de most már nem Versailles reviziója, hanem jóformán a geológiának reviziója s így, szinte, a legnagyobb hősköltemény méltó tárgva. Az amerikai függetlenségi nyilatkozat, mely