Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 9. szám - Európa és a magyar külpolitika

[MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 val más, hasonló erejű ellennyomás hatását nem helvezheti szembe. Két egyforma erőklasszist kép­viselő szomszéd között élve, megfelelő ügyes és alkalmazkodó politikával mindig sikerülhet a két nagy hatalom befolyását saját életérdekeinek megfelelően kiegyensúlyozni. Veszélyessé csak akkor válik igazán ezen helyzet, ha az ország ve­zetése oly avatatlan elemek kezébe kerül, melyek könnyelmű elvakultsággal vagy előítéletektől ve­zéreltetve az egyik erős szomszéd feltétlen uszály­hordozóivá szegődnek, amikoris adott alkalommal avval együtt bukik saját nemzetük is, vagy a job­bik esetben is csak a győztes protektor árnyéká­ban tengetheti látszatéletét. Megnyugvásunkra szolgálhat azon megállapí­tás, hogy évezredes történelme folyamán nem először kerül hazánk a maihoz hasonló helyzetbe: sőt szinte feltűnő a hasonlatosság mai geopoliti­kai helyzetünk és azon helyzet között, melyet Ma­gyarország a XVI. és XVII. század folyamán a császári Német Birodalom és a Török Birodalom között foglalt el, mely hasonlat különben még azon részletében is megáll, hogy akkori túlhatal­mas szomszédaink egyikétől akkor is a nemzeti önfentartási ösztönön kívül világnézeti ellentétek is választottak el; hogy a magyarság akkori, a mainál sok tekintetben nehezebb helyzetében is fenn tudta tartani nemzeti létét és állami életé nek folytonosságát, az bizalommal töltheti el a jövőre nézve is, még pedig annál is inkább, mivel mostani és jövendő küzdelmeinkben joggal szá­míthatunk egy oly nagy politikai erőtényező ha­tékony támogatására is, mely a történelmi múlt­ban teljesen hiányzott. Minden jel arra vall ugyan­is, sőt hivatalos tényezők többé kevésbbé burkolt és méginkább a német és olasz sajtó egyes hatá­rozott kijelentéseiből is indokoltan feltételezhető, hogy a német-orosz együttműködés összes rész­letei és előrelátható következményei a német és olasz kormány részletes előzetes megbeszélésének tárgyát képezték, melyek teljes kölcsönös meg­egyezéshez vezettek. Különféle jelekből továbbá arra is lehet következtetni, hogy ez alkalommal a német, olasz és orosz érdekkörzetek határai Kö­zép- és Keleteurópában pontosan meghatároztat­tak; már pedig tekintettel azon nagy súlyra, me­lyet Olaszország középdunai pozíciójának kiépíté­sére és megszilárdítására mindenkor helyezett és utalással azon nyilvánvaló szerepre, melvet az olasz politika ezen céljai követésében Magyaror­szágnak szánt, elképzelhetetlen hogy a fascista bi­rodalom kormánya olyan érdekköri korlátozáshoz hozzájárult volna, mely középdunai politikájának alappillérét, Magyarországot, saját hatásköréből kivonná és bármely más politikai tényező kizáró­lagos érdekszférájába utalná. így a jövőben is mindenkor joggal számíthatunk ezen baráti nagy­hatalom értékes és annak saját jól felfogott érde­kében megnyilvánuló támogatására, melyhez ha­sonló ha hazánknak a török-német világ idejében vívott életküzdelmében rendelkezésére állt volna, a magyarság sorsa alighanem akkor is más, reá nézve sokkal kedvezőbb fordulatot vett volna. Fizessen elő a Magyar Külpolitikára! Európa és a magyar külpolitika Ma, mikor nemzetek és országok sorsa végze­tesen kimondott szavakon fordulhat meg, a szavak rendszerint a támadás fegyvertárába tartoznak. Gróf Csáky Istvánnak azonban sikerült a parla­ment külügyi bizottságában tett nyilatkozatában a szavakból a legnemesebb védőpajzsot kovácsol­nia. Sikerült neki e sokféle villódzású szót: sem­legesség, a legmagasabb erkölcsi tartalommal megtöltenie. E semlegesség nem az összetett kéz, nem a lélek közönyének, nem a haszon felett való örven­dezésnek semlegessége. Ilyen semlegességet a ma­gyar lélek nem ismer. A mi semlegességünk célja ennél magasabb, különb. Mikor semlegességünket őrizzük, egyúttal nagy, Istentől ránk bízott feladatunkat látjuk ma­gunk előtt: az európai keresztény civilizáció védel­mezését. Mi nem csupán önmagunkért, hanem egy eszméért élünk. Ennek az őrei vagyunk. Ez az őr­ség tartotta bennünk a lelket a világtörténelem vi­haraiban nemzeti életünk első ezer esztendejében. Ezt az őrségállást folytatjuk most is. Minden nemzetközi politika alapja ősi, minden nemzetközi politika gyökere a nemzeti lét legmé­lyebb rétegéből ered, ezért voltaképen — lássék bármily változatosnak, — alapjában véve változat­lan és megváltozhatatlan. A közelmúlt időkben divat volt titkos és nyilt diplomáciáról beszélni és az új diplomáciát úgy fel­tüntetni, mintha az új módszerek révén lenne módja a nemzet minden fiának a külpolitikában állást foglalnia és a közvélemény alakításában részt vennie. Külpolitika azonban soha nem volt és soha nem lesz a nemzet egységes szívdobbanása nélkül. A nyilt vagy titkos diplomácia módszerek vagy célszerűség kérdése. A külpolitika, vagyis a nemzetnek a világgal szemben való állásfoglalása, egy államnak mindig nyilt ügye, melyet tudnia kell a nemzet aprajának­nagvjának, a nemzet születésétől kezdve a nemzet szívének utolsó dobbanásáig. Nincs új külpolitika, csak a réginek folytatás:1., a nemzet saját elfogadott hivatásának megtartása. Uj külpolitikához a nemzetnek meg kellene halnia és azután — ha lehet — ujjá születnie. Nekünk van eszménk és hivatásunk, éppen ezért külpolitikánk nem csupán nehéz és terhes szolgálat, nem csupán keserves küzdelem létünk­nek úgy-ahogy való fenntartásáért, hanem lovagi és nemes küzdelem, melytől soha el nem állunk. Külpolitikánk kiemel bennünket a puszta anya­gias gondolkodásból és törekvésből. Mi eszmei ma­gaslaton állunk és messze ellátunk. Magatartásunk őrtállás eszménk és hivatásunk érinthetetlensége fölött. Mikor a magyar külpolitikának körvonalozása, — mint az gróf Csáky István beszédében történt — az egész Európa érdeklődése mellett folyt le, mikor a világ közvéleménye elégtétellel fogadta a magyar külpolitikai állásfoglalást, ez nem azért volt így, mintha Magyarország az erők mai gigantikus mér-

Next

/
Oldalképek
Tartalom