Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 3. szám - Az uj román alkotmány és a kisebbségek

8 MAGYAR KÜLPOLITIKA Az uj román alkotmány és a kisebbségek Irta: Szász Zsombor Mikor a világháború véget ért, 1918 december elsején az erdélyi románság összegyűlt Gyulafehérvárt, hogy kimondja Erdély egyesüléséi a román királysággal. A gyűlésre, bár annak megtarthatását az akkori forradalmi magyar kormány elősegítette, a románok sem a magyarokat, sem a szászokat nem hívták meg: a gyulafehérvári határozatokat Erdély lakosságának egy törpe, 53 százaléknyi román többsége alkotta meg. A gyülekezet kimondta Erdély unióját, de habozva. Mielőtt egybegyűltek volna, hosszú tárgyalások voltak a román vezetők kőzött, hogy vájjon egy olyan nyugati hatalom, mint Magyarország részét alkotó országrész, Erdély és a román nép meg fogja-e találni helyét egy olyan balkáni erkölcsű és politikájú ország keretében, mint a román királyság? Ez az idegenkedés és félelem megnyilvánult a rezoluciókban is: autonómiát adott Erdélynek és csatlakozását feltételektől tette füg gővé, attól a feltételtől, hogy az újonnan alakuló államban „a közélet minden terén tiszta demokratikus uralom valósul meg", annak minden kritériumával: általános, titkos választójoggal, proporcio nális rendszerrel, szabad sajtóval és egyesülési joggal és — „teljes nemzeti szabadsággal az együtt lakó népek számára'*. A híres határozatok III. szakaszának 1. pontja az elébb idézett mondatot így folytatja: ..Mindenik népnek joga van a maga neveléséhez és kormányzásához saját anyanyelvén, saját közigazgatással, saját kebeléből választott egyének által; a törvényhozó testületekben és az ország kormányzásában való részvételre minden nép népességének számarányában nyer jogot." És hozzáfűzi a 2. pontot, mely „egyenlő és teljes felekezeti autonóm szabadságot" biztosít az állam öszszes felekezetei számára. Ennél többet egy kisebbségi élet fejlődésének alapjaiul alig lehetett várni. De volt több is. Sok nehézséget okozva, 1919 december 9-én Románia aláírta a kisebbségi szerződést. A szerződés tartalmával nincs miért, ho!4y foglalkozzam, ismeretes mindenki előtt. Alapja az állampolgárok jogegyenlősége minden téren, „születésre, nemzetiségre, nyelvre, fajra és vallásra tekintet nélkül". A szerződés rendelkezései keretet nyújtanak, melyen belül, a szerződés 1. szakaszának rendelkezése Ulflltlftffllllffllllllllllllllfllllflllllllltllllllllllllllllllllfflllllltlllllllllllllllllllllllllllllllllllltlllllfllllll KETTCR ÉTTEREM XI., Horthy Miklós-ut 48 Esténkint győri LAKATOS TLÓRIS cigányzenekara muzsikál Tájborok, Részvénysör, Külön termek; iiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiii Iliim nyomán, kisebbségjoí<i kodifikáció, részletes kisebbségjogi statútum kell, hogy létrejöjjön. Jött a további folytatás. A román állam nagy változása a világháború után megkövetelte az 1866. évi régi alkotmány renoválását s természetes volt, hogy a kisebbségek egy ilyen gyökeres alkotmányreform keretében várták, hogy jogaik megfelelő rendezést nyernek, annál inkább, mert a kisebbségi kérdés teljesen új volt az új román államban: a régi királyság lakosainak 93.47%-a román volt. De a várakozás nem telt be. Az 1923-iki alkotmány egy rövid szakaszban végez a kisebbségekkel, mely kimondja az állampolgárok általános jogegyenlőségét a tizenkilencedik század liberális alkotmányainak tartalmatlan frázisaiban, melynek, amennyi értéke volt, azt is lerontotta az 1. sza kasz, mely szerint „a román királyság egységes és oszthatatlan nemzeti állam". Egységes nemzeti államban szűkös helye van az idegenfajú nemzeti kisebbségeknek. Valamit azonban az alkotmány is adott. De még ezzel sincs vége. Magyar uralom alatt az ország nemzetiségeinek jogviszonyait az 1868 : XL1V. te, az úgynevezett nemzetiségi törvény szabályozta. Mikor 1919 elején az autonóm Erdély kormányzatát átvette a Tornán kormányzó tanács, e törvényt, mutatta mutandis, érvényben hagyta, úgy, hogy az erdélyi kisebbségek viszonyait tulajdonképpen ez a törvény szabályozta volna. De a román kormányok e törvényről nem vettek tudomást és a regáti származású s többségű liberális és néppárti kormám oknak eszébe sem jutott a kisebbségi jog kodifikációja. Mikor 1928 őszén megalakult a naííyrészben erdélyiekből álló nemzeti parasztpárti kormány, Maniu kilátásba helyezte a kodifikációt, de a dolog elaludt. A kisebbségek helyzete pedig napról-napra tűrhetetlenebbé vált. Ezt részletesen ismertetni nem e cikk célja. Csak röviden említjük, hogy az első évek személyes üldözése, bántalmazása lassanként lezajlott. Jött az agrárreform: a kisebbségek kifosztása birtokaikból, azután megkezdődött a kulturális tönkretétel, a pusztító iskolapolitika, a felekezeti iskolák bezárása, elvétele, a kulturzóna, a vizsgák nehézségé, a bakkalaureátus. A magyarság pusztítását szolgálja a népszámlálás, iskolázás terén a név analízis, az etnikai eredet kutatás i. A politikai életből kizárják a rettenetes korrupció és terror mellett lefolytatott parlamenti választások. Az utolsó években mind jobban és jobbari elöntötte Romániát a türelmetlen nacionalizmus hulláma. Megalakult Codrcanu „vasgárdája", mely a Duca-gyilkosság után „mindent a hazáért" párttá, intranzigens nacionalista és kíméletlen antiszemita alakulattá lett. Megalakította „román frontját" Vajda Sándor, melynek proLlrammja a „numerus valachikus", mely arányszámokkal, vagy anélkül akar munkaalkalmat adni. vagy nem adni a nem-fajrománoknak. De nacionalista ma mindenki és minden párt Romániában. Az ügyvédi kamarák egymás után mondták ki, tagjaik csak fajrománok lehetnek s ez a sors vár az orvosokra és mérnökökre is. 1937 végén lejárt a törvényhozás mandátuma