Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 4. szám - A revizió és Csehszlovákia

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA zcte, sorsa, hivatása, parancsa. Nemcsak a mult van benne, hanem a jövő minden perce egész az örökkévalóságba hullásig. A multat épp úgy nem lehet benne megváltoztatni, mint ahogy — emberi erővel — a jövőt sem lehet elrabolni tőle. Vájjon Csehszlovákia jövője jól bele van ágyazva ebbe a múltba? Alapítója és elnöke, Masaryk, sokkal inkább történelmi gondolkodó volt, semhogy ne látta vol­na alkotásának immár megingott alapjait. Nem úgy hagyta az elnöki széket, utódára és egykori munkatársára. Benesre, mint aki megvíhatatlan vá­rat hagy maga után. Az az eleven erő, mely Csehszlovákiát létre hozta fi mely Csehszlovákiát a .szerződések erő­szakának pillérévé tette, ellankadt. Csehszlovákia ötféle népelemből álló konglomerátumával maradt itt a gyógyuló Európa közepén. Csehszlovákia a beteg Európa ereje volt és az egészséges Európa gyöngesége lett. Élete szomszé­dai gyengeségéből táplálkozott. Világos, hogy most, mikor az erőtlen Ausztria csatlakozott a Német birodalomhoz és a békeszer­ződések legyőzése után Németország bebizonyí­totta, hogy területi revizió igenis lehetséges és nem rántja világháborúba Európa népeit, akkor Cseh­szlovákiának eddigi életprincipiumait meg kell változtatnia. Csehszlovákia alapítóinak közvetlen utóda nem használhatja azt a hangot és azokat a fegyve­reket, melyek jók voltak a revizió ellen húsz esz­tendőn keresztül. Államának egyik népe, a cseh, nem uralkodhatik szuverén módon az állam másik négy népe fölött. A szudétanémetek önkormányzata csak idő kérdése és a feltámadt népi erő öntudatának árjá­ban ezt az önkormányzatot a többi néptől sem le­het megtagadni. Ebből a helyzetből nincs más menekvés, mint az őszinte jóakarat politikája, vagyis meghajlás a revizió előtt. A revízióval szemben elfoglalt magatartás fogja meghatározni Csehszlovákia elmúlt húsz esz­tendeje után Csehszlovákia eljövendő éveit. Nem lepne meg bennünket, ha e szót: revizió, ezúttal nem csupán nálunk, Magvarországon, a bé­keszerződések kárvallásának földjén, hanem Cseh­szlovákiában is mint a jövő és boldogulás remény­ségét emlegetnék. A revizió nemcsak Magyarországnak, hanem Csehszlovákiának is meghozná a békés fejlődés, a belső és külső béke és biztons;iq feltételeit. A nem­zetközi és nemzetek, népek fölötti erőszak ma már nem lehet alapia európai államvezetésnek. Korunk, talán éppen a békeszerződések alkal­mazta erőszak visszahatásaként, a népi és nemzeti erőre épített államvezetés kora. Semmiféle mesterkedés nem elég erős, hogy ezzel szembeszállhasson. Diplomácia talán még sohasem mutatta be ügyességét úgy, mint a békekötések diplomáciája. Mily könnyedséggel alkotott és semmisített meg államokat! A történelmet száműzte ia történelem­ből. Csak a porond erőművésze tud olyan egyen­súlytornyot össze nem tartozó elemekből, fogán, fején, vagy talpán tartani, mint amilyen állam-nép­tornyokat a nemzetközi diplomácia a diplomáciá­ból szülött országokból rakott. Minő furfangos alkotmányok! Minő furfangos drótszerkezetek! Minő kicsúfolása mindennek, ami egyszerű és természetes! Ennek az alkotmánynak azonban nemcsak hogy hosszú élete nem lehet, hanem még csak esz­mei tartalma vagy, ami még ennél is kevesebb, esz­mei káprázata sincs. Míg Csehszlovákia szomszédai gyengék vol­tak, az erkölcsi princípiumnak hiánya nem tünt fel ilyen élesen. A szomszéd gyengesége mindig iga­zolás az erösebb állam számára. A viszonyok fordultával Csehszlovákiának ez a materiális igazolása is eltűnt és jövendő politi­káját már sem kint, sem bent nem alapíthatja az erőszakra. Sajátságos, de úgy van, a revizió, vagyis, más szóval, a népi és nemzeti erőket és igényeket szám­bavevő természetes politika, nemcsak a ma még csonkaságában élő magyarságnak, hanem a mes­terkéltségében megingott Csehszlovákiának is egyetlen mentő és életet adó politikája lett. A közelmúlt eseményei bebizonyították, hogy a természetes politikához való visszatérés különb csodákat hoz létre a diplomácia száraz és furfan­gos mesterkedéseinél. A természetes politika csodákat tehetne Cseh­szlovákiában is. Csehszlovákia múltja húsz esztendőt számlál. E húsz esztendő alatt, vájjon, megszerezte-e ma­gának azt, ami egy ország életében a legbecsesebb: a jövendő igéretét? Mai formájában semmiesetre sem. Csehszlovákia minden népeleme az európai nyugati, keresztény kultúra és erkölcs hordozója. Ez — politikailag — azt jelenti, hogy mindegyik érett, méltó és jogosult saját sorsának, saját tulaj­donságai és princípiuma alapján való kormány­zatára. Az önrendelkezési jognak, melyben Wil­son elméletben meglátta a jövendő népjogát, itt é,r\én\esülnie kell. Az önrendelkezési jog nélkül és ezzel együtt ennek tartozéka, a természetes politika, vagyis re­vizió nélkül, Csehszlovákia csak málló tömeg ma­rad. Egyetlen létalapja csak az igazság és méltá­nyosság lehet. Nincs olyan ereje, mely tulajdon népei népi erejét és vágyódását, honvágyát és, igen. államvá­gyát, kielégíthetné, vagy elnyomhatná. Jövője, ha tovább is a mesterkélt diplomácia kanyargós ösvényén jár, nem lehet kétséges. A csehszlovák állam mai vezetőinek, inkább, mint bárki másnak és inkább, mint valaha, mérle­gelnie kell az új helyzetet, az új politikát. Ha a diplomácia nem csupán makacsság — mint igen sok helyen egész napjainkig hitték — hanem, ami­nek lennie kellene, megértése a történelem paran­csának, megérzése a jövőnek, akkor nem nehéz megtalálni az átmenetet a mesterkélt diplomáciá­ból a valódi, természetes politikához és államveze­téshez. Az a folyamat, mely a népeknek visszaszerzi jogaikat és ezzel együtt hazájukat, megindult és halad tovább, ha lehet, az államvezetőkkel együtt, ha másként nem lehet, azok ellenére. A revizió nem háború, hanem béke, visszaté­rés a természethez, az örök parancsokhoz, az igaz­sághoz és elmúlhatatlan törvényekhez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom