Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 1. szám - A jugoszláv választások

MAGYAR KÜLPOLITIKA 13 A jugoszláv választások A közelmúltban a világsajtót is bőven foglalkoztatták azok az események, melyek a december 11-i délszláv választásokkal álltak kapcsolatban. Magát a választást is sok találgatás és heves sajtó polémia előzte meg, ami már előre jelezte, hogy az állam életében nem mindennapi eseményről Van szó. A választási törvény rendelkezései értelmében természetesen nem annyi párt indulhatott, amennyi szeretett volna. Az a körülmény, hogy a pártoknak az ország minden kerületében jelöltet kell állítani, közös listák összeállítására késztette az ellenzéket, minek következtében azután az a furcsaság is előfordulhatott, hogy a horvát önállóságért küzdő Macsek és a horvátok legádázabb ellensége, Jeftics, közös frontot alkottak. Magán a választáson végeredményben három párt vett részt: a Sztojadinovics miniszterelnök vezetése alatt álló kormánypárt, a Macsek-féle ellenzéki koalíció és a „Zbor" nevü fasiszta párt, melynek Ljotics volt a vezetője. Az eredmény nem nagyon volt kedvező a kormányra nézve, mely 1,636.519 szavazattal egy alig 54.7%-os többséget tudott csak magának biztosítani. Macsekék 1,336.823 szavazatot, azaz 44.3 %-ot kaptak, ami igen szép sikernek tekinthető. Ljotics pártja teljesen megbukott, mert alig 1%-ot tudott csak magának biztosítani. Ha felállítjuk a választások mérlegét, úgy rögtön szembe tűnik, hogy a Sztojadinovics kormány annyi szavazatot sem tudott magának biztosítani, mint 1935-ben Jeftics, ki annak idején 111.505 szavazattal kapott többet, mint ma Sztojadinovics. A Jeftics-lista igen tekintélyes többséggel, 672.635 vokssal multa felül Macsekékat, míg Sztojadinovicsnál ez a többség alig 299.696-ra zsugorodott össze. Mindez azt mutatja, hogy Jugoszláviában az ellenzéki hangulat rohamosan erősödik. Különösen szembetűnő ez a horvát településű területen (Horvátország, Dalmácia, Bosznia-Hercegovina), hol a Macsek-lista a szavazatok 68%-át kapta a kormány alig 31.5%-ával szemben. Ez a 31.5% is kizárólag az ott élő szerbekből és a horvát mohamedánokból tevődött össze, mely utóbbiak vezetőjük, Spaho miniszter útján az utolsó pillanatban paktumot kötöttek a kormánynyal. Ha a leadott szavazatokat nemzetiség szerint csoportosítjuk, úgy a következő érdekes kép adódik: Sztojadinovics Macsek összesen Szerbek 780.000 66.2 % 370.000 31.5% 1,177.000 Horvátok 15.000 2.0 „ 770.000 98.0 „ 787.0C0 Horvát Mohamedán 135.000 93.0,, 10.000 7.0„ 145 000 Szlovének 170.000 78.6,, 45.000 20.9,, 215.000 Montenegróiak 28.000 51.9,, 26.000 48.1,, 54.000 Kisebbségek 508.000 81.5,, 115.000 18.5,, 623.000 A fenti táblázat igen tanulságosan mutatja ki miből tevődött össze a kormány többsége. Minden túlzás nélkül megállapíthatjuk tehát, hogy Sztojadinovics miniszterelnököt kizárólag a kisebbségek szavazatai mentették meg a bukástól. Ha a magyarok, németek, macedónok, albánok, törökök és románok esetleg az ellenzékkel szavaznak, ha a kisebbségek 623.000 szavazatából csak a fele esik a Macsek-listára, úgy bekövetkezett volna az a csoda, hogy a nyilt szavazás és minden egyéb segéderő sem lett volna elegendő kormány megmentésére. Mert azt nem szabad elfelejteni, hogy Sztojadinovicsnak hihetetlen helyzeti előnye volt az ellenzékkel szemben. A tagadhatatlan jelentős kül- és belpolitikai sikerek, a rendelkezésre álló közigazgatási apparátus, a sokféle kedvezmény, melyet híveinek nyújtani képes, mind olyan körülmények, melyek döntően esnek latba egy választás előkészítésénél. Ha a választások eredményének jelentőségét vizsgáljuk, úgy mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a horvát kérdés ismét a politika homlokterébe lépett. Kiderült, hogy a horvát nép továbbra is szilárdan kitart ellenzéki politikája mellett s nem hajlandó azzal a Belgráddal együttműködni, melytől Ígéreteken kívül eddig még semmit sem sikerült kapnia. Ez igen figyelemre méltó körülmény s mindenkinek tekintetbe kell venni, aki a jövőben akár gazdasági, akár politikai téren akar a Délszláv állammal együttműködni. Mivel a fenti adatokból világosan kiderül, hogy a kormányt elsősorban a kisebbségek szavazata juttatta győzelemre, így néhány szóval ki kell térnünk az ottani magyarság viszonyaira is. A több mint fél milliónyi magyar kisebbség mindig lojális magatartást tanúsított az állammal szemben. Ebben a lojalitásában odáig ment, hogy a mostani választások során, amikor a kormány helyzete nagyon is kétséges volt, ismét a kormányt támogatta. Nem tudni mi lett volna az eredmény, ha a magyarság ellenzékbe megy, tekintettel arra, hogy a körülötte élő németség egyáltalán nincs megelégedve helyzetével. Nem kétséges, hogy ez esetben igen sok német szavazatot is magával sodort volna, márpedig egy-két száz ezer szavazat az egész választást eldönthette volna, hisz Sztojadinovicsnak alig 300.000 szótöbbsége volt. Mindezt azért említettük meg. mert a magyarság a sok lojalitással szemben eddig kevés megértést tapasztalt Belgrád részéről. ígéretekben mindenesetre nem volt hiány. A mostani és az előbbi kormányok minden esetben fogadták a magyarság vezetőit, meg is ígértek nekik mindent, de tenni keveset tettek. Á Sztojiadinovics éra alatt annyit változott a helyzet, hogy a közigazgatási nyomás enyhült valamit, lehet magyarul beszélni, magyar nótákat énekelni, de sem az iskolák, sem pedig az egyesületek vagy kultúrintézmények terén a múlthoz képest érezhető javulás nem állott be. Ez a magatartás semmiesetre sem indoko't, különösen akkor, amikor a magyarság egységesen szavazott a kormány listájára. De egyébként is súlyos hátrány érte a magyarságot, amikor csak egyetlen egy mandátumot kapott, noha legalább hármat kellett volna neki juttatni. A mandátumok felosztása különös a maga nemében. A törvény 61. §-a értelmében alkalmazott prémium rendszer szerint a többséget kapott kormány a mandátumok három ötödét kapta, amely kerületekben pedig többsége volt, ott a fennmaradó kétötöd szétosztásában is részesedett. Ily módon Sztojadinovics, habár a szavazatoknak csak 54.7%-a esett rá, mégis 303 mandátumhoz jutott az ellenzék 68 mandátumával szemben. Jellemző, hogv pl. Zágrábban mind a négy mandátumot a kormány kapta, annak ellenére,